Egy kutya hazatér (értékelés és nyereményjáték)
W. Bruce Cameron megható állattörténetei 2012 óta melengetik
meg újra és újra a magyar olvasók szívét. Az évek során megéltek számtalan
újranyomást, s némelyikből film is készült– éppen ez a helyzet a szerző Egy
kutya hazatér c. regényével, melynek adaptációja nemrégiben meghódította a
mozikat is. A könyv ennek köszönhetően immár új köntösben is elérhető, úgyhogy
amennyiben Ti is szívesen tudnátok a polcotokon, tartsatok velünk ötállomásos
blogturnénkon, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példány kerül
kisorsolásra!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 344 oldal
ISBN: 9789634575597
Fordító: Benedek Dorottya
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya
négy élete írójától!
Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.
Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.
Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló,
elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal
egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán
édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek,
hogy hazavigye Bellát.
Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor
is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra.
Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére,
a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást
szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.
Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi
felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint
hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban
Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az
embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy
lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.
Gyönyörűen elmesélt, elbűvölő regény a köztünk és
kedvenceink közt lévő elszakíthatatlan kötelékről. A szívnek e rendkívüli és
üdítő utazása a rajongásig szeretett bestseller, az Egy kutya négy élete
stílusát idézi.
Véleményem:
Először is, szögezzünk le valamit. Ha bárki azt hiszi, hogy engem egy aranyos, szívszorító kiskutyás történettel kenyérre lehet kenni...az nagyon jól hiszi. Imádom az állatokat, a kutyákat és a macskákat különösképpen, meg is szeretgetem/szuttyongatom/ölelgetem az összeset, amelyik hagyja magát és kartávolságon belül merészkedik. Az a generáció vagyok, aki többek között az Úton hazafelé filmeken nőtt fel, úgyhogy a mai napig vevő vagyok az ehhez hasonló történetekre. Ennek ellenére érdekes módon eddig kimaradtak az életemből W. Bruce Cameron könyvei, pedig tudom, hogy sokan szeretik és olvassák őket. Az Egy kutya hazatér tehát az első olvasásom tőle, de úgy érzem, nem az utolsó, mert pontosan azt hozta (és még kicsit többet is), amit az ember vár egy ilyen regénytől: töménytelen cukiságot, izgalmat, szerethető karaktereket és megható pillanatokat.
Érdekes megközelítés, hogy a történetet a főhős kiskutyus, Bella nézőpontján keresztül ismerhetjük meg. Persze az embernek fogalma sincs arról, milyen lehet kutyának lenni vagy kutyaként gondolkodni, de a szerzőnek szerintem sikerült egy olyan stílust és nyelvezetet megütnie, amitől hiteles és elfogadható volt az elbeszélés. Ilyenkor természetes, hogy felruházzuk az állatokat emberi érzésekkel és gondolatokkal, de azért Bella világa épp eléggé "kutyás" maradt ahhoz, hogy ez egy cseppet se zavarjon. A kis főhősünk egyébként egy omladozó épület alatt látja meg a napvilágot, ahol számtalan kóbor állat talált otthonra, nyugalmuk azonban nem lehet tartós, mert a telek tulajdonosa mindenáron el akarja űzni őket onnan. Itt lép be a képbe emberi főhősünk, Lucas, aki már régóta jár etetni a kóbor macskákat, és amikor megpillantják egymást a kiskutyával, azonnal tudják, hogy egymáshoz tartoznak.
Itt egy darabig követhetjük a kedves jeleneteket arról, ahogy Lucas és Bella összecsiszolódik, különféle mókás dolgokat csinálnak együtt és élik a mindennapjaikat. A fiú a helyi veterán kórházban dolgozik, és amikor egyszer kényszerűségből magával kell vinnie kis barátját, kiderül, hogy Bella kedvessége és szeretete az ott kezelt emberekre is óriási hatással van, szinte már terápiás kutyaként kezd funkcionálni. Ahogy azonban az várható, előbb-utóbb beüt valamilyen bonyodalom. Bella ugyanis túlságosan magán viseli a pitbull kutyák jellegzetességeit, és mivel Denverben ilyen fajtát nem lehet tartani, Lucas kénytelen valamilyen megoldás után nézni. Hogy megóvja kutyáját, ideiglenesen másik városba költözteti, azonban az összezavarodott Bella nem tudja mire vélni a történteket és elhatározza, hazamegy a gazdájához. Itt pedig kalandok újabb sora vár ránk, hiszen útja során a bátor és hűséges kutya számtalan emberrel és állattal találkozik, jókkal és rosszakkal egyaránt, és bár többször is megállapodik rövidebb ideig egy-egy helyen, végig űzi az ösztön, hogy megtalálja Lucast.
Én sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mit amit vártam, ugyanis az aranyos és izgalmas cselekményen túl nem számítottam rá, hogy komolyabb mondanivaló is felbukkan majd benne. Az egyik szál, ami nagyon tetszett, a veterán-téma beemelése volt. Lucas édesanyja is közéjük tartozik, és a regény nagyon jól érzékeltette, hogy ezek az emberek milyen mély sebeket hordoznak magukban a kemény felszín alatt. A másik fontos elméleti témakör, ami sokszor és sok szempontból körbe lett járva a könyvben, az elfogadással és előítéletekkel kapcsolatos. Bella ugyan "csak" egy kutya, mégis ahogyan a szűklátókörű emberek vérszemet kaptak a feltételezett származása miatt, az nagyon jól érzékeltette, hogyan működik a félelmeken és tudatlanságon alapuló előítélet. Én a való életben is mérges vagyok, amikor bizonyos fajtájú négylábúakkal kapcsolatban általánosító negatívumokat hangoztatnak az emberek (mondom ezt úgy, hogy gyerekkoromban egyébként majdnem szétmarcangolt egy kutya), hiszen nem egyszer tapasztaltam már, hogy a "brutális harcikutyák" olyan jámborak, hogy az ember jóformán a falatot kieheti a szájukból. De hát sajnos tudjuk, hogy pontosan így működik ez ember-ember viszonylatban is, így ez a szál jó érzékenyítés lehet ebben a témában akár a gyerekek számára is. Ugyanígy az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet illusztrálására is a kutyus lesz a legjobb eszköz. Bella soha nem nézi, hogy valaki gazdag, szép, sikeres vagy befolyásos, hanem egészen az emberek lelkéig lát. Nagyon megindító volt, ahogyan mindenkihez a legnagyobb nyitottsággal és bizalommal viszonyul, akkor is, ha korábban már sokszor kellett csalódnia. A szerző tehát remekül ábrázolja azt a fajta hűséget és ősbizalmat, ami miatt az ember a kutyát választotta legjobb barátjának.
Érdemes egyébként a regény alapján készült filmet is megnézni (szigorúan egy százas zsepi társaságában), az is nagyon aranyosra sikeredett. Az egyetlen gondom az volt vele, hogy akadtak benne olyan jelenetek, amiken túlságosan látszott a számítógépes effekt, de a karaktereket jól eltalálták és az eredeti sztoritól sem igazán tértek el. A könyvet pedig tényleg szerezzétek be, ha szeretnétek valami könnyed, bájos, humoros, mégis tartalmas történetet olvasni, nekem nagyon jólesett (és akarok egy kutyát!).
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom: Mindenkinek, aki a szürke mindennapokban egy szívmelengető történetre vágyik, kicsiknek, nagyoknak, kutyásoknak és macskásoknak egyaránt.
Először is, szögezzünk le valamit. Ha bárki azt hiszi, hogy engem egy aranyos, szívszorító kiskutyás történettel kenyérre lehet kenni...az nagyon jól hiszi. Imádom az állatokat, a kutyákat és a macskákat különösképpen, meg is szeretgetem/szuttyongatom/ölelgetem az összeset, amelyik hagyja magát és kartávolságon belül merészkedik. Az a generáció vagyok, aki többek között az Úton hazafelé filmeken nőtt fel, úgyhogy a mai napig vevő vagyok az ehhez hasonló történetekre. Ennek ellenére érdekes módon eddig kimaradtak az életemből W. Bruce Cameron könyvei, pedig tudom, hogy sokan szeretik és olvassák őket. Az Egy kutya hazatér tehát az első olvasásom tőle, de úgy érzem, nem az utolsó, mert pontosan azt hozta (és még kicsit többet is), amit az ember vár egy ilyen regénytől: töménytelen cukiságot, izgalmat, szerethető karaktereket és megható pillanatokat.
Érdekes megközelítés, hogy a történetet a főhős kiskutyus, Bella nézőpontján keresztül ismerhetjük meg. Persze az embernek fogalma sincs arról, milyen lehet kutyának lenni vagy kutyaként gondolkodni, de a szerzőnek szerintem sikerült egy olyan stílust és nyelvezetet megütnie, amitől hiteles és elfogadható volt az elbeszélés. Ilyenkor természetes, hogy felruházzuk az állatokat emberi érzésekkel és gondolatokkal, de azért Bella világa épp eléggé "kutyás" maradt ahhoz, hogy ez egy cseppet se zavarjon. A kis főhősünk egyébként egy omladozó épület alatt látja meg a napvilágot, ahol számtalan kóbor állat talált otthonra, nyugalmuk azonban nem lehet tartós, mert a telek tulajdonosa mindenáron el akarja űzni őket onnan. Itt lép be a képbe emberi főhősünk, Lucas, aki már régóta jár etetni a kóbor macskákat, és amikor megpillantják egymást a kiskutyával, azonnal tudják, hogy egymáshoz tartoznak.
Itt egy darabig követhetjük a kedves jeleneteket arról, ahogy Lucas és Bella összecsiszolódik, különféle mókás dolgokat csinálnak együtt és élik a mindennapjaikat. A fiú a helyi veterán kórházban dolgozik, és amikor egyszer kényszerűségből magával kell vinnie kis barátját, kiderül, hogy Bella kedvessége és szeretete az ott kezelt emberekre is óriási hatással van, szinte már terápiás kutyaként kezd funkcionálni. Ahogy azonban az várható, előbb-utóbb beüt valamilyen bonyodalom. Bella ugyanis túlságosan magán viseli a pitbull kutyák jellegzetességeit, és mivel Denverben ilyen fajtát nem lehet tartani, Lucas kénytelen valamilyen megoldás után nézni. Hogy megóvja kutyáját, ideiglenesen másik városba költözteti, azonban az összezavarodott Bella nem tudja mire vélni a történteket és elhatározza, hazamegy a gazdájához. Itt pedig kalandok újabb sora vár ránk, hiszen útja során a bátor és hűséges kutya számtalan emberrel és állattal találkozik, jókkal és rosszakkal egyaránt, és bár többször is megállapodik rövidebb ideig egy-egy helyen, végig űzi az ösztön, hogy megtalálja Lucast.
Jelenet a regény alapján készült filmből. Forrás: imdb.com
Én sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mit amit vártam, ugyanis az aranyos és izgalmas cselekményen túl nem számítottam rá, hogy komolyabb mondanivaló is felbukkan majd benne. Az egyik szál, ami nagyon tetszett, a veterán-téma beemelése volt. Lucas édesanyja is közéjük tartozik, és a regény nagyon jól érzékeltette, hogy ezek az emberek milyen mély sebeket hordoznak magukban a kemény felszín alatt. A másik fontos elméleti témakör, ami sokszor és sok szempontból körbe lett járva a könyvben, az elfogadással és előítéletekkel kapcsolatos. Bella ugyan "csak" egy kutya, mégis ahogyan a szűklátókörű emberek vérszemet kaptak a feltételezett származása miatt, az nagyon jól érzékeltette, hogyan működik a félelmeken és tudatlanságon alapuló előítélet. Én a való életben is mérges vagyok, amikor bizonyos fajtájú négylábúakkal kapcsolatban általánosító negatívumokat hangoztatnak az emberek (mondom ezt úgy, hogy gyerekkoromban egyébként majdnem szétmarcangolt egy kutya), hiszen nem egyszer tapasztaltam már, hogy a "brutális harcikutyák" olyan jámborak, hogy az ember jóformán a falatot kieheti a szájukból. De hát sajnos tudjuk, hogy pontosan így működik ez ember-ember viszonylatban is, így ez a szál jó érzékenyítés lehet ebben a témában akár a gyerekek számára is. Ugyanígy az elfogadás és a feltétel nélküli szeretet illusztrálására is a kutyus lesz a legjobb eszköz. Bella soha nem nézi, hogy valaki gazdag, szép, sikeres vagy befolyásos, hanem egészen az emberek lelkéig lát. Nagyon megindító volt, ahogyan mindenkihez a legnagyobb nyitottsággal és bizalommal viszonyul, akkor is, ha korábban már sokszor kellett csalódnia. A szerző tehát remekül ábrázolja azt a fajta hűséget és ősbizalmat, ami miatt az ember a kutyát választotta legjobb barátjának.
Jelenet a regény alapján készült filmből. Forrás: imdb.com
Érdemes egyébként a regény alapján készült filmet is megnézni (szigorúan egy százas zsepi társaságában), az is nagyon aranyosra sikeredett. Az egyetlen gondom az volt vele, hogy akadtak benne olyan jelenetek, amiken túlságosan látszott a számítógépes effekt, de a karaktereket jól eltalálták és az eredeti sztoritól sem igazán tértek el. A könyvet pedig tényleg szerezzétek be, ha szeretnétek valami könnyed, bájos, humoros, mégis tartalmas történetet olvasni, nekem nagyon jólesett (és akarok egy kutyát!).
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom: Mindenkinek, aki a szürke mindennapokban egy szívmelengető történetre vágyik, kicsiknek, nagyoknak, kutyásoknak és macskásoknak egyaránt.
Nyereményjáték:
Egy szívmelengető W. Bruce Cameron történet blogturnéján mi
másé is lehetne a főszerep, mint a kutyáké! Ennek megfelelően minden
állomáson elrejtettük egy kutyafajta nevét, a Ti feladatotok pedig az lenne,
hogy megtaláljátok ennek a kiemelt betűit, helyes sorrendbe rakjátok őket, az
így kapott kutyafajta nevét pedig írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő
sorába! A helyes megfejtők között a könyv három példánya kerül kisorsolásra.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban
javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben
értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb
nyertest sorsolunk.
Állomáslista:
02.22. Sorok Között
02.24. Never Let Me Go
02.26. Sorok Között (extra)
02.28. Kelly és Lupi Olvas
03.02. Könyv és Más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése