HiSztorik- Izolde Johannsen: A pontlövész

Izolde Johannsen: A pontlövész (La Fayette 2.)

Szenzár, 2019.

 ISBN: 9789634792383

Fülszöveg:

XVI. Lajos király halála után a királypárti összeesküvők, szimpatizáns nemesek, papok, katonák, lázadó parasztok megpróbálkoznak a lehetetlennel, de Vendée vérzivatara elsodorja őket. Gilbert Lafayette hazájától, családjától, barátaitól elszakítva börtönben él. Szalma Jason, az álruhás angol nemes minden furfangja, vagyona és igyekezete ellenére sem tudja barátját kiszabadítani. Várniuk kell. Várni, hogy az új csillag, Bonaparte Napóleon vajon bevilágítja-e az életüket a politika sötét egén. Mindeközben, a tisztogatások következtében a La Force börtönbe kerül Adrienne Lafayette is. Szintén e komor cella lakója a kegyvesztett Latouche-Tréville gróf, a neves ellentengernagy, aki nemcsak befolyását, munkáját és hajóit vesztette el, de a tengert is.

Értékelésem:

Röviden összegezve, a kötet egy izgalmas történelmi fikció, kalandregény a francia forradalom vérzivataros éveiről, majd Napóleon hatalomra kerülésével a császári Franciaország időszakáról. Személy szerint jobban szerettem, mint a duológia első részét, dramaturgiailag jobban átgondolt, egységesebb alkotásra sikerült. Ugyan jóval nagyobb teret kapott az írói fantázia, mint a Megölni a királyt! esetében, a szerzőnek sikerült úgy szőnie az események fonalát, hogy szereplői folyton-folyvást keresztezik a nagyobb történelmi események (a Vendée-i háború, a trafalgári ütközet), és személyiségek (Henri de la Rochejaquelein, Nelson admirális, Napóleon) útját. Így továbbra is nyomon követhetjük az ország életének és a folyamatosan váltakozó politikai viszonyoknak az alakulását is.

A cselekmény az 1792 és 1834 közötti időszakot öleli fel, és két szálon bontakozik ki a történet. Egyfelől az első kötetből már jól ismert, ám a forradalom viharos eseményei közepette megnyomorodott mesterlövész, Szalma Jason elszánt küzdelmét kísérhetjük figyelemmel, hogy megtalálja az utcai harcok forgatagában eltűnt fiát, másfelől az eltűnt gyermek túléléséért izgulhatunk, majd végigkövethetjük, miként válik az ország legjobb lövészévé. Megrázó, naturalisztikus képek festik le a Vendée-i mészárlás borzalmait, a börtönviszonyok kegyetlen valóságát. Olvasás közben többször elgondolkoztam rajta, fel lehet-e dolgozni lelkileg ennyi gyermekkori traumát, milyen ember válhat egy olyan fiúból, aki mindezt túléli? Nem vagyok pszichológus, de attól tartok sérültebb személyiséggé válik, mint Guillaume (vagy eredeti nevén Jacques) lett. A regény második felének központi motívuma az ő bosszútörténete lesz.

Henri de la Rochejaquelein a királypárti felkelés vezére Vendée-ben. Forrás: Wikipedia

Egyértelműen érződik, hogy az írónő valódi terepe a tenger és a hajózás, ott érzi leginkább otthon magát. A trafalgári ütközet és az azt megelőző előkészület megírásakor mintha megtáltosodott volna a tolla. Hirtelen megteltek a sorok a tenger sós illatával, szinte hallottam, ahogy a szál belekap a vitorlákba. Lenyűgözött a hajó életének, a legénység munkájának és a tengeri ütközetnek a leírása. Ehhez a részhez kapcsolódik a regény egyik leginkább szívszorító jelenete is.

A trafalgari csata William Turner festményén. Forrás: Wikipedia

Sajnos La Fayette márki nagyon kis szerepet kapott a kötetben. A sorozat címéből arra következtethetnénk, hogy az ő élettörténetéről olvashatunk a duológiában, ez azonban csak az első rész első felére igaz. Ez szerintem így megtévesztő. Ugyan a regény végén hattyúdalként egy amerikai utazás erejéig még átveszi a stafétabotot, ezek a leírások azonban számomra nagyon unalmasra sikerültek. Rengeteg adat: nevek, időpontok, helyszínek... nekem túl sokra, túl szárazra sikeredett. Ezen kívül a történet lezárásával sem sikerült kibékülnöm, elérte az érzelgősségnek már azt a szintjét, amitől giccsessé vált a számomra. Továbbra is nagyon hiányoltam a történelmi jegyzeteket, ahol útmutatást kaphattam volna a valóság és fikció határvonalairól, valamint nagy hasznát láttam volna egy névjegyzéknek is a kevéssé ismert történelmi szereplők miatt.

Mindent egybevetve pozitív élménnyel búcsúztam a kötettől, egy hiteles korrajzzal megalkotott izgalmas kalandregénnyel lettem gazdagabb általa. Figyelembe véve azt a néhány (összhatását tekintve elhanyagolható) negatívumot is, a szokásos 10-es skálán 8 pontra értékelem. Köszönöm a szerzőnek, hogy lehetővé tette számomra az olvasást, és biztatom a jövőben is hasonló vállalkozásokra.

Jehuka