Ahol a Hóangyalok laknak (értékelés és nyereményjáték)
Szilvia egy éjjel, amikor felébred, egy különös lényt talál a hálószobájában: egy Hóangyalt, aki csak rá vigyáz. Ha ti is szeretnétek egy saját angyalt, aki csak rátok vigyáz, akkor tartsatok ti is bloggereinkkel, és ha játszatok velünk, akár meg is nyerhetitek az Ahol a Hóangyalok laknak című könyv egy példányát a Manó Könyvek jóvoltából.
Kiadó: Manó Könyvek, 2021
Oldalszám: 528 oldal
ISBN: 9789635840311
Eredeti cím: Where Snow Angels Go
Fordította: Kádár Annamária
Illusztrálta: Daniela Jaglenka Terrazzini
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Tudtad, hogyha egyszer készítettél egy hóangyalt, ő örökre veled marad? Soha nem tűnik el. Vigyáz rád és mindig visszajön, amikor szükséged van rá.
Szilvia egy éjszaka hirtelen felriad, és nem tudja, miért. Lélegzetelállító látványban van része – egy hatalmas méretű szárnypárt lát, amely az elképzelhető legpuhább hófehér tollakból készült. Angyal van a szobájában, egy igazi Hóangyal! A hóangyal azért jött, hogy vigyázzon Szilviára és megmentse az életét. Vajon tényleg vigyáz rá, és azokra is, akik fontosak számára?
A könyv nemcsak a gyerekekhez, hanem a gyermeklelkű felnőttekhez is szól, mindazokhoz, akik még hisznek a csodákban, varázslatban. Mindannyian esélyt kapunk arra, hogy visszatérjünk a saját gyerekkorunkba, amikor a valóság és fantázia határai még oly könnyen átjárhatóak voltak. Mert a Hóangyalok bennünk, a szívünkben laknak!
Ebben a mesében a hit ereje ugyanolyan fényesen ragyog, mint azok a kis hópelyhek, amelyek a könyv minden szegletét díszítik. Maggie O'Farrell lenyűgöző írásának gyönyörű ezüst és matt kék színű illusztrációit Daniela Jaglenka Terrazzini munkáját dícsérik.
Ez a varázslatos, szívet melengető mese tökéletes ajándék gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Véleményem:
Aki valamennyire ismer, tudja, hogy egy szépségesen illusztrált, különleges mesekönyvnek sose tudnék ellenállni, pláne, ha még valamilyen formában kötődik is a télhez vagy a karácsonyhoz. Gyakran előfordul, hogy még semmit sem tudok az adott történetről, de a borító vagy az illusztráció első pillantásra levesz a lábamról, pontosan ez történt Maggie O'Farrell kötete kapcsán is. Ilyenkor tényleg már csak az a kérdés marad mindig, hogy vajon maga a mese is elég jó lesz-e ahhoz, hogy tökéletes egységet alkosson a külcsínnel, és azt kell mondanom, hogy az Ahol a Hóangyalok laknak esetében szerencsére ez a helyzet. Sok szempontból szokatlan, talán kicsit melankolikus is a történet, és vannak olyan tulajdonságai, amik alapján meg lehet vele szemben kritikát fogalmazni (később ezekre ki is térek), de én még így is azt mondom, hogy az év egyik legkülönlegesebb élménye volt, talán messze a legütősebb esztétikai jellemzőkkel.
A mese előtt olvashatunk egy rövid előszót a fordító, Dr. Kádár Annamária tolmácsolásában, ahonnan mindjárt megtudjuk, hogy az írónő személyes indíttatásból írta ezt a történetet. Kislánya gyerekkorában sokat betegeskedett, volt, hogy anafilaxiás sokkal küszködött épp a mentőautóban és nagyon fázott, anyukája ekkor találta ki a Hóangyal karakterét, amit később egy mese formájában dolgozott ki. Én nagyon szeretem, ha efféle személyes sorokat olvashatok egy bevezetőben, egész más úgy megismerni egy könyvet, ha tudom, mi volt a megírás motivációja vagy háttere, ráadásul szerintem ez önmagában egy nagyon szép és megható dolog. Na de lássuk, miről is szól a mese!
Egy éjszaka egy Szilvia nevű kislány felébred a szobájában arra, hogy valaki csendesen lopakodik. A különös, áttetsző és ragyogó teremtményről kiderül, hogy az ő saját Hóangyala, akit még régebben készített, ezzel adva számára örök életet. A Hóangyal igencsak meglepődik azon, hogy a kislány látja őt és még beszélgetni is tud vele, ugyanis ezek a lények általában láthatatlanul vannak jelen az emberek életében egyfajta védelmezőként vagy őrangyalként. Mint kiderül, most is éppen azért bukkant fel, mert Szilvia nagyon beteg, és csak az mentette meg, hogy a Hóangyal időben tudta figyelmeztetni az édesanyját. Miután a kislány felépül, nem hagyja nyugodni az emlék. Szilvia abban is különleges, hogy más gyerekekkel szemben nem csak látja a Hóangyalt, de emlékszik is arra, hogy találkozott vele, és azóta is szeretne újra beszélni vele. Különféle trükköket eszel ki annak érdekében, hogy védelmezőjét magához szólítsa, legfőképpen azért, mert gyermeki lelkében szorongást okoz a gondolat, hogy vajon ki vigyáz azokra a szeretteire, akik gyerekkorukban nem készítettek saját hóangyalt. A mesét elolvasva természetesen kiderül, hogyan oldódik fel ez a belső konfliktus.
Az első, amiről érdemes beszélni, maga a témaválasztás. Nekem nagyon tetszik, hogy a hóangyalok kaptak egy saját történetet, hiszen ezek készítése szorosan és varázslatosan összekapcsolódik a gyermekkorral és a csodákban való hittel. A Hóangyal karaktere méltóságteljesre és éterire sikeredett, ebből a szempontból kicsit eltér a legtöbb mesekönyv jellegzetes karaktereitől, de én pont emiatt szerettem meg annyira. Szilvia is nagyon szimpatikus kislány, érdeklődő, kíváncsi és nagyon jószívű, ráadásul olyan kérdések és szorongások fogalmazódnak meg benne, amik abszolút jellemzőek a kisgyermekkorra, mégis ritkán jelennek meg mesekönyvekben. A szeretteink féltése, az attól való rettegés, hogy valami rossz történik velük, szerintem egész életünket végigkíséri, de gyerekeknél kifejezetten fel is erősödhet ez akár hosszabb időszakokra, és nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a könyv teret ad arra, hogy ezekről lehessen beszélgetni, vagy hogy a mesék varázslatos eszközkészletével segítse a szorongás feloldását. Ha más erőssége nem is lenne, akkor is érdemes lenne olvasni ezt a kötetet, de itt van még a fantasztikus megjelenés is, amit szintén nem lehet eleget dicsérni.
A rajzokat Daniela Jaglenka Terrazzini készítette, akit eddig nem ismertem, pedig bámulatos munkái vannak (érdemes rápillantani ITT). Engem hangulatukban kicsit emlékeztettek az illusztrációk Lisa Aisato munkáira, nála is azt szeretem, hogy valamiféle időtlen, keserédes szépség jelenik meg a lapokon. Az Ahol a Hóangyalok laknak esetében maga a kivitelezés is különleges, visszatérő elemek a csillogó, ezüstös hópelyhek és tollak, amik valamilyen módon mindig kapcsolódnak a Hóangyalhoz. Még azok az oldalak is gyönyörűek, ahol csak ezek az ezüstös elemek jelennek meg külön rajz nélkül, így önmagában az is hatalmas élmény, ha csak lapozgatjuk vagy nézegetjük a borítót. A képi világ tökéletesen passzol a történet stílusához és hangulatához, ritka az ennyire szoros kapcsolat író és illusztrátor között.
Néhány kritikát és értékelést olvasva láttam, hogy visszatérő gondolat, hogy többen kicsit lezáratlannak és kidolgozatlannak érezték a történetet. Az tény, hogy a vége valamennyire hirtelen zárul le, viszont kidolgozatlannak semmiképp nem mondanám: én pont attól éreztem hitelesnek, hogy nem kapunk mindenre választ, hiszen, ahogy az előszóban is olvashatjuk, a gyermekekre jellemző mágikus gondolkodásnak pont az az egyik sajátossága, hogy a megmagyarázhatatlan hézagokat megtöltik a képzeletükkel és a fantáziájukkal. Ránk is ez a feladat vár, ha olvassuk ezt a mesét, és én ezt egyáltalán nem vettem rossz néven, teljesen át tudtam magam adni a varázslatnak. Másrészt meg az a helyzet, hogy a korábban felsorolt pozitívumok nálam annyira sokat nyomnak a latban, hogy ha lennének is apró hiányosságok, nem biztos, hogy észrevenném őket egyáltalán.
Nagyon jó szívvel ajánlom hát ezt a történetet nagyobbacska gyerekeknek és felnőtteknek is, bár nem kapcsolódik kifejezetten a karácsonyhoz, szerintem tökéletes ajándék lehet a fa alá, vagy éppen segíthet az ünnepi ráhangolódásban. Nagyon bízom benne, hogy idén lesz részünk egy kis hóesésben az ünnepek alatt, hiszen mindenki megérdemel egy saját hóangyalt. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Iskolás kortól felfelé mindenkinek, különösen azoknak, akik szeretik a gyűjteményükben tudni a legszebb, legkülönlegesebb köteteket a gyermek- és ifjúsági irodalom kínálatából.
Kinek ajánlom? Iskolás kortól felfelé mindenkinek, különösen azoknak, akik szeretik a gyűjteményükben tudni a legszebb, legkülönlegesebb köteteket a gyermek- és ifjúsági irodalom kínálatából.
Nyereményjáték:
A tél az egyik legvarázslatosabb évszak, amikor úgy érezzük, hogy bármelyik pillanatban csodák történhetnek. Épp ezért mostani játékunkban olyan mesefilmeket válogattunk össze, melyekben Maggie O’Farrell könyvéhez hasonlóan egy varázslatos téli története mesélnek el. Ha rájöttetek, hogy melyik mesefilmből származik a blogokon található kép, akkor írjátok meg nekünk a Refflecopter dobozban a megfejtést, és máris esélyetek nyílik rá, hogy megnyerjétek az Ahol a Hóangyalok laknak című kötet egy példányát.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése