Attila koporsója

Fülszöveg:

Míg ​a nagyvilág a karácsony ünnepére készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon megkeseríti.
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.

A kultikus Borbíró Borbála-sorozat ötödik kötete méltó folytatása az előzményeknek: a dráma és a humor újabb, kivételes ötvözete a magyar mítoszok újragondolásával és a kortárs magyar viszonyok elmaradhatatlan visszhangjaival.

Magyar nyakba magyar szemfog!

Véleményem:

Nehéz erről a kötetről önmagában véleményt alkotni, hiszen szervesen kapcsolódik a korábbi részekhez, így én is igyekszem egy olyan véleményt megfogalmazni, ami az egész sorozatot átöleli. Először is, nem tudok eléggé hálás lenni a moly.hu-nak, mint könyves közösségi oldalnak, hiszen amióta rendszeresen látogatom, rengeteg olyan szerzőt és könyvet ismertem meg, amikkel egyébként nem biztos, hogy összehozott volna a véletlen. Így voltam Gaura Ágnessel és a Borbíró Bori sorozattal is, nagyon sok jót olvastam róla, ezért úgy döntöttem, teszek egy próbát.

Hamar kiderült, hogy ennél jobban nem is dönthettem volna, aminek több oka is van:

-          először is, vámpír témában nehéz újat kitalálni, itt mégis sikerült, hiszen az egész sztori a mai Magyarországon játszódik, ami kerek, logikus és jól felépített

-          a történetekben jól érzékelhető az alapos kutatómunka, és nagyon sok érdekességet tudhatunk meg különböző történelmi, mitológiai témakörökről (igen, még a rézf#szú bagolyról is)

-          a szerzőnek nagyon kifinomult humora van, jó adag iróniával és cinizmussal, amit én különösen kedvelek, és többször sikerült már a legváratlanabb helyeken/időben megnevettetnie

-          és végül, mert Bori igazi, élő, lélegző főhős, kiforrott személyiséggel, erősségekkel és gyengeségekkel, akivel jó azonosulni

Olyan izgi, hogy még Hajni is kifeküdt tőle

Bár a személyes kedvencem eddig a Lidércnyomás volt, ez a kötet is előkelő helyen szerepelt a ranglistán: A cselekmény végig izgalmas volt és lekötött, jó volt, hogy Attila aktuális mellőzöttségével más szereplők is ki tudtak jobban bontakozni (bár szerényen megjegyzem, én kicsit belezúgtam Attilába, de pszt!). A poénok miatt megint kínos volt nyilvános helyen elővenni (szerintem az az idős bácsi még most sem érti, miért fulladtam meg majdnem a metrón, amikor az Ajtony-Edvárdkállen párhuzamokról olvashattam), az utolsó 150 oldalt pedig egyhuzamban nyomtam le, annyira izgultam, mi lesz a vége. Szóval egy szó, mint száz, imádtam, és remélem, a nem túl távoli jövőben olvashatjuk a folytatást is.:)

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? 

Magát a sorozatot ajánlom minden fantasy-rajongónak, akik a sok hasonló történet után vágynak valami eredeti, igazi hazai ízre. Mert hát igaz a mondás...Magyar nyakba magyar szemfog! :)