Második ​látásra (értékelés és nyereményjáték)

Az Athenaeum Kiadó jóvoltából a hazai olvasók most egy újabb felejthetetlen Picoult-regénnyel lehetnek gazdagabbak. Az írónő ismét nehéz témákat jelenít meg, a tőle már megszokott körültekintéssel: ebben a könyvében többek között a vermonti eugenetikai projekt és paranormális jelenségek állnak a középpontban. Tartsatok három bloggerünkkel és ti is megnyerhetitek a könyv egy példányát!

Kiadó: Athenaeum, 2020

Oldalszám: 480 oldal
ISBN: 9789635430055
Eredeti cím: Second Glance
Fordító: Novák Petra

A könyvet ITT tudod megrendelni



Fülszöveg:

Jodi ​Picoult váratlan fordulatokkal teli regénye az emberi sorsról, a szenvedélyről, a bűnről és a megváltásról
Vermont államban egy kisváros élete teljesen felbolydul, amikor az egyik lakó eladja a telkét, hogy egy modern üzletközpontot építhessenek rá. A helyi abenaki indiántörzs tiltakozik, hiszen hitük szerint a föld a törzs ősi temetkezési helye. Amikor sokasodnak a természetfeletti jelenségek a környéken, a befektető, hogy lenyugtassa a kedélyeket, egy szellemvadászt bíz meg, hogy kiderüljön: kísértetek márpedig nincsenek. A megbízott szellemvadász, Ross, kísértetek helyett egy gyilkossági nyomozásban találja magát, miközben ő maga is legszívesebben megszabadulna az életétől. Nyolc éve ugyanis menyasszonyát, Aimee-t halálos autóbaleset érte – a férfi azóta próbálja eldobni magától az életet, de furcsa módon egyik próbálkozása sem jár sikerrel. Egyetlen reménye, hogy egy nap még viszontláthatja élete szerelmét. A kisvárosban megismeri a titokzatos Lia Beaumont-t, akinek Rosshoz hasonlóan minden vágya átjutni azon a láthatatlan határon, amely elválasztja az élők és a holtak világát.
Végleg elszakítja-e a halál azokat, akik összetartoznak?
Picoult eddigi talán legsejtelmesebb regénye a szellemvilág témája mellett olyan kérdéseket is feszeget, mint az a kevéssé ismert eugenetikai projekt, amelynek során az 1920-as és 1930-as években Vermontban több száz kényszersterilizálást hajtottak végre.

Véleményem:

Jodi Picoult szerintem sok szempontból nagyon figyelemreméltó író. Regényeinek stílusa olvasmányos, mégis irodalmi igényességű, ráadásul a témaválasztás terén sem nevezhető biztonsági játékosnak. Ha nem is olvastam tőle mindent, azért a legtöbb magyarul megjelent könyvét már magam mögött tudhatom, és nem is kellett még benne csalódnom. Új kötete, a Második látásra szerintem pozitív kettősséget képvisel: egyrészt ebben a történetben Picoult kilép kicsit a saját komfortzónájából és eddigi jól bevált sablonjaiból, másrészt mégis hozza azokat az értékeket és mélységet, amit a rajongói megszoktak és megszerettek tőle. 

Bevallom, engem már azzal levett a lábamról a kötet, hogy kedvenc S.T. Coleridge idézetemmel indított, amely szinte sorsszerűen kíséri az életemet tizenéves korom óta (nyilván ez kicsit irracionális dolog, de úgy éreztem, ezek után nem csalódhatok benne nagyot, és hát mi tagadás, az irracionális speciel nagyon jól passzol ehhez a regényhez). Történetünk egy Vermont állambeli kisvárosban játszódik, ahol az utóbbi időkben különös jelenségek kezdenek elszaporodni, és úgy tűnik, mindez kapcsolatban áll egy olyan ingatlanfejlesztési tervvel, mely az abenaki indiánok szerint nem hagyná békében nyugodni a halottaikat. Úgy tűnik, a környéken szellemek járnak, és addig egyik oldal sem lehet nyugodt, amíg valamilyen úton-módon nem járnak a rejtély végére. Így kerül a képbe a regény főhőse, Ross, aki szerelme tragikus halála óta csak árnyéka önmagának, és aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy újra lássa kedvesét- akár úgy, hogy szellemekre vadászik, akár úgy, hogy örökre eldobja magától az életet, bár ez utóbbi valahogy sehogy sem akar neki sikerülni. Az írónőtől már megszokhattuk, hogy mind a karaktereket, mind az őket összekötő szálakat nagyon precízen és hitelesen rajzolja meg, szinte már művészi szövetté formálva az emberi sorsokat. Itt sincs másként: a regényben folyamatosan bukkannak fel újabb és újabb szereplők, egy ponton túl pedig időben is kettéválik a cselekmény. Szép lassan kiderül, hogy az 1930-as években élt fiatal nő sorsa hogyan kapcsolódik a jelen eseményeihez, és az is, hogy a szellemvadászat mellett egy régmúlt bűncselekmény szálait is fel kell deríteni. 



Bevallom, eleinte kicsit aggódtam is a rengeteg szereplő és különféle szál miatt, viszont alaptalanul, hiszen ezek nagyon szépen egymásba fonódnak és érthetővé válnak a regény előrehaladtával. Picoult újfajta fába vágta a fejszéjét a misztikus témaválasztással, de azt gondolom, tökéletesen sikerült úgy eltalálnia az arányokat, hogy még a természetfeletti jelenségekről is úgy érezzük, mind egy szálig valóságosak. A túlvilág témája egyébként is olyasmi, ami nagyon sok embert foglalkoztat, különösen az a része, hogy vajon van-e esélyünk újra együtt lenni a szeretteinkkel, ha itt a földi létben már elveszítettük őket. Tetszett, hogy bár Picoult ábrázol egyfajta lehetséges választ ezekre a kérdésekre a könyvben, mégsem éreztem úgy, hogy ez tolakodó állásfoglalás lenne. Inkább olyasmi, amiben, ha szeretnénk, hihetünk, csakúgy, mint a regény szereplői. 

A múltban játszódó fejezeteket különösen izgalmasnak tartottam, számomra itt indult be igazán a cselekmény. Picoult regényeiben már megszokhattuk, hogy jelentős erkölcsi dilemmákat állít bennük a középpontba, itt sem kell mindezt hiányolnunk a misztikus szál mellett. A regényben komoly szerepet kap a Vermonti Eugenikai Program, mely a valóságban is létezett, olyannyira, hogy még mintául is szolgált bizonyos szempontból a náci ideológia hasonló fajnemesítő céljaihoz. Az akkori törekvések értelmében a társadalom jobbításának zászlaja alatt fogyatékkal élő, deviáns vagy éppen indián származású embereken végeztek el sterilizációt, mely a legjobb szándékkal sem volt önkéntesnek nevezhető. Ráadásul a témára reagál valamelyest a jelenben futó szál is, hiszen az egyik fontosabb szereplő olyan doktornőként dolgozik, aki embriók genetikai vizsgálatával foglalkozik, és aktív szerepe van abban, hogy csak a szülők által kívánatosnak tartott és egészséges magzat születhessen meg. Bár céljait is eszközeit tekintve a kettő ég és föld, mégis érzékelteti, hogy azért mindig kérdéseket és számos ellenérzést fog magával vonzani, ha az ember valamilyen szempont alapján igyekszik beleavatkozni a természet rendjébe. 


Műfaji szempontból sokféle elem keveredik ebben a történetben. Bár a korábbi regényeknél megszokott bírósági tárgyalás most elmarad, helyette kapunk egy olyan nyomozást, ami egy több évtizedes rejtély végére próbál pontot tenni, így adva meg a kellő izgalmat. Emellett nagyon nagy szerepet kapnak a különböző emberi sorsok és karakterek, élet és halál, egészség és betegség, szerelem és búcsú, egyszóval az élet dolgai, melyek mindannyiunk számára átérezhetőek. Érdekes volt, hogy az olvasás egy pontján úgy éreztem, már közel a megoldás és a lezárás, utána pedig konstatáltam, hogy még a regény fele hátravan- ebből is látszik, hogy az írónő még akkor is tud csavarni egyet a történeten, amikor már azt gondolnánk, a végére értünk az eddig felfejtett szálaknak. 

Összességében most sem kellett csalódnom, mert miután belerázódtam, érdekes, érzékeny és elgondolkodtató történetet kaptam, amin azután is lehet még mélázni, hogy letettük a könyvet. A végén megkaptam azt a fajta katarzist is, amit az írónő többi regényében megszokhattam, így kárpótolva éreztem magam amiatt, hogy az elején nehezebben vettem fel a fonalat. Úgy érzem, Picoult-nak megint sikerült rengeteg mondanivalót és tartalmat belesűríteni egyetlen kötetbe anélkül, hogy az megterhelő lenne az olvasó számára, ráadásul hagy egy kevés teret nekünk is, amit saját hitünk szerint tölthetünk meg a lehetséges magyarázatokkal.


Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak mindenképpen, akik szerették az írónő eddig megjelent könyveit, valamint mindenkinek, aki vonzódik a finoman misztikus, generációkon átívelő történetekhez.

Nyereményjáték:

Mivel a regényben fontos szerepet játszik az örökléstan, ezúttal minden állomáson egy olyan kérdés találhattok, ami a genetika egyik fontos alakjára utal. A feladatotok annyi lenne, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a helyes nevet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:
Melyik Nobel-díjas genetikus bizonyította be, hogy a gének a kromoszómákhoz köthetőek?
a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
05.20. Flora the Sweaterist
05.22. Könyv és más
05.24. Hagyjatok! Olvasok!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések