Repeta (értékelés és nyereményjáték)
Tudjuk, hogy az élet szép és hogy csak egy esélyünk van
megélni azt… De mi történik, ha kapunk egy második… vagy harmadik… vagy
negyedik esélyt arra, hogy újraéljük azt és kijavítsuk a hibáinkat? A Fumax
kiadásában megjelent Repeta főszereplőjének, Katienek egy ilyen lehetőség
hullik az ölébe, hogy aztán a feje tetejére álljon végül minden! Ha Blogturné
három bloggerével tartasz, akkor te is megismerheted Katie történetét és ha
velünk játszol, a turné végén egy példányt is nyerhetsz majd a képregényből!
Kiadó: Fumax, 2019
Oldalszám: 328 oldal
ISBN: 9789634701064
Eredeti cím: Seconds
Fordító: Tót Barbara
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Katie sínen van: tehetséges fiatal konyhafőnökként már jól
menő éttermet visz, és éppen a következő, még jobb hely nyitásán dolgozik. De
az új éttermen mintha átok ülne, és Katie élete lassacskán romba dől.
De jó lenne ilyenkor egy második esély! Vagy több?
Katie szerencséjére egyik éjjel megjelenik egy rejtélyes
lány, egyszerű utasításokkal, hogy miként is kezdheti újra a dolgokat:
1. Jegyezd fel a hibád
2. Egyél meg egy gombát
3. Feküdj le aludni
4. Kelj fel új emberként
Ennyi az egész! A rossz dolgok meg sem történtek, és Katie
megpróbálhat szembemenni a jövővel, és helyrehozni, ami félrecsúszott.
Azonban egy nagy fióknyi varázsgomba birtokában ellenállhatatlan
kísértést érez, hogy az életét ne csak jobbá, hanem egyenesen tökéletessé
tegye. Csak hát ezt nem lenne szabad. Katie pedig hiába lázadozik a szabályok
ellen, azok megsértése beláthatatlan következményekkel jár…
A világszerte hatalmas népszerűségnek örvendő Scott
Pilgrim-sorozat alkotójának új története életszagú fordulataival, humorával,
frissességével szintén belopta magát az olvasók szívébe.
„A Repetában Bryan Lee O’Malley a fiatalkori szorongást nagy
ívű történetbe szövi, ezáltal mind a témára, mind a választott műfajra
különleges módon irányítja rá figyelmünket. Remekmű!”
– GUILLERMO DEL TORO
„Bryan Lee O’Malley Repetája szeretnivaló, kísérteties,
mókás és gyönyörű. Tökéletes recept a nagyszerű képregényhez!”
– SCOTT McCLOUD, a Képregény felfedezése szerzője
Véleményem:
Több, mint húsz év után újra rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon szeretem a képregényeket. Jó, persze gyermekkorom Bucó, Szetti, Tacsijai és a mostani olvasások között azért befigyelt egy-két darab (különösen a Sandman, de ott meg nem a képregény mivolta vonzott, hanem Gaiman munkássága), de igazán most kezdek megint ráérezni az ízére, és élvezni ezt a valamelyest könnyed, mégis nagyon összetett műfajt. Szóval viszonylag laikus újrakezdőként került a kezembe Bryan Lee O'Malley Repetája is, akitől korábban semmit nem olvastam vagy láttam, de a fülszöveg alapján nagyon kíváncsi lettem a szeleburdi szakácslány történetére. Amikor végre fizikailag is kézhez vehettem a kötetet, csak tovább nőtt a lelkesedésem, ugyanis egy igazán masszív, gyönyörűen kivitelezett, színes, szagos, kemény fedeles darabot kapunk, amit jó érzés nézegetni-forgatni. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon olvasás után is megmarad-e a lelkesedésem, és örömmel jelenthetem, hogy abszolút, sőt, kedvet kaptam, hogy a Scott Pilgrim sorozatot is elolvassam a szerzőtől.
Ahogy a fentiekből is kiderült, egyáltalán nem vagyok a képregények nagy szakértője, nem ismerem jól a különböző stílusokat és irányzatokat, csak a saját, kevéske élményemre tudok támaszkodni. Ezek alapján számomra a Repeta valahol a gyerekkoromból ismerős, kicsit meseszerű darabok, és a mostanság olvasott, inkább felnőtteknek szóló, komolyabb vagy éppen naturalisztikusabb produktumok között éppen valahol félúton helyezkedik el. A képi világ és a figurák vidámak, szerethetők és alapvetően pozitívak, maga a történet viszont sok szempontból komoly és elgondolkodtató. Főhősünk, Katie, egy huszonkilenc éves, kicsit szétszórt és hebrencs lány, aki szakácsként dolgozik a Repeta nevű étteremben. Bár a munkáját imádja, minden álma, hogy egy következő szintre léphessen, és nyithasson egy új éttermet, ahol teljes egészében a maga ura lehet és a saját elképzelései szerint dolgozhat. Sajnos azonban a dolgok nagyon nehezen akarnak összejönni, a munkálatok csúsznak, a kiadások túl magasak, ráadásul Katie magánélete is eléggé rottyon van. Úgy érzi, semmi nem akar összejönni, és ha ez nem lenne elég, még egy különös háziszellem is elkezdi boldogítani az éjszaka közepén. Az igazi fordulópont akkor következik, amikor Katie rejtélyes gombákat talál a házban, azzal az utasítással, hogy egyen belőlük, ha valamilyen múltbeli hibát ki akar javítani, hogy aztán másnap új emberként ébredjen. A szakácslány persze nem tud ellenállni a kísértésnek, és sorra elkezdi kijavítani az először apróbb, majd egyre nagyobb hibákat, de nem számol azzal, hogy egyrészt ő maga is egyre jobban belegabalyodik az alternatív valóságokba, másrészt olyan erőket kezd el kiengedni a palackból, amiket aztán már nem tud kontrollálni.
Bár a történet maga mesés és fantasztikus, a mondanivaló és a tanulság nagyon is hétköznapi. Biztosan mindannyian eljátszadoztunk már a gondolattal, hogy mi lenne, ha valamilyen baklövést visszacsinálhatnánk, vagy átírhatnánk a múlt egy aprócska szegmensét. Innentől kezdve nagyon is könnyű beleélnünk magunkat Katie helyzetébe, hiszen lehet, hogy velünk is ugyanígy elszaladna a ló egy hasonló helyzetben. A fiatal lány először még úgy érzi, hogy a kezében tartja az irányítást, de aztán be kell látnia, hogy egy egészen kis változtatás is események egész lavináját vonhatja maga után, ráadásul nem biztos, hogy a hosszú távú eredmény megfelel annak, amit eredetileg szeretett volna (meg hát persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, még maga sem teljesen biztos abban, mire is vágyik igazán). A természetfeletti szál a múlt-korrekciók hatására egyre erősebb lesz, és félő, hogy Katie valami igazán démonit szabadít a saját fejére és a világra. Egyébként meg ezektől függetlenül a történet nagyon realisztikus, akár a felnőtté válással, barátsággal, párkapcsolatokkal, önmegvalósítással kapcsolatban tele van teljesen hétköznapi és mindenki számára ismerős szituációkkal, amik miatt az olvasó úgy érzi, tényleges tartalom lapul a sorok között. További pozitívum volt számomra az egész kötet képi világa. Egyrészt nagyon dinamikusak, lendületesek a képkockák, ami miatt soha nem unatkozunk és gyorsan lehet haladni vele. Másrészt rendkívül jól elkapottak az arckifejezések, gesztusok és mimikák, nagyon sokat nevetgéltem a szereplők vidám, nyomott, ideges, vagy éppen dühös fején. Ehhez hozzájött még a szöveg minősége, bár nem olvastam eredetiben, úgy gondolom, a fordító remek munkát végzett, a leírások, párbeszédek és a hangutánzó szavak esetében egyaránt.
A kedvenc karakterem egyértelműen a főhős, Katie volt, annak ellenére- sőt, valójában pont azért- mert nagyon sok hibája, emberi gyengesége is van a szerethető tulajdonságai mellett. Sokszor hozott elhamarkodott döntéseket, néha meglehetősen undok megnyilvánulásai voltak, de végig érződött, hogy a morcos felszín érző szívet takar. Szerettem a humorát és öniróniáját, amiknek köszönhetően a legnagyobb kalamajkákból is sikerül végül kikeverednie. Rajta kívül nagyon megkedveltem még a naiv, kissé elvarázsolt kollégáját, Hazelt, és természetesen a vadóc háziszellemet, Lis-t is. Bár nem volt egy rövid kötet, hamar a végére értem, és azt éreztem, annyira olvasnám még tovább, és kíváncsi lennék, hogyan alakul Katie további sorsa. Remélem, hogy előbb-utóbb olvashatunk majd valami mást is a szerzőtől, mert engem abszolút meggyőzött a stílusával és a humorával.
Összességében úgy látom, hogy a Repeta nagyszerű választás lehet mindazoknak, akik még csak most barátkoznak jobban a képregényekkel. Én kicsit úgy éreztem (nyilván a főhősnek köszönhetően is), hogy ez elég csajos történet ahhoz, hogy a női olvasókkal is megszerettesse a műfajt- bár szerencsére mostanában úgy tapasztalom, hogy a képregények iránti rajongás egyre egyetemesebbé válik, és egyre szélesebb közönséget szólít meg kortól és nemtől függetlenül. Egy könnyed, aranyos, nagyon szerethető történetet kaptam, ami a mondanivalónak és az átélhető problémáknak, élethelyzeteknek köszönhetően olyan lett, amit mindenki a magáénak érezhet egy kicsit. Mindez megbolondítva egy csipetnyi varázslattal és misztikummal, meg persze sok-sok humorral, amitől igazán különleges és szórakoztató kötet lett a végeredmény, amit bátran ajánlok másoknak is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Nem tudom, hogy a vérbeli képregény-rajongókat mennyire fogja megszólítani, de a műfajban kevésbé járatosaknak nagyon jó beugró lehet. Ajánlom mindenkinek, aki mozgalmas, vicces és tartalmas képregényre vágyik.
Több, mint húsz év után újra rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon szeretem a képregényeket. Jó, persze gyermekkorom Bucó, Szetti, Tacsijai és a mostani olvasások között azért befigyelt egy-két darab (különösen a Sandman, de ott meg nem a képregény mivolta vonzott, hanem Gaiman munkássága), de igazán most kezdek megint ráérezni az ízére, és élvezni ezt a valamelyest könnyed, mégis nagyon összetett műfajt. Szóval viszonylag laikus újrakezdőként került a kezembe Bryan Lee O'Malley Repetája is, akitől korábban semmit nem olvastam vagy láttam, de a fülszöveg alapján nagyon kíváncsi lettem a szeleburdi szakácslány történetére. Amikor végre fizikailag is kézhez vehettem a kötetet, csak tovább nőtt a lelkesedésem, ugyanis egy igazán masszív, gyönyörűen kivitelezett, színes, szagos, kemény fedeles darabot kapunk, amit jó érzés nézegetni-forgatni. Már csak az volt a kérdés, hogy vajon olvasás után is megmarad-e a lelkesedésem, és örömmel jelenthetem, hogy abszolút, sőt, kedvet kaptam, hogy a Scott Pilgrim sorozatot is elolvassam a szerzőtől.
Ahogy a fentiekből is kiderült, egyáltalán nem vagyok a képregények nagy szakértője, nem ismerem jól a különböző stílusokat és irányzatokat, csak a saját, kevéske élményemre tudok támaszkodni. Ezek alapján számomra a Repeta valahol a gyerekkoromból ismerős, kicsit meseszerű darabok, és a mostanság olvasott, inkább felnőtteknek szóló, komolyabb vagy éppen naturalisztikusabb produktumok között éppen valahol félúton helyezkedik el. A képi világ és a figurák vidámak, szerethetők és alapvetően pozitívak, maga a történet viszont sok szempontból komoly és elgondolkodtató. Főhősünk, Katie, egy huszonkilenc éves, kicsit szétszórt és hebrencs lány, aki szakácsként dolgozik a Repeta nevű étteremben. Bár a munkáját imádja, minden álma, hogy egy következő szintre léphessen, és nyithasson egy új éttermet, ahol teljes egészében a maga ura lehet és a saját elképzelései szerint dolgozhat. Sajnos azonban a dolgok nagyon nehezen akarnak összejönni, a munkálatok csúsznak, a kiadások túl magasak, ráadásul Katie magánélete is eléggé rottyon van. Úgy érzi, semmi nem akar összejönni, és ha ez nem lenne elég, még egy különös háziszellem is elkezdi boldogítani az éjszaka közepén. Az igazi fordulópont akkor következik, amikor Katie rejtélyes gombákat talál a házban, azzal az utasítással, hogy egyen belőlük, ha valamilyen múltbeli hibát ki akar javítani, hogy aztán másnap új emberként ébredjen. A szakácslány persze nem tud ellenállni a kísértésnek, és sorra elkezdi kijavítani az először apróbb, majd egyre nagyobb hibákat, de nem számol azzal, hogy egyrészt ő maga is egyre jobban belegabalyodik az alternatív valóságokba, másrészt olyan erőket kezd el kiengedni a palackból, amiket aztán már nem tud kontrollálni.
Bár a történet maga mesés és fantasztikus, a mondanivaló és a tanulság nagyon is hétköznapi. Biztosan mindannyian eljátszadoztunk már a gondolattal, hogy mi lenne, ha valamilyen baklövést visszacsinálhatnánk, vagy átírhatnánk a múlt egy aprócska szegmensét. Innentől kezdve nagyon is könnyű beleélnünk magunkat Katie helyzetébe, hiszen lehet, hogy velünk is ugyanígy elszaladna a ló egy hasonló helyzetben. A fiatal lány először még úgy érzi, hogy a kezében tartja az irányítást, de aztán be kell látnia, hogy egy egészen kis változtatás is események egész lavináját vonhatja maga után, ráadásul nem biztos, hogy a hosszú távú eredmény megfelel annak, amit eredetileg szeretett volna (meg hát persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, még maga sem teljesen biztos abban, mire is vágyik igazán). A természetfeletti szál a múlt-korrekciók hatására egyre erősebb lesz, és félő, hogy Katie valami igazán démonit szabadít a saját fejére és a világra. Egyébként meg ezektől függetlenül a történet nagyon realisztikus, akár a felnőtté válással, barátsággal, párkapcsolatokkal, önmegvalósítással kapcsolatban tele van teljesen hétköznapi és mindenki számára ismerős szituációkkal, amik miatt az olvasó úgy érzi, tényleges tartalom lapul a sorok között. További pozitívum volt számomra az egész kötet képi világa. Egyrészt nagyon dinamikusak, lendületesek a képkockák, ami miatt soha nem unatkozunk és gyorsan lehet haladni vele. Másrészt rendkívül jól elkapottak az arckifejezések, gesztusok és mimikák, nagyon sokat nevetgéltem a szereplők vidám, nyomott, ideges, vagy éppen dühös fején. Ehhez hozzájött még a szöveg minősége, bár nem olvastam eredetiben, úgy gondolom, a fordító remek munkát végzett, a leírások, párbeszédek és a hangutánzó szavak esetében egyaránt.
A kedvenc karakterem egyértelműen a főhős, Katie volt, annak ellenére- sőt, valójában pont azért- mert nagyon sok hibája, emberi gyengesége is van a szerethető tulajdonságai mellett. Sokszor hozott elhamarkodott döntéseket, néha meglehetősen undok megnyilvánulásai voltak, de végig érződött, hogy a morcos felszín érző szívet takar. Szerettem a humorát és öniróniáját, amiknek köszönhetően a legnagyobb kalamajkákból is sikerül végül kikeverednie. Rajta kívül nagyon megkedveltem még a naiv, kissé elvarázsolt kollégáját, Hazelt, és természetesen a vadóc háziszellemet, Lis-t is. Bár nem volt egy rövid kötet, hamar a végére értem, és azt éreztem, annyira olvasnám még tovább, és kíváncsi lennék, hogyan alakul Katie további sorsa. Remélem, hogy előbb-utóbb olvashatunk majd valami mást is a szerzőtől, mert engem abszolút meggyőzött a stílusával és a humorával.
Összességében úgy látom, hogy a Repeta nagyszerű választás lehet mindazoknak, akik még csak most barátkoznak jobban a képregényekkel. Én kicsit úgy éreztem (nyilván a főhősnek köszönhetően is), hogy ez elég csajos történet ahhoz, hogy a női olvasókkal is megszerettesse a műfajt- bár szerencsére mostanában úgy tapasztalom, hogy a képregények iránti rajongás egyre egyetemesebbé válik, és egyre szélesebb közönséget szólít meg kortól és nemtől függetlenül. Egy könnyed, aranyos, nagyon szerethető történetet kaptam, ami a mondanivalónak és az átélhető problémáknak, élethelyzeteknek köszönhetően olyan lett, amit mindenki a magáénak érezhet egy kicsit. Mindez megbolondítva egy csipetnyi varázslattal és misztikummal, meg persze sok-sok humorral, amitől igazán különleges és szórakoztató kötet lett a végeredmény, amit bátran ajánlok másoknak is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Nem tudom, hogy a vérbeli képregény-rajongókat mennyire fogja megszólítani, de a műfajban kevésbé járatosaknak nagyon jó beugró lehet. Ajánlom mindenkinek, aki mozgalmas, vicces és tartalmas képregényre vágyik.
Nyereményjáték:
A történet főszereplője, Katie a város egyik, ha nem a
legnépszerűbb ifjú szakácsa. Az egyes állomásokon ezúttal egy-egy
fantasztikusan finom recept hozzávalóit találjátok, a feladat pedig nem más,
mint kitalálni ezek alapján, hogy milyen ételről van szó, majd ennek nevét
beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban
javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre
postáz.)
Feladvány:
700 g gomba
600 g marhabélszín
bors - fekete (tört)
2 evőkanál étolaj
1 fej vöröshagyma
1 teáskanál só
1 teáskanál kakukkfű (morzsolt)
3 evőkanál zsemlemorzsa
2 evőkanál angol mustár
12 szelet sonka
240 g leveles tészta
1 db tojás
Állomáslista:
09. 05. - Nem félünk a könyvektől
09. 07. - Könyv és más
09. 09. - Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése