Patchwork

Jó régen nem jutottam el odáig, hogy játékos bejegyzést írjak, pedig nem szeretném elhanyagolni ezt a rovatot. Öröm az ürömben, hogy az utóbbi hónapokban rengeteg társast sikerült kipróbálnom vagy beszereznem (akár a magánéletben, akár a munkám során), így a közeljövőben igyekszem gyakrabban értékelést hozni ezekről a tapasztalatokról. Ebben a maiban egy olyan játékot választottam, ami a legfrissebb a gyűjteményemben, viszont rögtön olyan elsöprő erejű pozitív tapasztalat kapcsolódott hozzá, hogy úgy éreztem, muszáj azonnal kiírnom magamból. Ez a játék nem más, mint a két személy részére fejlesztett Patchwork, Uwe Rosenberg kreálmánya.

Mivel a fejlesztőpedagógiai foglalkozásokon a legtöbb esetben egyszerre egy gyerekkel dolgozom, mindig nyitva tartom a szemem és a fülem a páros játékokkal kapcsolatban. Ráadásul az is fontos szempont, hogy ezek a játékmenetek ne legyenek túl hosszúak, férjenek bele kényelemesen a 45 perces órába, és lehetőleg minél több részképességet, készséget fejlesszenek. A Patchwork esetében már most biztos vagyok benne, hogy jól választottam, bár egyelőre még csak az otthoni kipróbálás tapasztalatairól tudok írni.

A dobozba pillantva viszonylag egyszerű, de annál szemet gyönyörködtetőbb tartalmat találunk. Adva van egy központi játéktábla, 1-1 "folttakaró-alap"-tábla a két játékosnak, valamint rengeteg folt, gomb, és három bábú (1-1 a játékosoknak, egy pedig a játékban lévő foltok jelölésére). A feladatunk, hogy a saját takarónkba minél több foltot tudjunk "varrni", és mivel ezek a foltok a Tetrisre igen csak emlékeztető, különböző alakúak, ez sokszor komoly tervezőmunkát igényel. Mivel a foltok gombokba (ez lesz a játék fizetőeszköze) kerülnek, ezeket is fontos gyűjtögetnünk, amikor mi kerülünk sorra, mindig két akció közül választhatunk: vagy az ellenfelünk elé lépünk és a lépésszámnak megfelelő gombot zsebelünk be, vagy meglévő gombjainkból vásárolunk egy foltot. A végső pontszámítás sok tényezőt vesz figyelembe, így nekünk is több dologra kell egyszerre figyelnünk. Fontos az is, hogy a végére minél több gombunk maradjon, de az még inkább, hogy a takarónkban minél jobban illeszkedjenek a foltok és minél kevesebb üres helyünk maradjon.

Borzasztóan tetszik, hogy a játék nagyon okosan és ésszerűen lett kitalálva. A szabályok egyszerűek és gyorsan elsajátíthatók, ugyanakkor számos finomságnak köszönhetően a nyertes stratégia megválasztása komoly gondolkodásba és tervezgetésbe kerül. Ilyen finomság például, hogy a foltokat a központi tábla köré rendezzük, a legkisebb folt mellé helyezve egy fabábút, és mindig csak azt a három foltot vásárolhatjuk meg, ami éppen a bábútól jobbra helyezkedik el (vásárlás esetén a bábú az elvett folt helyére lép, így haladunk szép lassan körbe, újabb és újabb foltokat elérve). Az is nagyon ügyes megoldás, hogy a két játékos nem felváltva következik egymás után, hanem mindig az jön, aki hátrébb áll a táblán, ez kiegyensúlyozottabbá teszi a versenyt. Az adott foltokon mindig meg van jelölve, hogy vásárlásuk után hányat kell előrelépnünk a táblán, így jutunk lassan de biztosan előre a végső mezőig. A pontok gyűjtéséhez több egyéb szempontot is figyelembe vehetünk, például azt, hogy a megvásárolt folton hány gombocska-rajz látható, ezekért ugyanis szintén gombokat kapunk majd, ha áthaladunk az ezt jelző mezőn a központi táblán. Ráadásként pedig ott van a táblán elhelyezett 5 bőrdarabka, melyek igazi kincsek a játékban: ezek ugyanis tökéletesen alkalmasak arra, hogy kitöltsék a takarónkon maradt üres kis lyukakat.

Talán már ennyiből is látható, hogy ez a játék rengeteg terület fejlesztésére alkalmas. Egyrészt igénybe veszi a térlátásunkat, hiszen a foltokat a lehető leghelytakarékosabb módon kell elhelyeznünk. Másrészt a matematikai gondolkodásunkra is szükség lesz, nemcsak azért, hogy a leendő pontszámunkat vagy egy-egy vásárlás kedvezőségét mérlegeljük, hanem azért is, hogy folyamatosan sakkozzunk a lépésekkel (például amikor tudjuk, hogy x lépésre van szükségünk ahhoz, hogy miénk legyen egy bőrdarabka, és ehhez olyan foltot választunk, ami után ennyi lépést kell majd megtennünk előre). A folyamatos döntéshelyzet jó hatással van a stratégiai gondolkodásra, sokszor kell hosszútávon is mérlegelnünk egy-egy lépésünk kapcsán. Én nagyon szeretem azt is, ha egy játékot lehet fogdosni, tapogatni, van rendes térbeli kiterjedése, mert ez a fajta taktilis érzékelés és tapasztalat szintén hozzájárul a készségek fejlődéséhez. 

Ha nem a fejlesztőpedagógus szemével nézem a játékot, csak szimplán egy játszani szerető magánemberével, akkor is azt gondolom, hogy telitalálat lett, itthon anyukámmal próbáltuk ki és egyből beleszerettünk. Jó, hogy hamar elő lehet készíteni és egy parti belefér kb. 20-30 percbe, így akkor is jó szívvel veszi elő az ember, ha csak kevés ideje van a szórakozásra. A leírás 8 éves kortól ajánlja, szerintem ez reális, abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy az én középiskolás korosztályomat le tudja majd kötni. Az egyetlen apró negatívum (vagy inkább nehézség), hogy a foltok körberakása viszonylag nagy területet igényel, így kicsit korlátozott, hogy hol tudja éppen előkapni az ember. Ezt leszámítva viszont tényleg úgy gondolom, hogy megér minden ráköltött forintot, különösen akkor, ha leginkább csak kettesben szoktunk játszani. Nálam azonnal kedvenc lett és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor fog előkerülni.