HiSztorik -Tamási Izabella (szerk.): Átok, Bosszú, Erény

 

Tamási Izabella (szerk.): Átok, Bosszú, Erény

Történelmiregény-írók Társasága, Budapest, 2021

 ISBN: 9786155816185

Fülszöveg:

Az idei esztendőben hatodik alkalommal jelenik meg a Történelmiregény-írók Társasága által összeállított novelláskötet, amelybe ez alkalommal tizenkilenc szerző egy-egy írása került. Az Átok, Bosszú, Erény cím arra utal, hogy a történetek többsége ezen fogalmak hangulatát idézi. A korábbi évek hasonló kiadványaihoz képest eltérés, hogy most kiemelkedően nagyszámú novella foglalkozik a huszadik század eseményeivel. Szintén újdonság, hogy a novellásköteteinkben rendszeresen publikáló szerzők mellett ezúttal olyan barátaink is tollat ragadtak, akiknek az írásaival ritkábban találkozhattunk a korábbi antológiákban. Így most – többek között – Fábián Janka és Nemere István is megörvendeztetett bennünket egy-egy történettel.

Érzelmekben, izgalmakban, új ismeretekben gazdag szórakozást kívánunk minden kedves olvasónknak!

A Történelmiregény-írók Társasága nevében

Kapa Mátyás

elnök

Tartalomjegyzék

Jezsó Ákos: Hány pofonig vagy magyar?

Nemere István: Október

Tapodi Brigitta: Vágányok a jövőbe 

Bányai D. Ilona: Csak egy ölelés

Fábián Janka: A hátikosár

Timár Gábor: A magyar átok

Soós Tibor: Nogales, 1918.

Gál Vilmos: Szoboravatás

Gáspár Ferenc: Nagyobb, mint a Csóványos

Bakóczy Sára: Angyal Bandi és az özvegyasszony

Várkonyi Tibor: Menekülés a jövő elől

Schmöltz Margit: A táti angyaltoll

Pete László Miklós: Dies Veneris

Cselenyák Imre: Hej, Tinódi!

Andy Baron: François vagyok

Hacsek Zsófia: Mint a puszták pelikánja

Novák Andor: Fekete séta

Szélesi Sándor: A bosszúálló Isten suttogása

Urbánszki László: Gizella és a vadkan

Véleményem:

Egy év kihagyás után ismét egy sokszínű, színvonalas írásokat tartalmazó antológiával jelentkezett a Történelmiregény-írók Társasága. A tizenkilenc válogatott novella időrendben visszafelé halad az 1970-es évek végétől egészen Szent István király koráig, kiemelt figyelmet szentelve a 20. század eseményeinek. Nagy örömömre szolgált, hogy a régi kedves ismerősök mellett több olyan számomra még ismeretlen szerző elbeszélésével is találkozhattam, akinek később biztosan keresni fogom a műveit. A szórakozáson kívül ugyanis ez a másik legnagyobb vonzereje számomra egy ilyen kötetnek: az új tehetségek megismerése. 

Korábbi antológiákhoz írt recenzióimban már említettem, hogy számomra egy igazán jó novella nem merülhet ki egy rövid történet leírásában. Kell, hogy legyen benne valami plusz esszencia, valami intenzív hatás, ami ellensúlyozza a terjedelem adta korlátokat. Éppen ezért ebből a kötetből is azok az írások lettek a kedvenceim, melyek erős érzelmi reakciókat voltak képesek kiváltani belőlem. Rögtön a nyitó novella is ilyen volt, Jezsó Ákos Hány pofonig vagy magyar? című alkotása hihetetlenül erős emocionális töltettel bírt. Remekül ábrázolja, hogyan lobban fel ifjú főhőse lelkében a nemzeti identitás csorbítása miatti féktelen düh, majd csap át a hatalommal szembeni tehetetlenség és kiszolgáltatottság felismerését követően keserű szégyenbe. Szerencsére a komor, sötét hangulat ellenére a szerző némi reményt is nyújt az utolsó mondataival, a dac nem tűnik el teljesen. Hasonlóképpen szívbemarkoló történetek születtek Tapodi Brigitta, Bányai D. Ilona és Szélesi Sándor tollából is. A Vágányok a jövőbe és a Csak egy ölelés világháborús novellák, előbbi egy csodás szerelmi történet, mely a legsötétebb időkben bontakozik ki, utóbbiban pedig egy frontról titokban szüleihez hazalátogató katonáról olvashatunk. A bosszúálló Isten suttogása egy kivételesen hatásos stílusban megírt brutális és kegyetlen bosszútörténet, mely a tatárjárás idejébe kalauzolja el az olvasót, az egyik legerősebb írás. Mindhárom novella szíven ütött, sokáig emlékezetesek lesznek a számomra.

Szintén kedvencem lett Gál Vilmos Szoboravatás című munkája, mely a 20. század komor, nyomasztó légköre után igazi felüdülést és felhőtlen jókedvet hozott. A szobor, melynek az avatására készülünk, nem más, mint a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-emlékmű, melynek alakjai egy átmulatott este következtében egy kis időre életre kelnek. Nagyon humoros kis történet kerekedik belőle, ahogy Toldi és Piros lekapják „megalkotó atyjukat” a tíz körméről. Érdemes a novella előtt feleleveníteni Arany trilógiáját is, a párbeszédek sokkal komplexebb élményt tudnak úgy nyújtani. Megmosolyogtatott még Bakóczy Sára Angyal Bandi és az özvegyasszony című írása is, mely a „becsületes tolvajok”, a betyárok etikáját eleveníti fel, továbbá Andy Baron François vagyok című novellája is, melyben a szerző Villon léhűtő és pajzán világába kalauzolja el az olvasót, miközben némi lírai stílusgyakorlatot is produkál. A nagy nevettető, Urbánszki László ezúttal kicsit visszafogottabb volt, már ami a kacagtatást illeti, de így is egy jó kedélyű írásával ad fiktív okozatot Vazul megvakíttatására. 

Arany János-emlékmű (forrás wikipedia)

Kicsit kilóg a sorból Cselenyák Imre Hej, Tinódi! című írása, ami igazából nem egy novella, hanem részlet a jövőre megjelenő Tinódi Sebestyén életregényből. Hogy őszinte legyek, én nem szeretek ilyenformán beleolvasni egy könyvbe, ráadásul ez a kiragadott néhány oldal önállóan nem is igazán volt értékelhető számomra. Önmagában engem nem győzött meg, de ettől függetlenül másoknál betöltheti a kedvcsináló funkciót. Szintén életrajzi jellegű novella a Mint a puszták pelikánja, melyet Hacsek Zsófia jegyez, és mely a középkori keresztény költő, Bianco da Siena misztikus életébe enged betekintést. Szerettem a Menekülés a jövő elől című írást is, melyben Várkonyi Tibor arról mesél nekünk, hogyan lett a volt budai pasa fiából Török András.

Tinódi Lantos Sebestyén címere (forrás Wikipedia)

Új felfedezettjeim egyike Schmöltz Margit lett. A táti angyaltoll nagyon szerethető történet volt a török megszállás korából egy hihetetlenül bátor kisfiúról, és arról, hogy nem létezik lehetetlen. Emellett bepillantást nyerhettünk a lápi emberek életébe, babonás hiedelemvilágába is. Már korábban beszereztem az írónő két regényét, is, ezek után biztos nem váratnak sokáig magukra. Másik felfedezettem Novák Andor volt. Valamennyi írás közül a Fekete séta tetszett talán a legjobban, az első szavától az utolsóig feszültséggel teli történet. Sajnos aktualitása is van az írásnak, nagyon érzékletesen fejezi ki a fertőző betegség – a novellában a lepra – és az emberség viszonyát. Nagyon szerettem a stílusát, írásmódját is, mélyen bele tudtam merülni. Korábban Timár Gábortól sem olvastam még, de a Magyar átok kellőképpen meggyőzött, hogy keressem a műveit.

Összességében elmondhatom, hogy ez a kötet jobban tetszett, mint a korábbi antológia, amit olvastam, kiegyensúlyozottabb színvonalat képviselt, számszerűsítve 9/10. Szinte mindegyik novellában találtam valami aspektust, ami tetszett, ami megfogott, és ami miatt érdemes volt időt szentelni rá. Biztos vagyok benne, hogy minden történelem kedvelő olvasó hasonlóképpen megtalálja a neki kedves írásokat. A kellemes kikapcsolódás és tartalmas szórakozás garantált. Úgy tűnik, a novella műfajában nekem jobban fekszenek a 20. századi történtek, míg regényekben inkább a régebbi korokból olvasok. A kötetet szeretném megköszönni Tamási Izabellának és a Történelmiregény-Írók Társaságának!

Jehuka