HiSztorik- Izolde Johannsen - Michael T. Marble: A birodalmi kalóz

Izolde Johannsen - Michael T. Marble: A birodalmi kalóz 

(A Birodalom tengeri bástyái 1.)

Az Admiral Graf Spee portyázása, pusztulása és az Altmark története

Underground, Budapest, 2016

 ISBN: 9789631263497

Fülszöveg:

Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…

Előszóként:

Függetlenül attól, hogy imádom a történelmi regényeket, a II. világháború nem tartoznak a kedvenc korszakaim közé. Ebből adódóan eddig kerültem a témában megjelent könyveket. Ugyanakkor nagyon szeretem a tengeri (és tenger alatti) hajózásról, tengeri csatákról szóló filmeket, így mikor tudomást szereztem erről a sorozatról, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Mondhatni a birodalmi kalózzal új vizekre eveztem, és egyáltalán nem bántam meg. Végtelenül informatív, ugyanakkor szórakoztató és elgondolkodtató olvasmánnyal lettem gazdagabb.

Véleményem:

A regény egyedisége számomra leginkább abban állt, hogy egy II. világháborús történetet nem a szövetségesek interpretációjából ismerhettem meg, hanem a német tengerészek nézőpontjából. Ebből adódóan viszont kissé skizofrén hatása volt rám, tudniillik olvasás közben szeretek azonosulni a főhősökkel. Igyekszem a helyükbe képzelni magamat egy-egy döntés kapcsán, izgulok értük, szurkolok a sikereikért. Ennek a regénynek a főszereplői viszont a „rosszfiúk”, a náci Németország haditengerészetének katonái, az agresszorok. Úgy éreztem, képtelenség lesz bármiféle szimpátiát kialakítani velük, ugyanakkor féltem tőle, hogy számolok el a lelkiismeretemmel, ha ez mégis bekövetkezik? Az olvasás ebből a szempontból is újfajta, nagyon érdekes élményt nyújtott.

Az Admiral Graf Spee. Forrás: Wikipédia

Néhány oldalnyi bevezetést követően a regény cselekménye 1939. augusztus 21-én veszi kezdetét az Admiral Graf Spee kihajózásával az Atlanti-óceánra. Ezzel útjára indul a német zsebcsatahajó és ellátó hajója, az Altmark közel négy hónapos titkos küldetése: üssenek rajta és süllyesszék el a lehető legtöbb szövetséges kereskedelmi hajót a térségben. A szerzők rengeteg adatot és információt csempésztek a sorok közé, részletesen megismerhetjük a hajó történetét, felépítését, műszaki jellemzőit, fegyverzetét, a felmerülő logisztikai problémákat, a matrózok és a tisztikar mindennapjait. Ugyanakkor egy másodpercre sem éreztem azt, hogy száraz, lexikonszerű lenne az elbeszélés módja. Az alaposság és a történelmi hűséghez való töretlen ragaszkodás ellenére is nagyon olvasmányos a regény stílusa, folyamatosan le tudta kötni a figyelmemet. Kellő árnyaltsággal mutatta be a történelmi előzményeket és annak hatásait mind a fegyverkezési lehetőségekre, mind a német lelkületre. Tetszett, hogy törekedett a legénység teljes keresztmetszetének bemutatására az egyszerű matrózoktól kezdve a kapitányig bezárólag. Meglepett például, hogy egy ilyen jellegű hajó fedélzetén saját zenekar is volt.

Bevallom őszintén, a bevezető olvasásakor (a szerzők célja az eseményeket, hadműveleteket minél részletesebben, objektíven, a részvevő felekhez kötődő bármilyen elfogultság nélkül bemutatni) nem gondoltam volna, hogy a regény az érzelmek és értékek ilyen széles tárházát sorakoztatja majd fel. Bajtársiasság, becsület, önfeláldozás, hazafiasság, emberség... ahogy haladtam előre a történetben, annál inkább szembesültem a német agresszorokkal szemben felállított sztereotípiáim korlátozottságával. Nyilvánvalóan nem választhattak a célokat illetően, de az ahhoz vezető út mikéntjéről igenis dönthettek. Remekül példázza ezt a két kapitány, Hans Langsdorff és Heinrich Dau ellentétes személyisége, és az ebből adódó két különböző magatartásforma párhuzamba állítása.

Hans Langsdorff. Forrás: ww2db.com

A történelmi hűség mellett a regény másik nagy erőssége az árnyalt karakterábrázolásokban rejlik. Szereplői nagyon emberiek. Míg az Altmark kapitánya Heinrich Dau számomra a tipikus náci katonát jelenítette meg, Hans Langsdorff alakja végtelenül pozitív meglepetést okozott. Kivételes személyisége és a hadifoglyok irányába tanúsított humánus bánásmód példa értékű minden korban. Különösen érdekes volt figyelemmel kísérni, hogyan alakult ki mondhatni baráti kapcsolat közte és  az elsüllyesztett Africa Shell kapitánya, Patrick Dove között. Megható volt az elismerés, amit emberségével kiérdemelt a foglyaitól, és tiszteletre méltó minden erőfeszítése annak érdekében, hogy az Admiral Graf Spee sérülését követően megmentse a legénységét.

Az Altmark a Jøssing-fjordban. Forrás: Wikipédia

Nem alaptalan a rengeteg méltatás, amit ez a regény már idáig is kapott, nem tehetek mást, beállok a sorba. A szokásos 10-es skálán kiérdemli tőlem is a maximális 10 pontot. Egy dolgot sajnálok csak, az Altmark incidensről olvastam volna még egy kicsit többet is. Köszönöm Izolde Johannsennek (és természetesen Michael T. Marble-nek is), hogy a regény olvasása által lehetőségem volt megismerkedni a történelem ezen, számomra még ismeretlen helyszínével, történetével.

Jehuka