Koffeines könyvjelző

Azt hiszem, bármi történjék is ezután, elkészült a legagyamentebb Könyv extrákkal bejegyzésem. Korábban már írtam arról, hogy elég változatos módon jutnak eszembe az ötletek. Van, hogy előbb képzelek el valamit, és utána társítom egy konkrét könyvhöz, de van, hogy az olvasás közben vagy után kezdek el asszociálgatni. A mai bréjnsztormingomhoz hasonlót azonban eddig még nem produkáltam.

Mivel teljesen Felfedezők Társasága-lázban égtem (értékelésem ITT), szerettem volna valami ehhez kapcsolódó mütyürt alkotni, ráadásul konkrét témám is volt: a regény vége felé a szereplők egy különös városhoz utaznak, amiben mintha össze lenne gyúrva a világ összes híres épülete, az egyiptomi piramisoktól kezdve a moszkvai hagymakupolákig. Nagyon megtetszett a könyvben található illusztráció, és szerettem volna megpróbálni lemásolni valamire. Aztán történt, hogy éppen ma jelentkeztem a molyon egy könyvjelző-készítő kihívásra, úgyhogy felgyulladt még egy villanykörte a fejemben: legyen könyvjelző! Már csak a technikát kellett valahogyan kifundálni, festeni nem nagyon akartam, hiszen a könyv sem színes, de azért a ceruza mégis snassz lenne...és akkor jött az utolsó isteni szikra az íróasztalomon lévő paca sugallatára: KÁVÉ! 

Soha nem festettem még kávéval, de hát első nekifutásra nem tűnt annyira hülye ötletnek, úgyhogy összekutyultam három pohárba is különböző sűrűségben. Kikészítettem még akvarell-papírt, ceruzát és az új fekete ecsetfilcemet, aztán szorgosan nekiálltam másolni. 

A ceruzás vázlatot kávéval színeztem ki, utána a filccel rajzoltam meg a kontúrokat, és azt is elmostam egy kicsit a folyadékkal. Amikor már nagyjából elégedett voltam a végeredménnyel, hagytam megszáradni, majd körbevágtam. Végül az egészet bevágtam a laminálógépbe, hogy tartós legyen a könyvjelzőm.

Most már teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy a kávé kiváló alapanyag a festéshez, lehet, hogy legközelebb kipróbálok valami mást is, mondjuk vörösbort vagy céklalét. Az alapot adó rajzért pedig örök hála Rick Ross-nak, aki a könyv lenyűgöző illusztrációját készítette. Így most már egy darabka mindig nálam lehet ebből a különleges kötetből.:)

u.i.: Kár, hogy délután/estefelé szokott megszállni az ihlet, és nem reggel, mert így a fázisfotók elég béndzsók, de azért remélem, a lényeg így is látszik.:)