Hatalmas kis hazugságok

Fülszöveg:

Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek… 

A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek. 

Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?

Véleményem:

A kapcsolatom ezzel a történettel úgy indult, hogy annak idején megnéztem az első részt a sorozatból (igen, azért, mert játszik benne Alexander Skarsgård), ami borzasztóan tetszett. Viszont önmegtartóztató módon nem néztem tovább, mert tudtam, hogy van regény változata is, és előbb azt szerettem volna megszerezni és elolvasni. Karácsonyra meg is kaptam a könyvet, viszont mindenféle más teendő miatt szegény folyton háttérbe szorult, és csak árválkodott a polcon. A tavaszi szünetben úgy döntöttem, nem halogatom tovább, és szerencsére annyira bejött, hogy szinte egy nap alatt a végére is értem.

Első ránézésre ez egy tipikus "csontvázak a szekrényben a csillogó felszín alatt"-jellegű sztori: adva van egy csendes, tengerparti, ausztrál kisváros, ahol többnyire jómódú, kedves családok élnek, a középpontban néhány anyukával, akiknek szinte más dolguk sincsen, mint a helyi elbűvölő iskolába cipelni az elbűvölő gyerekeiket. Hamar kiderül azonban, hogy ezek a nők és családok korántsem annyira tökéletesek, de mondjuk egy Született feleségekkel szemben itt nem a humor viszi el a történetet (bár az is van benne), sokkal inkább a dráma.

A történet fókuszában három anya áll, az ő nézőpontjukból ismerhetjük meg az eseményeket, amik a kötet elején egyből felvillantott tragédiához vezetnek (ekkor még nem tudjuk, mi is pontosan ez a tragédia, csak azt, hogy a jótékonysági bálon valaki meghalt, a rendőrség pedig nyomozást indított). Ők hárman annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehetséges, abban azonban hasonlítanak, hogy rengeteg titokkal és szorongással kell minden nap megküzdeniük. Madeline egy igazi energiabomba, cserfes és lobbanékony, ugyanakkor folyamatosan küszködik azzal, hogy zöld ágra vergődjön kamasz lányával és volt férjével (megmondom őszintén, nekem ő volt az abszolút kedvencem, végtelenül szerethetőnek találtam a hülyeségei ellenére). Celeste-nek látszólag mindene megvan, amire csak egy nő vágyhat: pénze, tüneményes iker fiai és egy szívtipró férje. Ugyanakkor ő is olyan sebeket takargat, amire senki nem gondolna. Végül ott van Jane, a fiatal, egyedülálló anyuka, aki óvatosan, de bizalommal telve igyekszik beilleszkedni a költözés után új lakóhelyére és új barátnői közé. 

Kép a regény alapján készült sorozatból. Forrás: http://www.imdb.com

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az iskolatátogatás napján Jane kisfiát megvádolják azzal, hogy bántotta az egyik közkedvelt és befolyásos anyuka kislányát. A közösség szép lassan kimutatja a foga fehérjét, aljas és kicsinyes módokon áll bosszút azokon, akik be merik mocskolni a látszólagos tökéletességet. A gyerekek konfliktusán keresztül fokozatosan egyre nagyobb bepillantást nyerünk a családok életébe és titkaiba, míg el nem jutunk a drámai végkifejletig.

Ha egy szóval kellene kifejeznem, miért tartom borzasztóan ütősnek ezt a könyvet, akkor az a szó az őszinteség lenne. A szerző elképesztő bátran és hitelesen mutatja be az emberek - különösen a nők- mindennapi küzdelmeit, nevén nevezve minden olyan érzést és gondolatot, ami az élet sajátja, viszont valamiért mégis szégyenkezünk miatta. Olvasás közben nem csak arra jövünk rá, hogy senki sem tökéletes, hanem arra is, hogy valójában nem is akarunk azok lenni, hiszen a hibáinkkal együtt vagyunk emberek. Nagyon komoly témák merülnek fel a regényben, a családon belüli erőszaktól kezdve a bullying-ig bezáróan, és nagyon jónak tartom, hogy a cselekménybe szőve megjelennek lehetséges megoldások is, amikből aztán az olvasó is meríthet, ha éppen hasonló cipőben jár. 

Kép a regény alapján készült sorozatból. Forrás: http://www.imdb.com

Egy szó mint száz, Liane Moriarty könyve eszméletlen jól sikerült, stílusra könnyed és olvasmányos, tartalomra viszont súlyos és elgondolkodtató. Ráadásul még fincsi csattanó is van benne, amire egyáltalán nem számítottam. Ezek után nincs más hátra, mint végignézni a sorozatot (és nem csak Alexander miatt). 

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Elsősorban az izgalmas, női sorsokat bemutató lélektani regények rajongóinak.