A milliomos szamár
Fülszöveg:
Négy pata kopog a Gyogyó Golyó Bowling Klub tükörfényes padlóján. Az új tisztasági menedzser, Robi, a szamár az első munkanapját kezdi. Ám a klub egykori alkalmazottja, Malac bosszút esküdött ellene, és jókora slamasztikába keveri, méghozzá éppen a híres rapper és dj, MC Chicken születésnapján… Robi elveszíti az állását, de váratlanul híres és mesésen gazdag lesz egy TyúkTyúbra felkerült videó miatt. Megváltoztatja-e a hírnév Robit, ezt a tehetségesen gitározó, jólelkű szamarat? Tényleg igaz lenne, hogy a szülei egyszer megrágcsáltak egy tűzoltót? És hogy éli túl, mikor egy csapásra mindent elveszít? Vicces, fordulatos és nagyon mai gyerekregény sikerről, hírnévről, bukásról és önmagunk megtalálásáról.
Véleményem:
Nagyon szeretem a gyerekkönyveket, és igyekszem is minél több újdonságot elolvasni, különösen akkor, ha magyar szerző munkájáról van szó. Ez persze sosem jelenthet teljes körű olvasottságot, hiszen (szerencsére) nagyon sok új kötet jelenik meg, így valamilyen úton-módon szelektálok, hogy mi az, ami valami miatt fokozottan felkelti az érdeklődésemet. Nálam ilyesmi lehet egy ötletes borító, vicces vagy szépséges illusztráció, vagy éppen egy olyan téma, amiről azt gondolom, hogy a műfajon belül újszerűnek, egyedinek tűnik. A Milliomos szamár esetében egyszerre több feltétel is teljesült, de leginkább az ígért tartalom volt az, ami miatt mindenképpen sort szerettem volna rá keríteni.
Pont a napokban beszélgettem valakivel arról, hogy vajon a mesékben, gyerekkönyvekben mennyire van létjogosultságuk a modern dolgoknak, témáknak, nyelvezetnek. A kérdés onnan adódott, hogy többször olvastam már olyan mesét, ahol kifejezetten zavart a modern környezet, az erőltetett szlengesítés, és az, hogy a kötet úgy akar fiatalos lenni, hogy mellette elcsökevényesedik az igazi erkölcsi mondanivaló vagy tanulság. A másik oldalon viszont ott van az, hogy mai, felgyorsult világunkban számos olyan probléma, feldolgozásra váró nehézség adódik, amire a mi gyerekkorunk meséi nem biztos, hogy választ tudnak adni, vagy egyszerűen csak a gyerekeket jobban érdeklik az olyan témák, amik közel állnak az ő saját életükhöz, mindennapi tapasztalataikhoz. A konklúzió tehát az volt, hogy itt is arra a bizonyos arany középútra lenne szükség, mint az élet sok más területén. Mindez a kicsit hosszasabb felvezetés azért volt szükséges, mert a Milliomos szamár erősen érintett mű ebben a kérdéskörben, és mivel egy nagyon is mai és releváns jelenséggel- a sztársággal és a közösségi médiával- foglalkozik, rettentő kíváncsi voltam, hogy mennyire sikerül majd megfelelnie a korábban ismertetett elvárásaimnak.
Nagyon szeretem a gyerekkönyveket, és igyekszem is minél több újdonságot elolvasni, különösen akkor, ha magyar szerző munkájáról van szó. Ez persze sosem jelenthet teljes körű olvasottságot, hiszen (szerencsére) nagyon sok új kötet jelenik meg, így valamilyen úton-módon szelektálok, hogy mi az, ami valami miatt fokozottan felkelti az érdeklődésemet. Nálam ilyesmi lehet egy ötletes borító, vicces vagy szépséges illusztráció, vagy éppen egy olyan téma, amiről azt gondolom, hogy a műfajon belül újszerűnek, egyedinek tűnik. A Milliomos szamár esetében egyszerre több feltétel is teljesült, de leginkább az ígért tartalom volt az, ami miatt mindenképpen sort szerettem volna rá keríteni.
Pont a napokban beszélgettem valakivel arról, hogy vajon a mesékben, gyerekkönyvekben mennyire van létjogosultságuk a modern dolgoknak, témáknak, nyelvezetnek. A kérdés onnan adódott, hogy többször olvastam már olyan mesét, ahol kifejezetten zavart a modern környezet, az erőltetett szlengesítés, és az, hogy a kötet úgy akar fiatalos lenni, hogy mellette elcsökevényesedik az igazi erkölcsi mondanivaló vagy tanulság. A másik oldalon viszont ott van az, hogy mai, felgyorsult világunkban számos olyan probléma, feldolgozásra váró nehézség adódik, amire a mi gyerekkorunk meséi nem biztos, hogy választ tudnak adni, vagy egyszerűen csak a gyerekeket jobban érdeklik az olyan témák, amik közel állnak az ő saját életükhöz, mindennapi tapasztalataikhoz. A konklúzió tehát az volt, hogy itt is arra a bizonyos arany középútra lenne szükség, mint az élet sok más területén. Mindez a kicsit hosszasabb felvezetés azért volt szükséges, mert a Milliomos szamár erősen érintett mű ebben a kérdéskörben, és mivel egy nagyon is mai és releváns jelenséggel- a sztársággal és a közösségi médiával- foglalkozik, rettentő kíváncsi voltam, hogy mennyire sikerül majd megfelelnie a korábban ismertetett elvárásaimnak.
Történetünk főhőse Robi, egy kicsit naiv és szeleburdi, de nagyon jóindulatú szamár, aki éppen munkát keres magának. Útja a Gyogyó Golyó Bowling Klubba vezet, ahová fel is veszik takarítónak a különc figurát. A mese világában jól megférnek egymás között az emberi és állati szereplők, Robi munkahelyén dolgozik még például a kedves és segítőkész emberlány, Papardelle, és itt takarított Malac is, aki egyből a szamarat kezdi hibáztatni, amiért elbocsátották. A bowling klub vezetőjét, Gyogyó urat kizárólag a nyereség érdekli, az alkalmazottai jólléte a legkevésbé sem, tökéletesen megszemélyesíti a kapzsi főnök archetípusát. Robi igyekszik beilleszkedni, szorgalmasan dolgozik, és egyre jobban összebarátkozik a szintén nehéz anyagi körülményekkel rendelkező Papardelle-lel. Egyáltalán nem számít rá, hogy Malac komisz tervet kovácsol ellene, igyekezve lejáratni őt a klubban, hogy aztán visszaszerezhesse a takarítói állást. És az igazi akció pont ezzel a komisz tervvel kezdődik, ugyanis amikor Robi megcsúszik a bowling-pálya tükörfényes padlóján, a híres és népszerű rapper, MC Chicken felfedezi őt. A szamár eséséről készült videó hamar elterjed a közösségi média felületein (például a TyúkTyúbon), Robiból pedig egy csapásra celeb lesz.
Ezen a ponton kicsit aggódni kezdtem, hogy a történet túlságosan elmegy egy olyan irányba, amire a való életben sem vagyok igazán kíváncsi (nevezetesen a hírességek fényűző, tartalmatlan élete), de szerencsére az írónőnek sikerült úgy felépítenie az egész történetet, hogy az elgondolkodtató, tanulságos és kerek egész legyen, és semmi sem történik benne öncélúan. Maga a téma nagyon aktuális, hiszen a Robi által megélt történések, a hirtelen jött hírnév, az ezzel járó figyelem, a könnyen jött anyagi javak és a kapcsolatok egyre felületesebbé válása nagyon tipikus. A mai világban egyre több az úgynevezett celeb, akikről sokszor senki sem tudja, mivel is érdemelték ki az ismertségüket, azon túl, hogy sokat szerepelnek a különböző médiumokban. A fiatalok számára ez a fajta hírnév könnyen válhat vonzóvá, hiszen azt sugallja, hogy minimális erőbefektetés vagy fáradozás nélkül elérhető a népszerűség és a fényűző élet. Ez a könyv nagyszerűen bemutatja ennek a jelenségnek az árnyoldalait is, kezdve azzal, hogy milyen megalázó dolgokat kell sokszor ezeknek az embereknek elvállalniuk, egészen odáig, hogy amilyen könnyen az érdeklődés középpontjába kerültek, olyan könnyen el is felejthetik őket. Arról nem beszélve, hogy ilyen esetekben a bulvár sajtó is igyekszik minden sötét kis titkot előkutatni az érintettekről, így jár szegény Robi is, akinek a szüleiről kezdenek el hamis híreket terjeszteni.
A kötetet 8 éves kortól ajánlja a kiadó, szerintem ez egy korrekt besorolás, hiszen ebben a korban már bőven találkoznak a gyerekek ezekkel a kérdésekkel, jelenségekkel. Nagyon szerencsés, ha az olvasottakat át is beszéljük a fiatalabb gyerekekkel, hiszen így válnak igazán feldolgozhatóvá a tanulságok. Persze mesekönyv lévén a kicsit komorabb részek ellenére is pozitív az egész történet hangulata és végkimenetele, kimondódik, melyek a valódi értékek az életben, és minden szereplőnk megkapja végül azt a jutalmat- vagy éppen büntetést- amit érdemel. Hajba László kifejező és humoros illusztrációi nagyon jól kiegészítik a cselekményt, szóval a modernségével együtt egy nagyon szerethető könyvet kaptam. Ha nem is bájos tündérmese, határozottan olyan történet, ami fontos és nagyon aktuális mondanivalót fogalmaz meg, így mindenképpen ajánlom elolvasásra.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Olyan, nagyobbacska gyerekeknek, akik érdeklődnek a közösségi média iránt, illetve kortól és nemtől függetlenül bárkinek, aki egy könnyed, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató gyerekkönyvet szeretne olvasni.
Ezen a ponton kicsit aggódni kezdtem, hogy a történet túlságosan elmegy egy olyan irányba, amire a való életben sem vagyok igazán kíváncsi (nevezetesen a hírességek fényűző, tartalmatlan élete), de szerencsére az írónőnek sikerült úgy felépítenie az egész történetet, hogy az elgondolkodtató, tanulságos és kerek egész legyen, és semmi sem történik benne öncélúan. Maga a téma nagyon aktuális, hiszen a Robi által megélt történések, a hirtelen jött hírnév, az ezzel járó figyelem, a könnyen jött anyagi javak és a kapcsolatok egyre felületesebbé válása nagyon tipikus. A mai világban egyre több az úgynevezett celeb, akikről sokszor senki sem tudja, mivel is érdemelték ki az ismertségüket, azon túl, hogy sokat szerepelnek a különböző médiumokban. A fiatalok számára ez a fajta hírnév könnyen válhat vonzóvá, hiszen azt sugallja, hogy minimális erőbefektetés vagy fáradozás nélkül elérhető a népszerűség és a fényűző élet. Ez a könyv nagyszerűen bemutatja ennek a jelenségnek az árnyoldalait is, kezdve azzal, hogy milyen megalázó dolgokat kell sokszor ezeknek az embereknek elvállalniuk, egészen odáig, hogy amilyen könnyen az érdeklődés középpontjába kerültek, olyan könnyen el is felejthetik őket. Arról nem beszélve, hogy ilyen esetekben a bulvár sajtó is igyekszik minden sötét kis titkot előkutatni az érintettekről, így jár szegény Robi is, akinek a szüleiről kezdenek el hamis híreket terjeszteni.
A kötetet 8 éves kortól ajánlja a kiadó, szerintem ez egy korrekt besorolás, hiszen ebben a korban már bőven találkoznak a gyerekek ezekkel a kérdésekkel, jelenségekkel. Nagyon szerencsés, ha az olvasottakat át is beszéljük a fiatalabb gyerekekkel, hiszen így válnak igazán feldolgozhatóvá a tanulságok. Persze mesekönyv lévén a kicsit komorabb részek ellenére is pozitív az egész történet hangulata és végkimenetele, kimondódik, melyek a valódi értékek az életben, és minden szereplőnk megkapja végül azt a jutalmat- vagy éppen büntetést- amit érdemel. Hajba László kifejező és humoros illusztrációi nagyon jól kiegészítik a cselekményt, szóval a modernségével együtt egy nagyon szerethető könyvet kaptam. Ha nem is bájos tündérmese, határozottan olyan történet, ami fontos és nagyon aktuális mondanivalót fogalmaz meg, így mindenképpen ajánlom elolvasásra.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Olyan, nagyobbacska gyerekeknek, akik érdeklődnek a közösségi média iránt, illetve kortól és nemtől függetlenül bárkinek, aki egy könnyed, szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató gyerekkönyvet szeretne olvasni.
A könyvet köszönöm szépen a Manó Könyveknek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése