A csend forrásai (értékelés és nyereményjáték)
A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Ruta Sepetys legújabb regénye, a hazai rajongók nagy örömére: A csend forrásai. Ez a regény a 2019-es Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában az előkelő negyedik helyen végzett. A szerző a Franco korszak Spanyolországába viszi az olvasókat, ahol egy tiltott szerelemről olvashatunk a diktatúra árnyékában. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!
Kiadó: Maxim Kiadó, 2021
Oldalszám: 528 oldal
ISBN: 9789634992899
Eredeti cím: The Fountains of Silence
Fordította: Bozai Ágota
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Madrid, 1957. Spanyolország a napfény és jó borok ígéretével vonzza a turistákat és üzletembereket. Köztük van a tizennyolc éves Daniel Matheson a családjával. Apja texasi olajbáró, aki üzleti ügyeit intézi. Daniel terve, hogy ezalatt ő a fényképezőgépe objektívjén keresztül megismeri anyja szülőföldjét. A fotográfia – és a sors – ismerteti össze Anával, akinek a családja a polgárháború óta szenved a zsarnoki hatalom okozta megpróbáltatásoktól. A fényképek nyugtalanító kérdéseket hagynak Danielben, és némelyik veszélyt is jelent számára. Nehéz döntéseket kell meghoznia, hogy megvédhesse azokat, akiket szeret. Ruta Sepetys mesteri történetmesélő, és e szívszorító regénnyel ismét a történelem legsötétebb időszakainak egyikére vetít fényt. Hovatartozásról, felejthetetlen és tiltott szerelemről, a háború következményeiről, valamint a hallgatásban rejlő erőszakról szól. A sors és a félelem hátborzongató definíciója tárul fel a könyvben. A könyvet korabeli sajtójelentések, visszaemlékezések és fotók illusztrálják, a háború utáni Spanyolország igaz történetei ihlették.
Véleményem:
Eddig csak egy regényt, az Árnyalatnyi reményt olvastam Ruta Sepetystől, az viszont még hat év távlatából is nagyon erősen él bennem. Szeretem, ha egy szerző úgy tud fontos témákról vagy meghatározó történelmi eseményekről írni, hogy egyaránt jellemző rá a hiteles korrajz és az emberi sorsok, drámák ábrázolása. A litván írónő számomra pontosan ezt nyújtotta, épp ezért mindenképpen szerettem volna elolvasni új regényét, A csend forrásait, mely az 1950-es évek Spanyolországába kalauzol bennünket.
1957-ben az ország már túlvan a spanyol polgárháborún és a II. világháborún, ugyanakkor Francisco Franco diktatúrája még mindig virágzik, és a köztársaságpártiakra és családtagjaikra kegyetlen retorzió vár, ha dacolnak a fennálló rendszerrel. A csend forrásaiban többféle nézőponton keresztül ismerhetjük meg a korabeli életet, nem csupán azt, ami a felszínen látszik, hanem azt is, ami mélyen eltemetve él a hétköznapi emberekben. Az egyik főhősünk Ana, kinek szüleit egyetemi tanárokként és köztársaságpárti gondolkodóként meggyilkolták, és aki fiatal felnőtt nővé cseperedve csak testvéreire számíthat, illetve arra, hogy szorgalmas munkával és kitartással viheti valamire az életben. Franco ezekben az években belátta, hogy gazdasági szempontból Spanyolországnak valamennyire muszáj nyitnia a nyugat felé, így ekkoriban kezdett fellendülni a turizmus is. Ana egy olyan szállodában vállal munkát, ahol főként amerikaiak szállnak meg, például azért, mert üzleti érdekeltségeik vannak az olajiparban. Egy ilyen család tizenkilenc éves fia a másik főhősünk, Daniel is.
Daniel igazi álmodozó, tele kreativitással és kíváncsisággal, és minden vágya, hogy egy nap híres fotós lehessen. Édesapja nem támogatja ezirányú terveit, ki is jelenti, hogy ha ilyen irányban folytatná tanulmányait, akkor nem fogja anyagilag finanszírozni. Daniel hamar szembesül azzal, hogy Spanyolország nagyon más, mint Texas, itt tartózkodása legelején már megtapasztalja, hogy a Guardia Civil katonái erőszakosan fellépnek ellene, amiért fényképezi az embereket és a várost. Daniel azonban ahelyett, hogy megijedne, egyre inkább azt érzi, hogy szeretné a spanyol nép igazi valóságát és arcát megmutatni, és egy idő után ebben segítségére lesz Ana is, aki csak nagyon nehezen nyílik meg számára, nem csupán a társadalmi különbségek miatt, hanem azért is, mert súlyos titkokat és traumákat hordoz magában. Vajon meddig lehet elmenni az igazság keresésében anélkül, hogy veszélybe kerülnének hőseink? Danielt ugyan egy pontig védi állampolgársága, de akármeddig ő sem úszhatja meg büntetlenül, hogy olyan dolgokat tárjon fel az ország működéséről, amikről a külvilágnak fogalma sincsen. És vajon meddig lehet hallgatni, csendben maradni egy elnyomó világban, ahol már önmagában az is bűn, hogy az ember kinek születik vagy mi a véleménye? Ezekre és sok hasonló kérdésre is választ kaphatunk ebből a nagyon részletgazdag és érzékeny regényből.
Én nem szoktam túl gyakran történelmi regényeket olvasni, és igazság szerint jobban is szeretem, ha kicsit indirektebb módon tanulhatok a történelemről. Ruta Sepetys könyvei is azért tetszenek valószínűleg ennyire (amik egyébként inkább a történelmi fikció kategóriájába esnek), mert alapvetően emberi sorsokat mutatnak be, ahol nem mellesleg egy adott korszakot szinte testközelből, a szereplők nagyon személyes élményein keresztül ismerhetünk meg. Néha egészen hátborzongató volt olvasni ennek az időszaknak a sajátosságait, és nem csupán a brutálisabb dolgokat, hanem azokat is, amik nem látványosan, de mégis mélyen belefúródtak az emberek mindennapjaiba. Gondolhatunk a nők alárendelt helyzetére, a szegénységre, a másként gondolkodók elnyomására vagy a katolikus vallás mellett bármilyen más felekezet elutasítására, ezek mind olyan dolgok egy diktatúrában, amik alapvetően határozzák meg a mindennapi életet, és képesek elhitetni az emberrel, hogy nincs is remény boldogabb vagy szabadabb életre. Azonban szerencsére az írónő történeteinek nem csak nyomasztó oldalai vannak, hanem időről időre felcsillan bennük az emberség, bátorság, hűség és szenvedély, amik által a legsötétebb helyzetekben is felcsillanhat a fény.
Ruta Sepetys még mindig remekül ír, a hosszabb terjedelem ellenére az oldalak olvastatják magukat, mondjuk ebben segít az is, hogy rövidebb fejezetek követik egymást. Külön kis plusz, hogy bizonyos fejezetek elején korabeli dokumentumok részleteit olvashatjuk a korabeli Spanyolországgal kapcsolatban, így még hitelesebbé válik a környezet, látszik, hogy az írónő nagyon komoly kutatómunkát végzett. Karakterei összetett és szerethető figurák, Ana és Daniel is közel került hozzám az olvasás során, és tetszett, ahogy a kapcsolatuk finoman és óvatosan alakult. A regény nem mindig pörgős vagy akciódús, főleg az elején csordogálnak lassan az események, mégsem éreztem azt, hogy unalmassá válna, minden mondatnak megvolt a helye és a jelentősége. Rengeteg érzelem, szenvedély és fájdalom van a lapokon, de ezeket érdemes megélni az olvasás során, én legalábbis úgy érzem, több lettem azáltal, hogy megismertem ezt a történetet.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne többet megtudni a történelem eme korszakáról egy érzékeny és szépségesen megírt regény segítségével.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne többet megtudni a történelem eme korszakáról egy érzékeny és szépségesen megírt regény segítségével.
Nyereményjáték:
Madrid csodálatos főváros, amit mindenkinek látnia kell! Négy állomáson négy érdekességet állítunk Madridról, döntsétek el, hogy igaz vagy hamis az állításunk és a választ írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Madridban található Európa első felhőkarcolója a Telefónica, melynek tornyát 24 karátos arany borítja.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése