Horgonyhely

Fülszöveg:

Egy birodalomban, ahol a föld oda köti az embert, ahová megszületett, csak azoknak van reménye a vándorlásra, a kereskedelemre és a hatalomra, akik várandósak. Ebben a nők uralta, különös mágiával átitatott világrendben három rendkívüli személy keresi a kitörés lehetőségét.
A könyvtárhajójához kötött Vazil titokban az egyenjogúság eszméjét hirdeti és a nők vándorlásának okait kutatja, hogy egy napon mindenki szabad lehessen. Lánya, Helga azonban szabadulna a hajótól, ahová születése óta kötődik, ezt pedig csak egyféleképpen teheti meg: ha teherbe esik, minél előbb. Lars a föld férfiak számára tiltott mágiáját űzi, ami által különleges hatalomra tesz szert – ez pedig az egész világukat felforgathatja.
Moskát Anita merész témát feszegető, lenyűgöző regénye felülbírálja az előítéleteket, és egy sötét és kíméletlen történeten belül keresi a választ a kérdésre, hogy mi a szabadság és a mások feletti uralom ára.

Véleményem:

 Jó ideje tartogatom ezt a könyvet, valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ki kell várnom vele a megfelelő pillanatot. Hát kivártam, és ennél nagyobbat nem is üthetett volna, de lássuk, hogy miért is.

Fantasy-t vagy disztópiát írni mostanában nem számít forradalmi újdonságnak, mondhatnánk, a csapból is ezek folynak (engem mondjuk ez nem nyom, mert szeretem őket), éppen ezért fel van adva a lecke, hogy valaki valami újszerű ötlettel álljon elő. Hát Moskát Anita megtette, de úgy, hogy tátva maradt a szám.

A világ, amiben járunk, végtelenül komor, rideg, szinte fázunk, ahogy olvassuk. Az emberek keményen küzdenek a mindennapi megélhetésért, és ha ez még nem lenne elég ahhoz, hogy az emberi kapcsolatok is finoman szólva állatiasra redukálódjanak, a történet alaphelyzete rásegít. Egy olyan mágikus szabállyal, emberi hiányossággal találkozunk, ami szokatlan, de nagyon érdekes: mindenki csak addig mehet, ameddig a születési helye, vagyis horgonyhelye engedi. 

Nem véletlen, hogy a történelem folyamán az emberi gondolkodásban meghatározó volt, hogy meddig ér el a kezünk, a világ felfedezésével, új tájak bejárásával tudásunk és gondolataink is tágultak, olyan szabadságot adva, ami számunkra ma már teljesen alapvető. De egy olyan élethelyzetben, ahol a mozgásterük durván le van korlátozva, az emberek is korlátoltak lesznek, ezt nagyon jól ábrázolja a regény is. A dupla csavart itt az jelenti, hogy egyetlen egérút létezik: aki várandós, ideiglenesen szabadon vándorolhat, míg a gyermeke meg nem születik, és ez olyan kiváltságot jelent a nők számára, ami meghatározza uralkodó szerepüket a történetben. És igen, jól gondoljuk, a nők sajnos nem lesznek sem kegyesek, sem megértőek, sem gondoskodók attól, hogy ők uralják a világot, éppen ellenkezőleg, olvasás közben sokszor volt az az érzésem, hogy bizonyos szempontból kegyetlenebbek is, mint a férfiak.

A karakterek ábrázolása számomra nagyon meggyőző volt, főleg, hogy ők a legkevésbé sem hősei a regénynek: megértjük őket ugyan, de szeretni nem igazán tudjuk (Vazilt azért sikerült a végére megkedvelnem), gyarlók, önzők, kétségbeesettek. A két férfi főszereplő, Lars és Vazil a maguk módján próbálnak válaszokat találni a kérdéseikre és változtatni a föld törvényein, egyikük a tudomány és a logika eszközeivel, míg a másik a sötét és baljós földmágia segítségével.

Ezen felül ami szerintem a legzseniálisabb, és egyben legkegyetlenebb húzása volt az írónőnek, az az, hogy volt bátorsága „bemocskolni” olyan dolgokat, amik a legtöbb ember számára zsigeri szinten pozitív jelentéssel bírnak: ilyen maga a terhesség, ami itt szó szerint terhes, és pusztán a vándorlás eszköze némi kellemetlen mellékhatással, és ilyen a föld. A föld, amire úgy gondolunk, hogy életet ad, gazdag és jó, amiből jó lenni, és amivé jó válni, itt kegyetlenné, gonosszá válik.

Érdekes volt az is, hogy nagyon sok műfaji sajátosság megjelent a regényben. Lehet fantasy, disztópia, női sors, de nekem néha olyan érzésem is volt, mintha modern horrort olvasnék éppen. Nem tartom egy könnyű olvasmánynak, amit csak úgy a buszon olvasgat az ember, de érdemes rááldozni az időt és az energiát. Biztos vagyok benne, hogy ha nem ide születik az írónő, már nemzetközi bestseller lenne.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik nem félnek egy kicsit nyomasztóbb regényt olvasni, és akiknek egy fantasy történetben legalább olyan fontos a töprengeni való és a hangulat, mint maga a cselekmény.