Váltóláz (értékelés és nyereményjáték)
Váltóláz címmel egy újabb érzékeny és gyönyörű regény
érkezik a Könyvmolyképző Kiadótól. Ismerjétek meg a Blogturné Klub tagjaival
együtt a transznemű Laurent történetét, és az útját, hogy végre önmaga
lehessen. Három szerencsés meg is nyerheti a könyv egy példányát a játék során.
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 168 oldal
ISBN: 9789634575672
Fordító: Burján Monika
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Muszáj annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?
Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét
mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a
harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.
Laurent sportöltözékben hazaindulni készül. Solange-zsal, a
feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt
összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy
háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az
otthonukban. Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…
Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és
gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel.
Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező
hamis látszat a meztelen igazságnak adja át a helyét? Áttetszően tiszta
stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy
misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról.
Véleményem:
Szeretek magamra nyitott gondolkodású emberként gondolni, aki érzékeny a világ sokszínűségére és törekszik rá, hogy minél több szempontot és látásmódot ismerjen meg- akár a szexualitás vagy nemi identitás terén is. Szerencsére ezek a témák egyre kevésbé számítanak tabunak, a piacon sokféle LMBTQ-regény közül válogathat az érdeklődő, mégis úgy éreztem, hogy Léonor de Recondo könyve ezek közül is kiemelkedik kicsit a transzneműség ritkábban felbukkanó kérdéskörével. Korábban olvastam már David Ebershoff A dán lány című regényét, ami nagy hatással volt rám, de tekintve, hogy az a történet egy évszázaddal korábban játszódik, arról nem adhat reális képet, milyen lehet napjainkban transzneműként élni, milyen kihívásokkal kell szembenézni akár magánemberként, akár családként az érintetteknek. A Váltóláz pontosan ezt mutatja be, ugyanis benne nemcsak a főhős, Laurent útját követhetjük végig, hanem a családjáét is, melynek tagjait ugyanúgy érintik az ő döntései.
A regény elég rövidre sikeredett, így érthető, hogy egyből az események közepébe vágunk. Megismerjük a főszereplőnket, Laurent-t, a negyvenes évei elején járó sikeres férjet és családapát, aki éppen autójában öltözik vissza női ruhából és mossa le a sminkjét. Laurent ugyanis egy ideje ráébredt arra, hogy nem a megfelelő testbe született, és miután megismer az interneten néhány hozzá hasonló sorstársat, egyre bátrabban mer kísérletezni új identitásának feltérképezése kapcsán. Érthető módon ezek a kísérletezgetések kezdetben titkos szórakozóhelyekre és magányos pillanatokra korlátozódnak, és Laurent mindent megtesz annak érdekében, hogy közvetlen környezete ne vegyen észre semmit a lelke mélyén tomboló viharról. Ahogy azonban egyre biztosabb benne, hogy képtelen tovább férfiként létezni, elkerülhetetlen, hogy ezzel a helyzettel a családja és később a munkatársai is szembesüljenek. Az igazság mégsem egy őszinte beszélgetés formájában kerül napvilágra, hanem egy, a padlón felejtett szőke hajszál által, amit Laurent felesége, Solange talál meg otthonukban...Ezután pedig nincs többé megállás, legalábbis akkor, ha Laurent tényleg elköteleződött amellett, hogy bármilyen áldozatot képes meghozni annak érdekében, hogy végre igazán önmaga lehessen.
Ezt most nem költői túlzásként vagy hatásvadász elemként írom, de iszonyú kemény ez a könyv a maga rövidke terjedelmével. Nem gondoltam volna, hogy az érzések, gondolatok ilyen széles spektrumát fogja megmozgatni bennem, vagy hogy ennyi belső vitát és párbeszédet fogok lefolytatni saját magammal olvasás közben. Ahogy fentebb is említettem, a könyv pont attól lesz nagyon összetett, hogy nem csupán Laurent egyszemélyes történetét ismerjük meg benne a maga kérdéseivel, kétségeivel, szenvedésével és boldogságával. Hozzáteszem, ha így lenne, az is éppen elég mély tartalom lenne, hiszen a transzszexualitás maga is egy borzasztóan komplex lélektani állapot, ami önállóan is alkalmas egy regény megtöltésére. Számomra főleg azért volt érdekes Laurent érzéseiről és vívódásairól olvasni, mert lehet bármennyire is empatikus az ember, ez olyasmi, amibe nagyon nehéz beleélni magunkat, ha nem vagyunk érintettek. Arról nincsenek információim, hogy az írónő milyen forrásokból dolgozott, beszélt-e olyan emberekkel, akik átmentek már hasonló úton, pont emiatt nem tudom megítélni, mennyire "hiteles" az elbeszélés, én mindenesetre annak éreztem és nagyon együtt tudtam érezni Laurent-nal. Ugyanakkor nem csak vele, hanem az összes családtagjával is, akik a legkülönfélébb módokon próbálták feldolgozni ezt a váratlan és felkavaró bejelentést.
Egyértelműen ezt a vonalat éreztem a legerősebbnek a könyvben, annak érzékeltetését, hogy egy ilyen helyzet vagy döntés (nevezetesen, hogy egy férj és apa ezentúl nőként szeretne élni, ennek minden radikális biológiai változásával együtt) nagyon komoly hatással van a család, mint rendszer életére. És persze, az olvasó végig szurkol Laurent-nak, hogy tartson ki a bátorsága és csinálja végig a boldogsághoz vezető utat, nagyon összetetté válik a helyzet, tudván, hogy ez a boldogság a hozzátartozók boldogtalanságához fog vezetni. Én a leginkább Solange karakterével tudtam azonosulni (ami nem azt jelenti, hogy minden döntését vagy reakcióját helyeseltem, csak azt, hogy az ő helyzetébe tudtam a leginkább beleélni magam egy gondolatkísérlet erejéig), és be kellett látnom, hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen helyzetben. Nyilvánvaló, hogy ha egy fél életen keresztül ismerünk és szeretünk egy férfit, aki ezután úgy dönt, nőként szeretne élni, az alapvetően megkérdőjelezi a mi státuszunkat is a párkapcsolatban. És itt rögtön fel is merül a következő kérdés, hogy vajon mit jelent szeretni valakit? Mennyiben határozza meg a másik fél külseje, teste, pszichológiai neme azt a szerelmet, amit érzünk iránta? (vagy megfordítva, mi marad a szerelemből, ha a szerelmünk tárgya alapjaiban változik meg?)
Arról lehet sok mindent gondolni, hogy Solange reakciói mennyire voltak helyesek, de az biztos, hogy óriási trauma lehet egy ilyen helyzettel szembesülni. Nekem egyedül az volt kicsit furcsa, hogy ennyire "derült égből villámcsapás" volt számára a férfi bejelentése, az ember azt gondolná, hogy az ilyesmit megérzi az ember élete párjával kapcsolatban, de mivel megint csak nincs saját tapasztalatom és nem látok bele pontosan, nem is szeretnék könnyen ítélkezni. A családnak nem csupán a feleség, hanem két tizenéves gyerek is a tagja, akik különbözőképpen birkóznak meg apjuk "új" identitásával. Lányuk inkább megérteni próbálja a helyzetet, míg fiuk teljesen elzárkózik és borzasztó indulatok munkálkodnak benne. Azt gondolom, mindkét reakció teljesen érthető, egy tinédzser számára éppen elég megterhelő a saját identitásának megtalálása és a felnőtté válás kezdeti lépései, így a biztonságot jelentő, jól ismert családi működésmód és a szülői szerepek megváltozása kifejezetten traumatikus lehet. Tetszett, hogy Laurent próbált minél őszintébb lenni a gyerekeivel, az viszont nem, hogy egyik szülőben sem merült fel, hogy külső szakember segítségét kérjék a gyerekek számára, amikor már látszott, hogy egyedül nem biztos, hogy fel tudják dolgozni a helyzetet.
Egy kicsit sajnáltam, hogy nem lett hosszabb a regény, szívesen olvastam volna többet például Laurent gyermekkoráról. Elszórtan voltak ugyan visszaemlékezések azzal kapcsolatban, hogy már fiatal korában sem tudott igazán azonosulni a rá szabott nemi szerepekkel, illetve arra is volt pár utalás, hogy a szülei nem túl elfogadóan viszonyultak hozzá, jó lett volna, ha ezek a részek kicsit bővebben kerülnek kifejtésre. Másrészt tényleg olyan történet ez, ami még ha sokszor fájdalmas, akkor is jólesik olvasni, szép volt a nyelvezete, stílusa, így nem bántam volna, ha tovább tart. Több helyen potyogtak a könnyeim olvasás közben, és nagyon sokat gondolkodtam a történteket az utolsó mondatok után is. Tényleg nagyon sokrétű, személyes és őszinte regény ez, ami mindenképpen segít abban, hogy kicsit nyitottabban és komplexebben szemléljük a transzneműség- vagy akár a házasság és család- kérdéskörét.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Az LMBTQ -témák iránt érdeklődő, nyitott gondolkodású olvasóknak, akik szeretnének egy érzékeny, lelkileg összetett történetet olvasni.
Szeretek magamra nyitott gondolkodású emberként gondolni, aki érzékeny a világ sokszínűségére és törekszik rá, hogy minél több szempontot és látásmódot ismerjen meg- akár a szexualitás vagy nemi identitás terén is. Szerencsére ezek a témák egyre kevésbé számítanak tabunak, a piacon sokféle LMBTQ-regény közül válogathat az érdeklődő, mégis úgy éreztem, hogy Léonor de Recondo könyve ezek közül is kiemelkedik kicsit a transzneműség ritkábban felbukkanó kérdéskörével. Korábban olvastam már David Ebershoff A dán lány című regényét, ami nagy hatással volt rám, de tekintve, hogy az a történet egy évszázaddal korábban játszódik, arról nem adhat reális képet, milyen lehet napjainkban transzneműként élni, milyen kihívásokkal kell szembenézni akár magánemberként, akár családként az érintetteknek. A Váltóláz pontosan ezt mutatja be, ugyanis benne nemcsak a főhős, Laurent útját követhetjük végig, hanem a családjáét is, melynek tagjait ugyanúgy érintik az ő döntései.
A regény elég rövidre sikeredett, így érthető, hogy egyből az események közepébe vágunk. Megismerjük a főszereplőnket, Laurent-t, a negyvenes évei elején járó sikeres férjet és családapát, aki éppen autójában öltözik vissza női ruhából és mossa le a sminkjét. Laurent ugyanis egy ideje ráébredt arra, hogy nem a megfelelő testbe született, és miután megismer az interneten néhány hozzá hasonló sorstársat, egyre bátrabban mer kísérletezni új identitásának feltérképezése kapcsán. Érthető módon ezek a kísérletezgetések kezdetben titkos szórakozóhelyekre és magányos pillanatokra korlátozódnak, és Laurent mindent megtesz annak érdekében, hogy közvetlen környezete ne vegyen észre semmit a lelke mélyén tomboló viharról. Ahogy azonban egyre biztosabb benne, hogy képtelen tovább férfiként létezni, elkerülhetetlen, hogy ezzel a helyzettel a családja és később a munkatársai is szembesüljenek. Az igazság mégsem egy őszinte beszélgetés formájában kerül napvilágra, hanem egy, a padlón felejtett szőke hajszál által, amit Laurent felesége, Solange talál meg otthonukban...Ezután pedig nincs többé megállás, legalábbis akkor, ha Laurent tényleg elköteleződött amellett, hogy bármilyen áldozatot képes meghozni annak érdekében, hogy végre igazán önmaga lehessen.
Ezt most nem költői túlzásként vagy hatásvadász elemként írom, de iszonyú kemény ez a könyv a maga rövidke terjedelmével. Nem gondoltam volna, hogy az érzések, gondolatok ilyen széles spektrumát fogja megmozgatni bennem, vagy hogy ennyi belső vitát és párbeszédet fogok lefolytatni saját magammal olvasás közben. Ahogy fentebb is említettem, a könyv pont attól lesz nagyon összetett, hogy nem csupán Laurent egyszemélyes történetét ismerjük meg benne a maga kérdéseivel, kétségeivel, szenvedésével és boldogságával. Hozzáteszem, ha így lenne, az is éppen elég mély tartalom lenne, hiszen a transzszexualitás maga is egy borzasztóan komplex lélektani állapot, ami önállóan is alkalmas egy regény megtöltésére. Számomra főleg azért volt érdekes Laurent érzéseiről és vívódásairól olvasni, mert lehet bármennyire is empatikus az ember, ez olyasmi, amibe nagyon nehéz beleélni magunkat, ha nem vagyunk érintettek. Arról nincsenek információim, hogy az írónő milyen forrásokból dolgozott, beszélt-e olyan emberekkel, akik átmentek már hasonló úton, pont emiatt nem tudom megítélni, mennyire "hiteles" az elbeszélés, én mindenesetre annak éreztem és nagyon együtt tudtam érezni Laurent-nal. Ugyanakkor nem csak vele, hanem az összes családtagjával is, akik a legkülönfélébb módokon próbálták feldolgozni ezt a váratlan és felkavaró bejelentést.
Egyértelműen ezt a vonalat éreztem a legerősebbnek a könyvben, annak érzékeltetését, hogy egy ilyen helyzet vagy döntés (nevezetesen, hogy egy férj és apa ezentúl nőként szeretne élni, ennek minden radikális biológiai változásával együtt) nagyon komoly hatással van a család, mint rendszer életére. És persze, az olvasó végig szurkol Laurent-nak, hogy tartson ki a bátorsága és csinálja végig a boldogsághoz vezető utat, nagyon összetetté válik a helyzet, tudván, hogy ez a boldogság a hozzátartozók boldogtalanságához fog vezetni. Én a leginkább Solange karakterével tudtam azonosulni (ami nem azt jelenti, hogy minden döntését vagy reakcióját helyeseltem, csak azt, hogy az ő helyzetébe tudtam a leginkább beleélni magam egy gondolatkísérlet erejéig), és be kellett látnom, hogy fogalmam sincs, mit tennék egy ilyen helyzetben. Nyilvánvaló, hogy ha egy fél életen keresztül ismerünk és szeretünk egy férfit, aki ezután úgy dönt, nőként szeretne élni, az alapvetően megkérdőjelezi a mi státuszunkat is a párkapcsolatban. És itt rögtön fel is merül a következő kérdés, hogy vajon mit jelent szeretni valakit? Mennyiben határozza meg a másik fél külseje, teste, pszichológiai neme azt a szerelmet, amit érzünk iránta? (vagy megfordítva, mi marad a szerelemből, ha a szerelmünk tárgya alapjaiban változik meg?)
"Mi marad belőlem, mikor ő valaki mássá válik? "
Arról lehet sok mindent gondolni, hogy Solange reakciói mennyire voltak helyesek, de az biztos, hogy óriási trauma lehet egy ilyen helyzettel szembesülni. Nekem egyedül az volt kicsit furcsa, hogy ennyire "derült égből villámcsapás" volt számára a férfi bejelentése, az ember azt gondolná, hogy az ilyesmit megérzi az ember élete párjával kapcsolatban, de mivel megint csak nincs saját tapasztalatom és nem látok bele pontosan, nem is szeretnék könnyen ítélkezni. A családnak nem csupán a feleség, hanem két tizenéves gyerek is a tagja, akik különbözőképpen birkóznak meg apjuk "új" identitásával. Lányuk inkább megérteni próbálja a helyzetet, míg fiuk teljesen elzárkózik és borzasztó indulatok munkálkodnak benne. Azt gondolom, mindkét reakció teljesen érthető, egy tinédzser számára éppen elég megterhelő a saját identitásának megtalálása és a felnőtté válás kezdeti lépései, így a biztonságot jelentő, jól ismert családi működésmód és a szülői szerepek megváltozása kifejezetten traumatikus lehet. Tetszett, hogy Laurent próbált minél őszintébb lenni a gyerekeivel, az viszont nem, hogy egyik szülőben sem merült fel, hogy külső szakember segítségét kérjék a gyerekek számára, amikor már látszott, hogy egyedül nem biztos, hogy fel tudják dolgozni a helyzetet.
Egy kicsit sajnáltam, hogy nem lett hosszabb a regény, szívesen olvastam volna többet például Laurent gyermekkoráról. Elszórtan voltak ugyan visszaemlékezések azzal kapcsolatban, hogy már fiatal korában sem tudott igazán azonosulni a rá szabott nemi szerepekkel, illetve arra is volt pár utalás, hogy a szülei nem túl elfogadóan viszonyultak hozzá, jó lett volna, ha ezek a részek kicsit bővebben kerülnek kifejtésre. Másrészt tényleg olyan történet ez, ami még ha sokszor fájdalmas, akkor is jólesik olvasni, szép volt a nyelvezete, stílusa, így nem bántam volna, ha tovább tart. Több helyen potyogtak a könnyeim olvasás közben, és nagyon sokat gondolkodtam a történteket az utolsó mondatok után is. Tényleg nagyon sokrétű, személyes és őszinte regény ez, ami mindenképpen segít abban, hogy kicsit nyitottabban és komplexebben szemléljük a transzneműség- vagy akár a házasság és család- kérdéskörét.
"Ma egyedül csak az számít nekem, hogy az a nő legyek, aki vagyok. Közte és köztem nincs semmilyen határ. Egyek vagyunk. Csak a nem különbözik. Láttam, hogy megváltozott a tekinteted, azt gondoltam, majd elmúlik. De nem múlt el. Folytattam, mindennek ellenére, mert visz, sodor az ár. Ellentétben azzal, amit gondolsz, nincs választásom. És még ha nem is bírom elmagyarázni neked, folytatni fogom. Még ha te azt hiszed is, hogy ez egy bolondéria, valami öreges őrültség. El sem tudod képzelni, mekkora erő kell hozzá. "
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Az LMBTQ -témák iránt érdeklődő, nyitott gondolkodású olvasóknak, akik szeretnének egy érzékeny, lelkileg összetett történetet olvasni.
Nyereményjáték:
A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi
testébe zárt nő - a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.
Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is
foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor
önmagunkká válni.
Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy
sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő
sorába a film/sorozat címét.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
Feladvány:
Állomáslista:
- 03.04. - Betonka szerint a világ
- 03.06. - Hagyjatok! Olvasok!
- 03.08. - Sorok Között
- 03.10. - Cbooks
- 03.11. - Sorok Között (extra)
- 03.12. - Könyv és más
- 03.14. - Ambivalentína
- 03.16. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése