HiSztorik- Michael Curtis Ford: Róma bukása – Egy letűnt kor regénye

Michael Curtis Ford: Róma bukása – Egy letűnt kor regénye

I.P.C., Budapest, 2012

ISBN: 9789636354329

Fülszöveg:

A két részre szakadt Római Birodalom elvesztette befolyását és erejét, de nem vesztette el ellenségeit. Attila, a hunok királya sem tett le arról, hogy ő legyen Róma ura, ám váratlan halála miatt már nem tudja magához ragadni a hatalmat.

A hunok a királyuk testét hármas koporsóba fektetik, és egy titkos helyre temetik. A temetési menetet a hun Edeco és a germán Orestes vezeti. A szertartás lezajlik, a csapat már visszafelé tart, amikor egy éjjel Orestes az embereivel megszökik – és kifosztja a sírt. A szövetségeseiket elvesztett hunokat belső viszályok is gyengítik: Attila örökösei marakodni kezdenek a koncon. A bűnbakkereső felfordulásban életét veszti a hamisan megvádolt Edeco, két fia is csak a csodának köszönhetően menekül meg.

Sötét fellegek gyülekeznek a hunok birodalma felett, de éppen emiatt az ezer sebből vérző, folyamatosan szétmorzsolódó Birodalomban feltámad a remény, hogy ismét hatalmassá válhat. A hitszegő Orestes is érzi ezt: ismét ahhoz pártol, akit erősebbnek hisz. Nem tudja azonban, hogy Edeco két fia, Odoacer és Onulf bosszút esküdött ellene, és nem is sejtheti, hogy korábbi álnok tettének milyen hatásai lesznek a saját fiára és a Római Birodalom jövőjére.

Előszóként:

Ez a regény akkor akadt a kezembe, amikor egy olyan kihíváshoz kerestem olvasmányt, ahova elfelejtett, elhanyagolt, kevéssé ismert történelmi témájú könyveket kell olvasni. Ilyenkor persze mindig elbizonytalanodom kicsit, hiszen a mellőzöttség fakadhat abból is, hogy kevésbé színvonalas a mű. Szerencsére jelen esetben erről szó sincs. Remélem az értékelésemmel többeknek kedvet csinálok az olvasásához, hiszen egy nagyon izgalmas korszakról szól a történet.

Attila halála. (Naue Gy. rajza) Kép forrása: www.arcanum.hu

Értékelésem:

Nem tudok igazán grandiózus jelzőket használni a regénnyel kapcsolatosan, ugyanakkor el kell ismernem, hogy nagyon tetszett, élvezettel, érdeklődéssel olvastam minden sorát. Nem egy korszakalkotó mű, ami lefedi és részletesen bemutatja a Nyugat-római Birodalom hanyatlásának minden aspektusát, de remekül érzékelteti a kor kaotikus viszonyait és átfogó képet nyújt a császárság bukásához vezető legfontosabb okokról, eseményekről. Alapvetően történelmi fikció, amely hűen követi az ismert történelmi tényeket és ezeken a tényeken alapuló feltételezéseket, ugyanakkor jelentős szerepet kap az írói fantázia is. Pozitívumként értékelem továbbá, hogy a történet az utolsó római császárt elűző hun-germán (szkír) származású harcos, Odoacer szemszögéből kerül bemutatásra.

A regény cselekménye az ötödik század közepén Attila halálával veszi kezdetét, és leegyszerűsítve egy közel huszonöt évig tartó bosszútörténet a két nagy hadvezér, Odoacer és Orestes (Attila testőrségének kapitánya, később a nyugat-római katonai erők főparancsnoka) között. Ugyan a fejezetek elején szerepel, hol tartunk éppen az időben, olvasás közben nehéz nyomon követni, éppen hónapok, vagy évek teltek-e el egy-egy jelenet között. Hősünk folyamatos veszélyben van, nem kevés viszontagság közepette kell boldogulnia. Kalandjai közben elénk tárulnak a vezérét vesztett, hatalmi válságba kerülő, majd atomjaira hulló hun birodalom végnapjai, a szkír nép világa, valamint a határterületeken élőket és a római légiókat uraló áldatlan állapotok. A „barbárok” mind az udvarban, mind a légiók vezető posztjain átvették az uralmat. A legfőbb igazság: akié a hadsereg, azé a hatalom. Az ültetheti a bábját a császári trónra, akihez a legtöbb katona hűséges, így egymást váltogatják a trónon az alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb személyek.

Nyugat-római Birodalom 476-ban. Kép forrása: wikipedia

Sajátossága a regénynek, hogy – leszámítva Odoacer bosszúvágyát – alig foglalkozik az emberi kapcsolatokkal, személyes érzésekkel. Leginkább a bajtársiasság megnyilvánulásainak hiánya tűnt fel, ami a hasonló karakterű regények sajátja szokott lenni. Egyedül a könyv vége felé akad egy jelenet, ami kimozdít a közönyös hangulatból, de meg sem közelíti azt a szenvedélyességet, amit elvártam volna. Nincsenek ábrázolva a belső vívódások sem, talán éppen ezért igazán erős karakterré sem tudtak formálódni a szereplők. Ezen kívül feltűnt, hogy nincsenek női szereplők a regényben (ha jól emlékszem, Attila ifjú aráján, Ildikón kívül más fehérszemély nem is tűnik fel a történetben).

Mindezek ellenére mégsem tudok kevesebbet adni, mint 9 pontot egy 10-es skálán. Eseménydús, kalandokkal és csatákkal tűzdelt történelmi regény volt, ami sok mindent a helyére tett a fejemben a korszakkal és a Római Birodalom bukásával kapcsolatosan (mintha azt tanultuk volna az iskolában, hogy Odoacer a germán seregével legyőzte az utolsó római császárt, Romulus Augustust, arról valahogy lemaradtam, hogy ez a germán sereg amúgy birodalmi légiók voltak).

Jehuka