Füstös tükrök

Bár nem számolom egészen pontosan, de valamikor mostanában jubilál a kapcsolatom Neil Gaiman-nel, vagyis most 15 éve szerettem bele a Tükör és füst című novelláskötetébe. Az ember életében lehet több kedvenc vagy meghatározó olvasmány, de olyan, ami alapjaiban változtatja meg a gondolkodásunkat és azt, ahogyan a világot látjuk, csak nagyon kevés. Nekem ilyen a Tükör és füst, abszolút mérföldkövet jelentett az életemben és a sorsomban, akárhányszor előveszem, tud újat mutatni, már-már azt mondanám, hogy az identitásom részét képezi. 

Na de hogy ne csak rajongjak, hanem a lényegre térjek, ezen a héten ennek a könyvnek szerettem volna méltó emléket állítani, egy olyan falikép formájában, ami színeiben, hangulatában, stílusában visszaadja számomra az olvasás élményét.

Ami ebben az esetben egy speciálisabb alapanyag volt, az a tükör-mozaik, amelyre a hobbiboltban bukkantam rá. Ráadásul ebben a formájában még mindig nem volt tökéletes, hanem még apróbb darabokra kellett törni (kalapáccsal, valami puha anyagba csomagolva). A megtört darabkák egyébként szerencsére nem élesek, de azért nem árt óvatosan nyúlni hozzájuk. 

Ezután elkezdődhetett a festés, amit azért imádtam, mert amikor belekezdtem, még fogalmam sem volt arról, milyen lesz a kész kép. Csak néhány konkrétabb elképzelésem volt, mint például a tükrök, a hó és az alma (természetesen a Hó, tükör, almák című, a klasszikus Hófehérke-sztorit feldolgozó novella nyomán). Úgyhogy festettem, ragasztottam, aztán megint festettem, egészen addig, amíg a képen látható végeredmény ki nem alakult.

Funkcióját tekintve egyébként ez egy mezei falikép, én már ki is találtam, hová fogom akasztani. De amikor nekiálltam fotosoppolgatni a róla készült fényképet, sikerült egy másodlagos felhasználási módot is találnom neki, szerintem vagy könyvjelzőnek, vagy valami hasonlónak tuti ki fogom nyomtatni, mert tök para lett. :)

Ha a kép esetleg meghozta a kedveteket a könyv elolvasásához, ne habozzatok, ebben az évszakban különösen jól esik majd.:)