A méhek titkos élete

Fülszöveg:

„…a méheknek megvan a maguk titkos élete… akárcsak nekem…"

A tizennégy éves Lily félárván nő fel apja farmján, szeretetet csak fekete bőrű dajkájától kap. Életét egy tragikus nap emléke árnyékolja be: négyéves volt, amikor kezében elsült egy puska, és édesanyja meghalt. A padláson Lily talál egy fekete Madonnát ábrázoló képet, amely az anyjáé volt. A nyughatatlan kislány megszökik érzéketlen apja házából, magával viszi a rasszista támadások elől menekülő dadáját is. A rejtélyes Madonna-kép elvezeti a méhészkedéssel foglalkozó fekete nővérekhez, akik befogadják. Lily új otthonra talál, és a mézkészítés művészete mellett fontos dolgokat tanul meg: mi az, ami igazán számít az életben, hogyan lehet túlélni a veszteségeket, fájdalmakat, mi a szeretet.

Véleményem:

„ Az igazság átokként nehezedik az emberre. Útra keltem a hazugságokkal teli bőrönddel, hogy megleljem az igazságot, de már nem tudtam, melyik a nehezebb, melyik cipeléséhez kell több erő. Nem mintha számítana, hiszen ha az ember megtudja az igazságot, már nem mehet vissza a hazugságokkal teli bőröndért. Akár nehezebb, akár könnyebb, az igazságot kell cipelnie tovább.” 

Szeretem az olyan könyveket, amelyek rávesznek arra, hogy kicseréljem a bőröndömet, és nem csak abban segítenek, hogy a világot lássam újfajta szemszögből, hanem abban is, hogy saját magamat.

Az első dolog, ami megfogott ebben a regényben, az a hangulat. A lustán hömpölygő, füllesztő Dél-Karolina, ahol minden egy kicsit álomszerű, még akkor is, ha a benne ábrázolt társadalmi problémák, faji előítéletek nagyon is valóságosak.

A történet főhőse, Lily egy hétköznapi fiatal lány, nem hétköznapi problémákkal. Édesanyja számára sem egyértelmű körülmények között halt meg kiskorában, édesapja pedig rideg és távolságtartó, éppen ezért nem esik nehezére mindent hátrahagyni, és megszökni dadájával, Rosaleen-nel. Bár Lily tulajdonképpen nem egy kifejezetten kedves és bájos teremtés, mégis könnyű őt megszeretni, hiszen értjük, miért fél annyira a kötődéstől, és miért esik nehezére annyira elfogadnia saját magát.

Miközben kétségbeesetten igyekszik valahogy közelebb kerülni elhunyt édesanyjához, és kideríteni, mi is történt vele pontosan, különböző apró nyomok alapján jut el a különös Boatwright-nővérekhez. A legidősebb nővér, August, különös karakter: egyszerre jelképezi az anyaság archetípusát, és valami ősi, végtelen bölcsességet is. Méhészkedéssel foglalkozik, aminek rejtelmeibe Lily-t is beavatja, ugyanakkor több ez puszta mesterségnél: a méhek titkos élete csodálatosan szimbolizálja azokat a dolgokat, amiket a családról, közösségről, szeretetről tudni érdemes. Éppen ezért az egész regény kicsit olyan is, mint egy tanmese vagy füveskönyv.

A másik két nővér karaktere is közel állt a szívemhez, a csökönyös és határozott June-é, és a világ minden fájdalmát magában hurcoló May-é. A különös, vicces és megható történések, amik a mindennapjaikat bemutatják, egyszerre képesek megnevettetni és megsiratni. Ebbe a különös családba csöppenve Lily is képes lesz egyre inkább szembenézni a múltjával és a jövőjével, és megtenni a megfelelő lépéseket a felnőtté válás felé. 

Ez a regény olyan, mint egy üveg méz, amin átsejlik a naplemente előtti utolsó fénysugár. A nyelvezete szépirodalmi minőségű, amit olyankor és élmény olvasni, amikor éppen nem történik semmi különös. 426 oldalnyi orvosság, egyszerre fájdalmas és vigasztaló, bölcs és gyönyörű. Amikor befejeztem, úgy éreztem, legszívesebben elkezdeném elölről.

A könyvből remek film is készült Dakota Fanning, Queen Latifah, Jennifer Hudson és Alicia Keys főszereplésével.

A film adatlapja

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom?

Akik szeretik A Segítség-et vagy a Sült, zöld paradicsomot, azoknak egyenesen kötelező-de szerintem mindenki másnak is.:)