Frannie Langton vallomásai (értékelés és nyereményjáték)
A Libri Kiadónak hála idén magyarul is megjelent a jamaicai származású Sara Collins debütáló műve, a Frannie Langton vallomásai. A Costa Book Awards legjobb első regénynek járó díját is elnyert mű a címszereplő személyes vallomásán túlmutatva a rabszolgaság intézményének borzalmaira is rávilágít. Játsszatok velünk, hiszen a kiadó jóvoltából két szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyv egy-egy példányát.
Kiadó: Libri, 2020
Oldalszám: 444 oldal
ISBN: 9789634336419
Eredeti cím: The Confessions of Frannie Langton
Fordító: Gázsity Mila
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Frannie Langton, a hajdan rabszolgasorban élő cseléd ellen brutális kettős gyilkosság a vád: a hatóságok szerint megölte gazdáját, a tudós George Benhamt és annak különc francia feleségét, Marguerite-t. Sorjáznak a terhelő tanúvallomások, melyekben Frannie csábítóként, boszorkányként, mesteri cselszövőként és szajhaként jelenik meg.
Frannie azonban azt állítja, hiába múlik rajta az élete, képtelen felidézni, mi történt azon a végzetes éjszakán. Van azonban valami, amit el tud mondani: saját, kiszolgáltatott és hányattatott életének történetét, mely egy jamaikai ültetvényen kezdődött, ahol gazdája, egy velejéig romlott tudós szörnyű kísérleteiben segédkezett, és amely könnyen lehet, hogy az akasztófán ér véget.
Vallomása megpecsételheti a sorsát, ugyanakkor az igazság olyan bűnöket is leplezhet, melyek borzalmasabbak akár a gyilkosságnál is…
A Frannie Langton vallomásai egyrészt lélegzetelállító első regény, másrészt pedig egy olyan nő jellemrajza is, akinek sorsát a saját tettei alakítják egy olyan világban, amely az elpusztítására tör.
Véleményem:
Nagyon szeretem a női sors-címkével ellátott regények többségét, különösen akkor, ha vagy térben, vagy időben kalauzolnak el érdekes helyszínekre, illetve ha maga a témaválasztás rendelkezik valamilyen egyedi elemmel. A Frannie Langton vallomásai már a fülszöveggel meggyőzött arról, hogy érdemes próbát tenni vele, nem beszélve a csodaszép borítóról, ami szinte kiabál azért, hogy az ember olvassa a regényt. Most, hogy a végére értem, úgy érzem, nem volt hiábavaló esélyt adnom a könyvnek, és ha nem is volt egy könnyen emészthető olvasmány, az biztos, hogy Sara Collins nagyon figyelemreméltó és tehetséges első könyves szerző.
Szeretem, ha egy regény a jelenből indul, és visszaemlékezések sorával mutatja be, hogyan jutottak el a karakterek és a cselekmény az aktuális kiindulóponthoz. Ugyanakkor szerkezetileg ez olyan megoldás, amit jó érzékkel kell kivitelezni, és véleményem szerint Collinsnak ez nagyon jól sikerült. Rögtön a könyv elején megismerjük főhősünket, Frannie Langtont, akit kettős gyilkossággal vádolnak a 19. századi Londonban, így már eleve megvan az az izgalmas felütés, ami után egyből bevonz minket az igazság utáni nyomozás vágya. A regény nagy része - ahogy a cím is utal rá- a nő visszaemlékezéseit tartalmazza. Innen tudjuk meg, milyen volt gyermekkora egy jamaikai ültetvényen, majd hogyan került szolgálóként a londoni Benham család házába, és milyen közeli viszonyba került a ház úrnőjével, Marguerite-tel. Persze mindez, amit most felsoroltam, csak egy elnagyolt vázlat a tényleges cselekményről, ugyanis ezek az állomások kellő alapossággal és fokozatossággal lesznek számunkra egyre átláthatóbbak és részletesebbek.
Frannie története sajátos abból a szempontból, hogy sorsa nem hasonlít más, rabszolgasággal foglalkozó regények alakjaiéra. Egyedi helyzete egyrészt abból adódik, hogy az ültetvény ura és annak felesége már gyerekkorában tanítani kezdik, így Frannie tökéletesen beszél, olvas és véleményt formál olyan dolgokról, amikről ebben a korban sem egy afroamerikainak, sem egy nőnek nem volt igazán ildomos. Másrészt ezt a tudást nem adták ingyen: a történetből megtudjuk, hogy Frannie gazdája és annak londoni barátja milyen ördögi szándékkal alakították így a lány életét, illetve azt is, hogy milyen szörnyű dolgokban kellett részt vennie az ültetvényen a tudományos fejlődés és kutatás jegyében. A regénynek egyébként hatalmas erőt ad, hogy ezek az információk nem egyszerre kerülnek a birtokunkba, szinte patikapontosan van adagolva, hogy mikor áll össze a teljes kép Frannie múltját és a gyilkosság vélt vagy valós körülményeit illetően.
A második nagyobb rész már azután következik, hogy a lány és gazdája elhagyják Jamaicát és Londonba költöznek, ahol Frannie a Benham családhoz kerül szolgálóként. Érdekes kontrasztot alkot ez a korábbi életével: a nő itt ugyan már szabad ember, egy olyan országban, ahol elméletileg nem létezik rabszolgaság, ugyanakkor az emberek előítéletei és a boldogulásra való lehetőségek totális hiánya rávilágít arra, hogy ez az élethelyzet is tekinthető egyfajta rabságnak, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen kitörni. A cselekmény azon a ponton kezd érdekessé válni, amikor Frannie és a ház úrnője között romantikus kapcsolat szövődik, bár bevallom, szerintem ez volt a regény gyenge pontja. Nyilván hosszasan lehetne elemezni azt, hogy akár Frannie, akár Marguerite esetében miért nem beszélhetünk eleve egészséges kötődésről, vagy azt, hogy a körülményeikből és helyzetükből adódóan miért eleve halálra ítélt ez a kapcsolat, mindenesetre ezekkel együtt sem éreztem az érzelmeiket igazán hitelesnek. Frannie részéről sokszor esztelen birtoklási vágynak, Marguerite részéről pedig játszadozásnak tűnt sokszor a dolog. Hozzáteszem, ezzel sem lett volna semmi gondom, ha az írónő nem akarja mindenáron igaz szerelemként feltüntetni a kapcsolatot. Másfelől viszont azt remekül sikerült ábrázolni, hogy a két nagyon különböző helyzetben lévő nő hogyan osztozik ugyanazokon a béklyókon egy férfiak uralta korszakban, és hogy más-más módokon, de mindketten keresik a szabadulást saját életük és múltjuk gyötrelmeiből.
Frannie karaktere érdekes és összetett lett. Nem olyan típus, akire azt mondanám, hogy megszerettem, eleve nincs könnyű természete és sokszor mi, olvasók sem tudjuk, hogy hihetünk-e neki a visszaemlékezéseiben. Nagyon szembetűnő az emberekkel kapcsolatos bizalmatlansága és a férfiakkal szembeni megvetése, ugyanakkor ahogy haladunk a történettel, rájövünk, hogy ezek mögött az érzések mögött mindenekelőtt egy mindent elsöprő önutálat és önvád rejlik, melynek természetéről szintén egyre többet tudunk meg. Érdekes eleme a regénynek maga a tárgyalás, illetve az is, hogy menet közben a fejezetek között már találunk részleteket tanúvallomásokból, vagy éppen a meggyilkolt Mr. Benham naplójából. Ezekből is jól látható, hogy a 19. század első felében még az igazságszolgáltatásra is eléggé rányomták a bélyegüket a különböző előítéletek, így igen csak kérdéses, hogy Frannie-nek és ügyvédjének milyen esélyei vannak. Na meg persze az is, hogy mi történt valójában azon a végzetes estén.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó regény. Jól felépített, tökéletes dramaturgiával, a karakterek árnyalt jellemzésével és nagyon szép szöveggel. Ettől függetlenül valami apróság hiányzott ahhoz, hogy abszolút kedvenc legyen, talán azért nem szippantott be jobban, mert nehéz volt sokszor a főhősökkel azonosulni, de ez nem von le semmit a könyv értékéből, főleg azt figyelembe véve, hogy a szerző első regénye. Kíváncsian várom a további munkáit is, biztos, hogy azokat is el fogom olvasni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a történelem, az esélyegyenlőség/előítéletek/rasszizmus témaköre, a női sorsok, vagy egy érdekesen felépített krimi.
Nagyon szeretem a női sors-címkével ellátott regények többségét, különösen akkor, ha vagy térben, vagy időben kalauzolnak el érdekes helyszínekre, illetve ha maga a témaválasztás rendelkezik valamilyen egyedi elemmel. A Frannie Langton vallomásai már a fülszöveggel meggyőzött arról, hogy érdemes próbát tenni vele, nem beszélve a csodaszép borítóról, ami szinte kiabál azért, hogy az ember olvassa a regényt. Most, hogy a végére értem, úgy érzem, nem volt hiábavaló esélyt adnom a könyvnek, és ha nem is volt egy könnyen emészthető olvasmány, az biztos, hogy Sara Collins nagyon figyelemreméltó és tehetséges első könyves szerző.
Szeretem, ha egy regény a jelenből indul, és visszaemlékezések sorával mutatja be, hogyan jutottak el a karakterek és a cselekmény az aktuális kiindulóponthoz. Ugyanakkor szerkezetileg ez olyan megoldás, amit jó érzékkel kell kivitelezni, és véleményem szerint Collinsnak ez nagyon jól sikerült. Rögtön a könyv elején megismerjük főhősünket, Frannie Langtont, akit kettős gyilkossággal vádolnak a 19. századi Londonban, így már eleve megvan az az izgalmas felütés, ami után egyből bevonz minket az igazság utáni nyomozás vágya. A regény nagy része - ahogy a cím is utal rá- a nő visszaemlékezéseit tartalmazza. Innen tudjuk meg, milyen volt gyermekkora egy jamaikai ültetvényen, majd hogyan került szolgálóként a londoni Benham család házába, és milyen közeli viszonyba került a ház úrnőjével, Marguerite-tel. Persze mindez, amit most felsoroltam, csak egy elnagyolt vázlat a tényleges cselekményről, ugyanis ezek az állomások kellő alapossággal és fokozatossággal lesznek számunkra egyre átláthatóbbak és részletesebbek.
Frannie története sajátos abból a szempontból, hogy sorsa nem hasonlít más, rabszolgasággal foglalkozó regények alakjaiéra. Egyedi helyzete egyrészt abból adódik, hogy az ültetvény ura és annak felesége már gyerekkorában tanítani kezdik, így Frannie tökéletesen beszél, olvas és véleményt formál olyan dolgokról, amikről ebben a korban sem egy afroamerikainak, sem egy nőnek nem volt igazán ildomos. Másrészt ezt a tudást nem adták ingyen: a történetből megtudjuk, hogy Frannie gazdája és annak londoni barátja milyen ördögi szándékkal alakították így a lány életét, illetve azt is, hogy milyen szörnyű dolgokban kellett részt vennie az ültetvényen a tudományos fejlődés és kutatás jegyében. A regénynek egyébként hatalmas erőt ad, hogy ezek az információk nem egyszerre kerülnek a birtokunkba, szinte patikapontosan van adagolva, hogy mikor áll össze a teljes kép Frannie múltját és a gyilkosság vélt vagy valós körülményeit illetően.
A második nagyobb rész már azután következik, hogy a lány és gazdája elhagyják Jamaicát és Londonba költöznek, ahol Frannie a Benham családhoz kerül szolgálóként. Érdekes kontrasztot alkot ez a korábbi életével: a nő itt ugyan már szabad ember, egy olyan országban, ahol elméletileg nem létezik rabszolgaság, ugyanakkor az emberek előítéletei és a boldogulásra való lehetőségek totális hiánya rávilágít arra, hogy ez az élethelyzet is tekinthető egyfajta rabságnak, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen kitörni. A cselekmény azon a ponton kezd érdekessé válni, amikor Frannie és a ház úrnője között romantikus kapcsolat szövődik, bár bevallom, szerintem ez volt a regény gyenge pontja. Nyilván hosszasan lehetne elemezni azt, hogy akár Frannie, akár Marguerite esetében miért nem beszélhetünk eleve egészséges kötődésről, vagy azt, hogy a körülményeikből és helyzetükből adódóan miért eleve halálra ítélt ez a kapcsolat, mindenesetre ezekkel együtt sem éreztem az érzelmeiket igazán hitelesnek. Frannie részéről sokszor esztelen birtoklási vágynak, Marguerite részéről pedig játszadozásnak tűnt sokszor a dolog. Hozzáteszem, ezzel sem lett volna semmi gondom, ha az írónő nem akarja mindenáron igaz szerelemként feltüntetni a kapcsolatot. Másfelől viszont azt remekül sikerült ábrázolni, hogy a két nagyon különböző helyzetben lévő nő hogyan osztozik ugyanazokon a béklyókon egy férfiak uralta korszakban, és hogy más-más módokon, de mindketten keresik a szabadulást saját életük és múltjuk gyötrelmeiből.
Frannie karaktere érdekes és összetett lett. Nem olyan típus, akire azt mondanám, hogy megszerettem, eleve nincs könnyű természete és sokszor mi, olvasók sem tudjuk, hogy hihetünk-e neki a visszaemlékezéseiben. Nagyon szembetűnő az emberekkel kapcsolatos bizalmatlansága és a férfiakkal szembeni megvetése, ugyanakkor ahogy haladunk a történettel, rájövünk, hogy ezek mögött az érzések mögött mindenekelőtt egy mindent elsöprő önutálat és önvád rejlik, melynek természetéről szintén egyre többet tudunk meg. Érdekes eleme a regénynek maga a tárgyalás, illetve az is, hogy menet közben a fejezetek között már találunk részleteket tanúvallomásokból, vagy éppen a meggyilkolt Mr. Benham naplójából. Ezekből is jól látható, hogy a 19. század első felében még az igazságszolgáltatásra is eléggé rányomták a bélyegüket a különböző előítéletek, így igen csak kérdéses, hogy Frannie-nek és ügyvédjének milyen esélyei vannak. Na meg persze az is, hogy mi történt valójában azon a végzetes estén.
Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon jó regény. Jól felépített, tökéletes dramaturgiával, a karakterek árnyalt jellemzésével és nagyon szép szöveggel. Ettől függetlenül valami apróság hiányzott ahhoz, hogy abszolút kedvenc legyen, talán azért nem szippantott be jobban, mert nehéz volt sokszor a főhősökkel azonosulni, de ez nem von le semmit a könyv értékéből, főleg azt figyelembe véve, hogy a szerző első regénye. Kíváncsian várom a további munkáit is, biztos, hogy azokat is el fogom olvasni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit érdekel a történelem, az esélyegyenlőség/előítéletek/rasszizmus témaköre, a női sorsok, vagy egy érdekesen felépített krimi.
Nyereményjáték:
Mivel a Frannie Langton vallomásai majdnem kétszáz évvel ezelőtt játszódik, szeretnénk titeket egy kis időutazásra hívni. Az állomásokon egy-egy rövid meghatározást olvashattok, ami a történet témájához kötődő személyre, fogalomra vagy dátumra utal. A feladatotok annyi lenne, hogy a helyes megfejtést (nevet, fogalmat vagy évszámot) beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő helyére. A helyesen válaszolók közül két szerencsés megnyerheti a könyv egy-egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Olyan korábbi jogeset, amely lényegi elemeinél fogva egy újabb esetre alkalmazható.
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
04/27 Flora the Sweaterist
04/28 Booktastic Boglinc
04/29 Pandalány olvas
04/30 Always Love a Wild Book
05/01 Readinspo
05/02 Csak olvass!
05/03 A Szofisztikált Macska
05/04 Olvasónapló
05/05 Könyv és más
05/06 Utószó
05/07 Booktastic Boglinc - extra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése