HiSztorik- Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig (Kőszeg regénye)

Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig (Kőszeg regénye)

Historycum, 2017

ISBN: 9786158084512

Fülszöveg:

Az Úr 1529. esztendejében két király uralkodik Magyarhonban, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János hívei egymás ellen acsarkodnak. Eközben hatalmas török had vonul Bécs ellen, a fényes tekintetű és győzhetetlen Szulejmán vezetésével… Az ostrom elbukik, de csak idő kérdése, mikor indul az újabb hadjárat. Hiába küldi Ferdinánd király a tehetséges Jurisics Miklóst Konstantinápolyba, béketárgyalásra, Szulejmán hajthatatlan. Az Úr 1532. esztendejében ismét megindul a pogány fergeteg nyugat felé – Magyarországon keresztül. A sors kifürkészhetetlen szeszélye azonban egy fallal körülvett csöppnyi várost vet a százezres török sereg útjába, a védők élén Jurisics Miklóssal. De mire juthat negyvenhat katona, no meg néhány száz felfegyverzett polgár és paraszt a roppant túlerővel szemben? Milyen titkot rejt Kőszeg és környéke, amely más irányba terelheti a történelmet? Vajon Leónidasz spártai király és háromszáz harcosának sorsára jutnak a pogány áradattal dacoló hősök? Aki ismeri Kőszeg ostromának történetét, a legfontosabb kérdésre tudhatja a választ. De a végkifejletig rejtélyek, kalandok, romantika, hűség és árulás kuszálják a szálakat…

Értékelésem:

Röviden összefoglalva ez a kötet egy kifejezetten olvasmányos és izgalmas történelmi regény a két részre szakadt Magyarország feszültségekkel teli korából. A cselekmény közel sem korlátozódik Kőszeg várának törökök általi ostromára, – így utólag bevallhatom, kicsit féltem tőle, hogy egy szimpla „csataregényt” kapok sok-sok vérrel és kiontott belekkel, de szerencsére nem! – hitelesen, közérthetően és gördülékeny stílusban tárja elénk a korszak minden aspektusát. A történetvezetésben tökéletes arányt képeznek a tények és az írói fikció. Jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel akár a magyar történelem ezen korszaka, akár maga Kőszeg városa, de annak is, aki egyszerűen csak egy izgalmas, szórakoztató, de olykor megindító olvasmányra vágyik.

Kőszeg ostroma. Kép forrása: Wikipedia

És akkor mindezt kicsit bővebben:

In medias res, azaz a szerző egyből behajított a mély vízbe, szinte minden bevezetés nélkül megszólalnak a vészharangok. Ezzel veszi kezdetét a közel három évig tartó kaland, melyből ezután már nem tudtam szabadulni. Igazából nem is akartam. Több szálon futnak az események, és a gyorsan váltakozó színek folyamatos lendületet biztosítanak a cselekménynek. Persze ennek a technikának megvan az a veszélye, hogy a folytonos megszakítások darabossá teszik a regényt és nem engedik az olvasót kellő mélységben belefeledkezni a történetbe. Szerencsére jelen esetben ilyen problémám nem volt, sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt, ami biztosította az élvezhetőséget. Sőt! Egyes szálak mindig a legizgalmasabb részeknél maradtak abba, így akár délelőtt volt, akár éjfél, hajtott előre a kíváncsiság. Gondolom, mindenki ismeri az érzést: csak még egy fejezetet!

A több szálon futó cselekmény másik következménye, hogy a regénynek nincs kifejezett főhőse, szereplői egyenrangúan veszik ki a részüket a történet alakításából. A molnárlegény, a cselédlány, az egyik városi tanácsos fia..., azaz teljesen hétköznapi emberek sorsán, barátságán, ármánykodásán, szerelmén keresztül tárulnak elénk a város mindennapjai. Nincsenek igazán kidolgozott karakterek (kivéve talán Jurisics Miklósét), de valahogy most nem is hiányzott a lélektani mélység. Nem is illett volna a történetbe. Így is hamar megkedveltem (vagy éppen meggyűlöltem) a szereplőket, legyenek azok valós személyek vagy csak az írói fikció szülöttei. A maguk egyszerűségében és hús-vér mivoltukban sikerült életre kelniük a lapokon.

A legmegkapóbb történeteket mindig az élet írja, nem volt ez most sem másképp. Amikor Kőszeg ostromáról szólunk, nem tehetjük meg, hogy hosszabb szót ne ejtsünk Jurisics Miklósról. Az ő karaktere lett a leginkább kidolgozva, hol a diplomata, hol a katona énje kerül előtérbe. Példa értékű az a hűség és kérlelhetetlen elszántság, ahogy a végletekig kitart a teljesen reménytelen helyzetben. Megható volt a jelenet, amikor felkeresi Álts Mihály plébánost, hogy meggyónjon az ostrom kezdete előtt, és elgondolkodtatott az erkölcsi dilemma, amit a király parancsa és a kőszegi emberek iránt érzett földesúri felelősség ütközésekor kellett megvívnia. Különösen tetszettek az Ibrahim pasával közös jeleneteik, illetve az a sorok között meghúzódó tisztelet, amit a nagyvezírből sikerült kiváltania.

Jurisics Miklós. Kép forrása: Wikipedia

Rendkívül hatásos volt, ahogy a szerző belecsempészte a történetbe a kor eredeti iratait. Különösen érdekes volt mindig közvetlenül egymást követően olvasni a magyar oldalról Schwankler Pongrác jegyzőnek, a török oldalról pedig Dzselálzáde Musztafa szultáni kancellária vezetőnek a leírásait a város ostromáról.

Az élményért, amit nyújtott, egyértelmű a maximális 10/10 pont. Csupán egyetlen pici negatívumot tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, hogy egyes szálaknak olyan kurtán-furcsán sikerült a lezárása. Leginkább Stiefel József utolsó perceivel kapcsolatosan maradt bennem némi hiányérzet. Mert ha már egy írónak ilyen eredményesen sikerül ellenszenvet keltenie egy szereplője iránt, igenis adja meg az olvasónak azt az elégtételt, hogy kicsit kiélvezhesse annak bukását. :)

Sajnos eddig még nem jártam Kőszegen, de ezennel újabb hellyel bővült a bakancslistám.

A könyvet köszönöm szépen a Historycum Kiadónak és Kapa Mátyásnak!

Jehuka