HiSztorik- Robert Harris: Lustrum (Cicero 2.)

Robert Harris: Lustrum (Cicero 2.)

GABO, Budapest, 2011

ISBN: 9789636894320

Fülszöveg:

Az i.e.63-ban Rómában játszódó történet első kötetében, az Imperiumban Marcus Tullius Ciceró írástudó rabszolgája meséli el egy izgalmas bírósági per drámai történetét, amely kapcsán megismerhetjük a római közélet árulással teli világát a hatalomért folyó harcban. 
A Lustrumban, amely egy megcsonkított gyermekholttest kapcsán elinduló bírósági tárgyalással kezdődik, folytatódik a szövevényes történet. Ciceró már consul, aki riválisaival, az ifjú Julius Caesarral, a gazdag Crassusszal, a pszichopata Catilinával és a politikai fanatikus Catóval szemben küzd a hatalom megszerzéséért. A küzdelemben minden eszközt felhasználnak, ha kell, bevetik a brutális római csőcseléket is.

„Lustrum (1) engesztelő v. tisztító áldozat; ötévi időköz; (2) fertő, mocsár, vadak tanyája, erdő sűrűje; trans. lebuj, csapszék, bordélyház”

Értékelésem:

A Lustrummal folytatódik Robert Harris trilógiája, melyben Marcus Tullius Cicero életén és közéleti karrierjén keresztül mutatja be a köztársaság kori Róma egyre mélyülő válságát. A történet a híres szónok és politikus consullá választását követő öt év eseményeit beszéli el, akár csak az első rész esetében, személyi titkára, Tiro narrációjában. Feszültséggel teli alkotás tele érdekellentétekkel, konspirációval, gyilkossági kísérlettel, árulással, azaz továbbra is minden megvan benne, ami egy izgalmas politikai krimihez vagy egy jó történelmi regényhez elengedhetetlen.

Harris továbbra is igen szemléletes korrajzot nyújt. Tisztán kitűnik, a köztársaság intézményrendszerei már nem alkalmasak arra, hogy általuk hatékonyan irányítsák a Birodalmat. Minden a hatalom és a különböző tisztségek megszerzése körül forog, és a cél szentesíti az eszközt, legyen az megvesztegetés, szavazatok vásárlása vagy fenyegetés, erőszak. Ugyanakkor a politikai vakság állapota uralkodik. A szenátorok, köztük Cicero is hajthatatlanul ragaszkodnak a meglévő, ámbár egyre inkább működésképtelen keretekhez. A hatalom legkisebb koncentrációjának lehetőségében is a diktatúra fenyegetését látják, és próbálják azt mindenáron megakadályozni. A háttérben azonban egyre erőteljesebben mozgolódnak az ellenzéki erők, melyek Róma uralmára törnek.

Míg az Imperiumnál azt éreztem, nem a karakterábrázoláson van a hangsúly, a Lustrum legnagyobb értékének Cicero jellem-változásának bemutatását tartom. Míg az első kötetben alapvetően pozitív (feltörekvő, de tehetséges, erkölcsileg a kortársai fölött álló) figuraként ismerjük meg, ez a kép egyre inkább megváltozik. Ahogy halad egyre feljebb a politikai ranglétrán, úgy ütköznek ki jellemének azon vonásai, melyek által megosztó személyiségként emlegetik az utókorban. Úgy is fogalmazhatunk, fejébe szállt a dicsőség, elvakítja a saját nagyságába vetett hite. Ezzel útjára is indul személyes tragédiája. Teljesül ugyan a vágya, consullá választják, de ez nem jár együtt a hőn áhított dicsőséggel. Hivatali ideje nagyrészt eseménytelenül és a hírnév szempontjából eredménytelenül zajlik le. Valami nagyot kell húznia, ha nem akar a feledés homályába süllyedni. A köztársaság védelmébe vetett feltétlen hiten kívül ez ad számára némi plusz motivációt a Catalina-féle összeesküvés leleplezéséhez, aminek elismeréseként a szenátus kikiáltja a „Haza Atyjának”. Mégsem mondható el, hogy győztesen kerül ki ebből a párharcból. Ugyan kezdetben a figyelem középpontjába került, és hősként tekintettek rá, nem kevés befolyásos ellenséget is szerzett magának. Ráadásul Catilinára és híveire tárgyalás nélkül mondják ki a halálos ítéletet, amivel óhatatlanul is rávetül Cicerora a zsarnokság árnyéka.

Lucius Sergius Catilina. Kép forrása: Wikipedia

Hogy Rómában, az események középpontjában maradhasson, Cicero lemond a jelentős anyagi előnyökkel járó kormányzóságról, ugyanakkor drága villát vásárol, aminek fenntartási költségeit bevételek hiányában csak nagy nehézségek árán tudja fedezni. Kétes egyezségekre kényszerül, a törvényesség szempontjából is kifogásolható alkukba kénytelen belemenni, hogy pénzhez jusson. Ahogy a történet halad előre, szépen lassan elveszti azt az erkölcsi felsőbbrendűséget, mely az első kötetben még oly szimpatikus karakterré tette.

A kötet olvasása közben az egyik legizgalmasabb kérdés az volt számomra, hogy a kérlelhetetlen politikai ellenfelekből, a mérhetetlen gazdasági hatalommal rendelkező Crassusból, a hadserege és hadi sikerei okán rettegett Pompeiusból és az ambiciózus konspirátor Caesarból hogy lesznek végül  szövetségesek, milyen motivációk és egyezségek húzódnak meg a triumvirátus megalakulásának hátterében. Nagyon érdekes volt figyelni, hogy lavíroznak az aktuális hatalmi viszonyok forgatagában: hogyan alakul Crassus és Catalina egymáshoz való viszonya, milyen mesterkedések árán sikerül Pompeiusnak visszatérnie Rómába, illetve milyen alkuk árán szerzi meg Caesar Hispánia helytartóságát az addig lehetetlennek tűnő öt évre.

Összességében csak egy hajszállal maradt le az Imperiumtól, így egy tízes skálán 9 pontosra értékelem. Kicsit kevés volt a jogi csűrés-csavarás, a tárgyalótermi dráma, amit az első részben annyira szerettem, és a cselekményt sem éreztem annyira gördülékenynek, mint ott. Ettől függetlenül ismét egy remek regény-élménnyel lettem gazdagabb általa.

Jehuka