Kulcs a titkos kerthez

Végre megint volt időm is ihletem, hogy elkészítsek egy új Könyv extrákkal-bejegyzést! Igazság szerint az ötlet már hetek óta formálódik bennem, ugyanis valamikor a hobbiboltban jártam, és megláttam ezt a gyönyörű, kulcsocska alakú medál alapot. Egyből beugrott Burnett varázslatos regénye, ahol a főhős, Mary Lennox talál egy kulcsot, amivel bejuthat a régóta elhanyagolt, de varázslatos kertbe. Éreztem, hogy nekem is el kell készítenem a saját kulcsomat a titkos kerthez.

Nem is lehetne ennél időszerűbb a dolog, ugyanis a végtelennek tetsző hóban és télben jólesik az embernek a tavasz ígérete, még akkor is, ha csak kiegészítő gyanánt viselheti.:) Gyorsan osztottam-szoroztam, szereztem süthető gyurmát három színben, és munkához láttam.

Fontos szempont, hogy ugyan ezek a gyurmák eléggé drágák, de nagyon sok mindenre elég egy csomag. Most én például újakat vettem, de minden színből csak egy mogyorónyit használtam el, úgyhogy ebből a szempontból elég gazdaságos a dolog.

Első lépésként kibéleltem a medálomat zöld gyurmával, ami az egész hátterét adja. 

Ezután elkezdtem kis leveleket formázni, majd egy speciális formázó eszközzel (ami amúgy bármi lehet, ami hegyes) meghúztam a kis erecskéket is. Van egy apró trükk, amit a netről tanultam: ha van otthon pasztell krétánk, érdemes egy keveset lemorzsolni belőle, és a finom port ecsettel felvinni a gyurmára. Így kicsit árnyékos beütése lesz a leveleinknek. A munkaasztalomon nem a legjobbak a fényviszonyok a fotózáshoz, de talán látszik a különbség.

A kész leveleket addig rakosgattam ide-oda, amíg elégedett nem voltam a végeredménnyel, ezután következtek a rózsák. Ez tényleg nagyon egyszerű dolog, biztos lehet szebbet és bonyolultabbat is csinálni, de nekem ez pont megfelel: egy hosszúkás gyurmadarabkát kicsit meghengergetünk és kilapítunk, majd felcsavarjuk. Ha akarunk, a rózsák külsejére tehetünk még apró extra szirmokat is, hogy még élethűbbek legyenek.

A rózsák után még rábiggyesztettem pár indácskát, aztán mehetett az egész a sütőbe. Miután megsült és kihűlt, lekentem az egészet gyurmalakkal, hogy szépen csillogjon. Ezután nincs más dolgunk, mint belefűzni egy láncot, és már kész is a tavaszias nyakláncunk. Remélem, már nem kell sokáig várni, hogy igaziból is csodálhassuk a virágokat a kertben.

Ha van rá lehetőségetek, mindenképpen olvassátok el a könyvet is, nagyon szép és megható történet! ;)