És bebújt az ördög

Fülszöveg:

A ​tizenkét éves Jude Brighton három napja tűnt el, és annak dacára, hogy az oregoni Deer Valley rendőrsége és lakói mindent megtesznek azért, hogy megtalálják, az emberek kezdik feladni a reményt. Tudják, hogy az első negyvennyolc óra döntő fontosságú, és miután letelik, fel kell készülni a legrosszabbra. Gyerek létére Stevie is tudja, hogy ez így van, mert imádja a nyomozós filmeket. Pontosan tudja, hogy minden egyes másodperc fontos az unokatestvére, Jude számára, aki ráadásul a legjobb barátja.

És ott van az a másik fiú, Max Larsen… Őt évekkel ezelőtt holtan találták meg az erdőben, miután különös és tisztázatlan körülmények között eltűnt. Deer Valley-ben a háziállatok is furcsán viselkednek: a kutyák és a macskák állandóan elszöknek a gazdáiktól. A kisváros lakói évek óta pusmognak ezekről a megoldatlan ügyekről és arról, hogy talán egy gyilkos ólálkodik az otthonuk környékén. A félelmük hirtelen valósággá válik, amikor Stevie, aki mindenáron ki akarja deríteni, mi történt Jude-dal, rádöbben a szörnyű igazságra.

Véleményem:

Engem már az írónő előző könyve, a Vértestvérek meggyőzött arról, hogy érdemes lesz a jövőben odafigyelni a munkásságára. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy a friss ropogós új regényét úgy előrendelem, mint a huzat. Persze, ahogy a nagy várakozásoknál lenni szokott, most is tartottam egy picit attól, hogy nem fog akkorát ütni, mint szeretném, de ez az aggodalmam teljesen alaptalannak bizonyult.

Az alaptörténet (eltűnt kisfiú, aggódó barát, aki tudni szeretné az igazságot, megkeseredett-ostoba-erőszakos szülők) lehetne akár lerágott csont is, itt valahogy mégsem lesz az. Mert ahogyan a Vértestvéreknél, itt is sikerül a szerzőnek megteremtenie egy annyira erős atmoszférát, amitől az egész élmény borzasztóan képszerű és eleven lesz, aminek, ha borzongva is, de szívesen adjuk át magunkat.

Amíg a Vértestvérekben minden egyes szereplő állatira elcseszett volt, addig itt szerencsére akad szerethető karakter, mégpedig a tízéves Stevie, aki kétségbeesetten igyekszik kideríteni, mi történt unokatestvérével. De sajnos hiába lenne ő maga kedves és jó, az a sötétség és posvány, ami a körülötte élő emberekből árad, őt is megfertőzi, szerintem ezt nagyszerűen szimbolizálja a beszédhibája és a labilis idegállapota. Társadalom-ábrázolási szempontból tehát ez sem egy vidám sztori, hiszen nagyon is könnyű elképzelni, hogy a rózsaszín amerikai habos-babos valóság mellett létezhet (és létezik is) ez a másik, ahol a kilátástalanság és a kétségbeesés uralkodik. Ráadásul ebben a baljós kisvárosban nem csak az emberek elcseszettek, hanem más jelei is vannak annak, hogy valami nagyon nincs rendben, például a rendszeresen elszökdöső háziállatok.

A regény műfaját tekintve horror a javából, ami sűrűn használja a klasszikus rémtörténetek eszköztárát. Ugyanis fontos hangsúlyozni, hogy itt nem csupán az emberi kegyetlenség rémiszt meg minket, hanem valami egyetemes, megfoghatatlan és időtlen Gonosz is. Ez a fajta kettős megoldás az, amit én pl. Stephen King-nél is szeretek (vagy akár a Twin Peaks-ben): az emberi gonoszság és a transzcendens gonosz olyannyira összemosódik, hogy már nem tudjuk biztosan, melyik lehetett előbb, és melyik hívta életre a másikat.

Számomra ez a könyv is letehetetlen volt, leginkább azért, mert a tömény iszonyat és félelem mellett legalább ekkora szerepet kapott a karakterek ábrázolása (akik közül senki nem fekete vagy fehér) és a gyilkosan precíz leírás. Mint a fuldokló, úgy lapozunk egyre gyorsabban a megváltás reményében, még akkor is, ha az eszünkkel tudjuk, hogy ilyen kontextusban értelmezhetetlen bármilyen boldog befejezés.

Nekem nagyon tetszik az az irány, amerre az újabb megjelenésű horror-regények tartanak, és örülök, hogy az Agave Könyvek felvállalta ezek terjesztését, mert így a kiadó neve lassan garancia arra, hogy nem nyúlok félre. Azt nem tudom megmondani, hogy ez vagy a Vértestvérek tetszett jobban, mert szerencsére pont van annyi különbség a két regény között, hogy ne kelljen őket mindenáron összehasonlítani. Az viszont teljesen biztos, hogy ezután sem fogok hezitálni, ha az írónőnek új könyve jelenik meg.

Értékelésem:5/5

Kinek ajánlom? Erősebb idegzetű olvasóknak, akik szeretik, ha egy horror-történetnek a puszta hentelésen túl mélyebb rétegei is vannak.