Valami készül 4.

Úgy alakult, hogy erre a hétre szabadságoltam magam vidékre, és bár minimálisan online voltam, azért többnyire inkább a fahasogatással és a libakergetéssel voltam elfoglalva.:) Úgyhogy ma hazaérkezvén úgy döntöttem, elkészítek egy újabb könyves útjelző táblát, mert azért jó lenne még az idén elkészülni az összessel, és a felszerelési ötleteimmel boldogítani a család férfi tagjait.

Gyorsan elő is készítettem a szokásos kellékeket, ecsetet, festéket, táblácskát, és bőszen vadásztam a neten, hogy ezúttal melyik olvasmányból merítsek ihletet. Végül Ende Végtelen története-vagyis Fantázia- lett a befutó, a jellegzetes összefonódó kígyómintával és a palotával a központban.

Ez most kicsit a reklám helye is, mert nem tudok elmenni amellett, hogy mennyire elégedett vagyok a Lidl akrilfesték csomagjával, hiszen elég régóta használom, és még mindig úgy tűnik, hogy alig fogyott a tubusokból. Nagyon szépen lehet vele dolgozni (és annál valószínűleg százszor többet ki lehetne hozni belőle, mint amit nekem eddig sikerült), szóval nagyon örülök, hogy annak idején a hónom alá csaptam.

Érdekes módon nem a kígyóminta lett a legszenvedősebb, ahogyan előzetesen gondoltam, hanem a betűk, valahogy sosem vagyok maradéktalanul elégedett velük. A sima kék alapon nem nagyon jöttek ki jól, ezért kaptak egy kis fehéres hátteret, nem az igazi, de azért szódával elmegy, ahogy a mondás tartja. 

A könyvről egyébként csak annyit, hogy aki véletlenül még nem olvasta, feltétlenül pótolja  a hiányosságát, szerintem fantasy-ifjúsági kategóriában igazi alapmű, én legalábbis borzasztóan szeretem. Érik is már erősen egy újraolvasás, mert sok részletre már nem nagyon emlékszem, arra viszont igen, hogy annak idején teljesen elvarázsolt a hangulata és a történetvezetése. 

A jelenlegi tényállás pedig, hogy már négy táblácskám kész, juppí, remélem, hamarosan sikerül megcsinálnom a maradék hármat is, és meglátjuk, mi a manó fog ebből az egészből kisülni.;)