Vértestvérek

Fülszöveg:

Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott. 

Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra. 

Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?

Véleményem:

Az írónő előző könyvéhez nem volt még szerencsém, de ennek a fülszövege kellően felkeltette az érdeklődésem ahhoz, hogy pszicho-thriller-fanatikus énem le akarjon csapni rá. Szeretem az olyan történeteket, ahol egy bűnügyi rejtély keveredik valamilyen családi drámával, főleg akkor, ha a teljes igazság csak az utolsó lapokon áll össze. Szerencsére ez egy ilyen történet volt, és bár volt benne pár olyan elem, aminél kicsit összevontam a szemöldökömet, az összhatás kifejezetten élvezetesre sikeredett.

"Elkélne valami figyelmeztető jelzés, mielőtt darabokra hullik az ember élete."

A regény elején megismerkedünk Alisonnal, a rendkívül zárkózott és magányos rajztanárral, illetve Kitty-vel, aki egy baleset következtében beszédre és emlékezésre képtelenül él egy gondozóintézetben. Nagyon érdekes volt Kitty gondolatait olvasni. Bár az agysérülésnek köszönhetően zavarosak, kuszák és gyerekesek, azért sokkal többet felfog az őt körülvevő valóságból, mint azt a családja vagy a gondozói sejtik. A másik történetszálon akkor indulnak be az események, amikor Alison rajztanári állást vállal egy nyitott börtönben, ahol könnyen meglehet, hogy néhány rab többet tud a múltjáról, mint szeretné.

Lassan, fokozatosan építkeznek és szövődnek össze a szálak, tehát mi is csak apránként rakjuk össze, hogy Alison és Kitty milyen kapcsolatban állnak egymással, illetve ki volt a harmadik lány, akit a fülszöveg is említ. Tudjuk, hogy Alison titkokat rejteget és rettenetes bűntudata van, ahogyan azt is, hogy a sok évvel ezelőtti baleset néhány részletét a mai napig homály fedi. Az igazi feszültség akkor kezdődik, amikor Alison titokzatos üzeneteket kezd kapni, és folyamatosan úgy érzi, valaki szemmel tartja. Ezzel párhuzamosan Kitty is egyre többször érzi úgy, hogy az emlékei a felszínre akarnak törni, tehát tényleg csak idő kérdése, hogy kiderüljön a teljes igazság- ha kiderül egyáltalán.

A szereplőkkel csak részben tudtam azonosulni az olvasás során, különösen Alison volt az, akit sokszor nem tudtam hová tenni. Nem mondanám, hogy kifejezetten szimpatikus volt, ráadásul sokszor nem cselekedett túl ésszerűen, de a múlt sebeit és traumáit figyelembe véve talán ez nem is meglepő. Az viszont tetszett, hogy ebben a regényben szó szerint mindenki gyanús, és végig azt éreztem, hogy itt bárkiről, bármikor, bármi kiderülhet (mint ahogy sokszor ki is derült). Egy kicsit zavart, hogy néha nem éreztem teljesen életszerűnek a történteket, azt hiszem, túl sok volt benne a véletlen és a "szerencsés fordulat", amik az események alakulásához és a végkifejlethez vezetnek. De ha az ember túllép ezeken a kisebb zavaró tényezőkön, akkor egy korrekt és szórakoztató thrillert kap, ahol ténylegesen azért faljuk a lapokat, hogy végre megtudjuk, mi történt azon a bizonyos napon.

Pozitívumként kiemelném, hogy a bűnügyi szál mellett komoly szerepet kapott a lélektani rész is, megint egy olyan könyvet olvashattam, ami felhívja a figyelmet a diszfunkcionálisan működő családok káros hatásaira és következményeire. Emellett az írónő fontos társadalmi kérdéseket is felvet, legyen szó a börtönbüntetésüket töltő személyek jogairól, vagy a fogyatékossággal élők megítéléséről. Tetszett az is, hogy a két nő szemszöge nem csak lineárisan, hanem az időben is ugrál, így épül fel szépen a szemünk előtt a múlt is. A feszültséget is jól adagolja, sőt, a könyv kétharmadánál egyszer már azt éreztem, nem is tudja tovább fokozni és nem értettem, mi jöhet még a fennmaradó részben. Az írónőnek persze erre is volt megoldása, újabb és újabb fordulatokat zúdít ránk, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Talán egy picit túl is volt tolva ez a dolog, én őszintén vallom, hogy a kevesebb néha több, de azért nem vagyok csalódott, mert tényleg lekötött az utolsó oldalig.

Egy szó mint száz, szerintem a műfaj rajongóinak kár lenne kihagyni, ideális választás lehet a tavaszi estékre, ha kicsit agyalós, kellemesen borzongató olvasmányra vágyunk.

A könyvet köszönöm szépen a 21. Század Kiadónak!

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Azon pszicho-thriller rajongónak, akik mozgalmas, feszült és csattanókkal teli történetre vágynak, ahol a bűnügyi vonal mellett ugyanolyan fontos a családi dráma vagy a társadalmi kérdéseket boncolgató szemléletmód.