Spanyolország habbal

Spanyolország habbal, avagy egy szuperszubjektív élménybeszámoló

Születésem óta a Balatonon töltöm a nyarak java részét, így eléggé ritkaságszámba megy, hogy külföldre utazzak nyaralni. Idén azonban legjobb barátnőm unszolására befizettünk egy Spanyolországi útra, egész pontosan Tossa de Mar-ba, ahol egy felejthetetlen hetet töltöttünk. Ebben a bejegyzésben igyekszem összefoglalni a számomra legemlékezetesebb, legviccesebb vagy legérdekesebb pillanatokat.

10 perc múlva szeretnénk elindulni, avagy mikor jutnak el a brit tudósok ahhoz a felfedezéshez, hogy a lányok tovább pisilnek, mint a fiúk?

Tudom, tudom, busszal utazni 25 órán keresztül gyökérség, de ahogy a mondás is tartja, akkor jó ötletnek tűnt. Úgy voltam vele, hogy fiatal vagyok és életerős, mit nekem ez a fajta megterhelés. Végülis, túléltem, de körülbelül a 6. óra után már nem volt egészen őszinte a mosolyom, főleg olyankor nem, amikor a buszvezető úgy gondolta, hogy 10 perc untig elegendő 40+ nő számára arra, hogy 3 wc-ben elvégezze a dolgát (amiből egy nem működött általában). Mindegy, túléltük, és legalább részben kárpótolt a csodálatos látvány, ami az utazás során elém tárult (leginkább Szlovénia tetszett, elfogadnék ott egy házikót). Hosszas viszontagságok után egy szép szombat reggel elértük a célállomást, és elfoglaltuk az apartmanunkat. 

Szép, szép, de csak kellett volna venni egy hülye gumicipőt

Tossa de Mar egy nagyon kellemes, tengerparti üdülő település Girona tartományban. A szállásunktól kb. 10-15 perc alatt kényelmesen elértünk a strandra, ami a parton található várnak köszönhetően csodás látványt nyújtott. Persze egyből vetettük is magunkat a habokba, mint hülyegyerek a csalánosba, és boldogan pancsoltunk a kristálytiszta vízben. Ugyanakkor két dolgot meg kellett állapítanom. Az első, hogy a tengervíz még mindig sós (és csíp, ha belemegy a szemembe), a másik, hogy ezen a strandon nem pihe-puha homok, hanem apró kavicsok vannak, amin bizony fájdalmas végigvonszolnom 65 kilónyi testemet. Ezektől az apró kellemetlenségektől eltekintve nagyon klassz volt a strand, legalább 2 napig elvoltunk azzal, hogy búvár-szemüveggel kukkoltuk a halacskákat a vízben.

Csókifágyi hábbál, épérfágyi hábbál, avagy kalandozások a gasztronómiában

A társasággal, akikkel utaztunk, első és utolsó nap ellátogattunk egy általuk már ismert és ajánlott étterembe, az El Barril-ba, ahol kellemes meglepetésként fogadott a magyar nyelvű étlap, és a nagyon helyes pincér, aki magyarul sorolta fel az ételek neveit (például az alcímben említett módon:)). Itt megkóstoltunk néhány helyi fogást, például a fánktésztában sült tőkehal-fasírtot, vagy a kagylót. A kagylóval kapcsolatban úgy érzem, legyőztem a saját határaimat, ugyanis két darabot is megettem, holott korábban megesküdtem volna rá, hogy előbb fekszem bele egy kaukázusi medvetalppal kibélelt hangyabolyba, mint hogy a számba vegyem. Más egzotikumot nem igazán kóstoltunk, viszont egyik este betértünk egy helyi pizzériába (bár helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy addig bámészkodtunk, amíg be nem rángatott minket a pincérnő), ahol isteni sonkás és spenótos-fenyőmagos pizzát ettünk.

Ezt most nem mondod komolyan, hogy 8 euró egy liter Malibu? Andorrába akarok költözni!!!

Ó igen, először azt gondoltuk, hogy a kirándulás Andorrába a Pireneusok csodás látványáról és egy kellemes városnézésről fog szólni, de aztán kiderült, hogy óriásit tévedtünk, ugyanis egyből lesokkoltunk a szupermarketben attól, hogy minden mennyire olcsó. Sajnos szeszes italból csak fejenként egy litert engednek át a határon (persze, természetesen a kutya sem ellenőrizte végül), pedig tudtam volna még válogatni. Na de mielőtt valaki azt hinné, hogy alkoholista vagyok, azért hozzáteszem, hogy Andorra la Vella nagyon szép és hangulatos főváros, ahol egy nagyon kellemes napot töltöttünk.

Nézzünk meg mindent Barcelonában egy nap alatt

Persze, azt azért mi sem gondoltuk, hogy mindent látni fogunk, de azért sikerült elég jól körbeloholnunk a várost. Be nem mentünk sehová, csak kívülről nézelődtünk, de így is épp elég látnivaló akadt. Nagyon büszke voltam magamra, mert végig én navigáltam egy térképpel  és azt hiszem, csak 3-4-szer tévedtünk el (mondjuk nem vallottam be, úgy csináltam, mintha pont erre akartam volna jönni:)). A személyes kedvencem a gótikus negyed volt, és nem csak azért, mert nagyon hangulatos, hanem mert lényegesen hűvösebb is volt, mint a város többi része. Tényleg klassz és érdekes hely, de azt hiszem, a nagy nyüzsgés és tömeg miatt esélytelen lenne, hogy ide költözzek.

Salvador Dalí nyomában

Az egyik fakultatív program keretében lehetőségünk volt busszal elutazni Púbol-ba és Figueres-ba, hogy meglátogassuk Dalíné, azaz Gala kastélyát, illetve a Dalí Múzeumot. Talán ez volt számomra az egész nyaralás legemlékezetesebb napja, különösen a múzeum nyűgözött le. Dalí saját bevallása szerint olyan gyűjteményt szeretett volna létrehozni, ahol nem a magyarázatok a lényegesek, hanem a benyomások, a különböző, furábbnál furább alkotások nézőkre gyakorolt hatása. Hát az biztos, hogy még ötször ennyi időt is elnézelődtem volna, mert volt itt minden, amit csak az ember huncut tudatalattija el bír képzelni.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és hamar elrepült az egy hét. Persze a buszút hazafelé sem volt kellemesebb, mint odafelé, de azt hiszem, ezt a pöttöm áldozatot igazán meg lehet hozni egy klassz nyaralásért.:)