HiSztorik- Ferenc K. Zoltán: A halál színe vörös

Ferenc K. Zoltán: A Halál Színe Vörös

Underground, Budapest, 2019

ISBN: 9786150043845

Fülszöveg:

1944 novembere. Horthy sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilasok hatalomátvétele megpecsételte a Hitler által erőddé nyilvánított Budapest sorsát. Itt veszi kezdetét a történet, melyben megismerhetjük Farkas Zoltánt, aki családja meggyilkolása után nyilasnak áll.

Litauszky János csendőrt, akit csak hazája védelme motivál, és a kommunista ellenállás pár tagját, akik semmitől sem riadnak vissza azért, hogy a nácik és a velük szövetséges magyar csapatok elbukjanak és Magyarország ismét egy szabad ország legyen. Ám, ahogy a front zsugorodik, és feltárulnak az emberi elme legaljasabb bugyrai, mindannyian rájönnek, hogy ebben a harcban nincsenek jók vagy rosszak, csak az ember… aki mindenre képes.

A történet végigkíséri az olvasót a második világháború második leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő városcsatáján, amely 109 napig tartott, 50 nap teljes körülzárásban, reménytelenségben, ahol mindenki csak egy dologban volt biztos: A saját halálában.

Előszóként:

A magyar történelmi regények és kiadásuk fénykorukat élik, aminek laikus történelem rajongóként nagyon örülök. Számtalan korhű és igényes könyv jelenik meg különböző kiadók szárnyai alatt, de leginkább csak a régmúltból, főleg középkori és újkori témákban. Éppen ezért nagyon megörültem a szerző megkeresésének, melyben nemrég megjelent, a II. világháború idején játszódó, Budapest ostromát feldolgozó írására hívta fel a figyelmemet. Őszinte leszek, nem kedvelem a világháborús regényeket, de kíváncsivá tett a merész témaválasztás. Nyilasok, kommunisták, Magyarország helye és szerepe a II. világháborúban... a mai napig nagyon kényes és megosztó téma, túl sok embert érint még mindig személyes okok folytán. Nem volt könnyű olvasmány, de bátran merem ajánlani azoknak, akiket érdekel a téma, és nem riadnak vissza, hogy szembenézzenek a magyar történelem (leg)sötétebb fejezeteivel.

Értékelésem:

Nagyon tetszett a könyv. Megrázó olvasmány volt, de ami ennél sokkal fontosabb, elgondolkodtató is. Először is furcsa volt úgy háborús regényt (egyáltalán regényt) olvasni, hogy nem voltak hősök, a szereplők közül nem volt kit kedvelni, nem volt kivel azonosulni. Mindezt egyébként úgy, hogy a könyv legnagyobb erőssége a karakterábrázolás. A szereplők mind egy szálig hús-vér emberek, akik személyes tragédiáik vagy származásuk folytán, puszta hatalomvágyból, vagy egyszerűen csak az eseményekkel való sodródás okán a túlélésért az egyik vagy a másik oldalra álltak. A szerzőnek úgy éreztem, sikerült tárgyilagosan ábrázolni a történteket, még ha talán a kommunisták rémtetteit kicsit bővebben fejtette is ki. Rengeteg morális kérdés felvetődik az oldalakon, de nem moralizál. Az olvasó a puszta, nyers valóságot kapja a maga kegyetlen mivoltában, az értékítéletet magának kell levonnia belőle.

A regény erősen cselekményközpontú. Igazából nincsenek is leíró részek, a történet az események láncolatán, a szereplők tettein és párbeszédein keresztül bontakozik ki, így pörgős, egy másodperc pihenőt sem enged az olvasónak. A történet több, egyenrangú szálon bontakozik ki, melyek olykor párhuzamosan haladnak, máskor keresztezik egymást. Főszereplőről sem beszélhetünk igazán (talán Farkas Zoltánt lehet annak nevezni, de csak azért, mert vele kezdődik és fejeződik be a regény), a legtöbb karakter egyformán fontos szerepet tölt be dramaturgiai szempontból. Bepillantást nyerhetünk a nyilaskeresztesek fegyveres erőinek mindennapjaiba és elborzadhatunk a kommunista ellenállás szerveződésével, tevékenységével. A szerző nem bánik kesztyűs kézzel a karakterekkel, a háború borzalmai mindenkit sújtanak. Ez nem a jók harca a rosszak ellen, szereplői sokkal inkább az elvakultság, a harag és a gyűlölet mentén élik a mindennapjaikat. Mindig elborzadok, mire képesek az emberrel a különböző ideológiák, és mire képesek az emberek a különböző ideológiák kiforgatása által. Vajon a regény végére valakinek sikerül még megőriznie az emberségét?

Az ostromlott Budapest. Forrás: Wikipédia

A szerző kendőzetlenül tárja elénk a háború rettenetét és embertelenségét, ugyanakkor egy másodpercig sem éreztem, hogy a sok borzalom öncélúan lenne ábrázolva. Érezhető az alapos felkészülés, ami a tényeket illeti, remekül illeszkednek egymásba a valós események és a fiktív szálak. Ezek elhatárolására érdemes lett volna egy rövid történelmi jegyzettel ellátni a kötetet (én pl. nem tudtam eldönteni, hogy Barna Jánoson kívül szerepelt-e benne létező személy, és ha igen, kicsoda). A szerző első regényéről van szó, ami kicsit érződik is az írásmódján. Olykor még darabosak a mondatok, és akadnak szóismétlések is, ugyanakkor egyértelműen érződik a tehetsége, hogy további kiváló történelmi regények szülessenek a tollából.

Margit híd 1944. november 4. Forrás: Wikipédia

A recenzióim végén általában számszerűsítve is kifejtem a véleményemet az olvasott könyvről. Jelen esetben 9/10 pontot adok ennek a regénynek, ami csak és kizárólag a belbecsnek szól. A külcsín mellett sem mehetek el azonban szó nélkül. A borító és a külső megjelenés dicséretet érdemel, a szerkesztés és a lektorálás (ide értve a helyesírást is) azonban sajnos nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Szívből kívánom, hogy a regény egyszer megéljen egy igényesebb kiadást is, mert megérdemli.

Köszönöm a lehetőséget a szerzőnek!

Jehuka