Veled minden hely ragyogó (értékelés és nyereményjáték)
A Netflix készített filmet a nagy sikerű Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényből. Maxim Könyvkiadó erre az alkalomra filmes borítóval is megjelenteti Jennifer Niven tucatnyi díjat besöpört bestsellerét. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki, a Blogturné bloggereinek ajánlóit olvasva garantáltan kedvet kapsz a regényhez. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!
Kiadó: Maxim, 2020
Oldalszám: 432 oldal
ISBN: 9789632617299
Eredeti cím: All the Bright Places
Fordító: Kocsis Anikó
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.
Véleményem:
Érdekes, hogy vannak bizonyos sikerkönyvek, amik az eredeti megjelenésük idején valamiért teljesen kiesnek a látóteremből, és hiába a sok pozitív értékelés és az érdeklődésembe vágó témaválasztás, mégse jutok oda, hogy elolvassam ezeket. Pontosan ez volt a helyzet Jennifer Niven regényével. Gyakran szembejött velem a borító, láttam, hogy másokat mennyire megérint a történet, de valahogy mégis totálisan kimaradt az életemből. Éppen ezért nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy a netflixes film és az új kiadás kapcsán blogturné indult a kötetből, úgy éreztem, végre itt az idő, hogy én is felzárkózzak és megtudjam, mi váltotta ki azt a hatalmas szeretetet és rajongást az olvasókból, ami körülveszi a regényt. Most, hogy túl vagyok az olvasáson, legfeljebb füstölöghetnék azon, miért nem olvastam hamarabb, de talán a sors keze is belejátszott abba, hogy pont most kellett találkoznunk, amikor ennyire jól be tudtam fogadni és át tudtam élni a történetet.
A fülszöveg alapján érezheti úgy az olvasó, hogy a Veled minden hely ragyogó csak egy újabb darab az önmagukat kereső, talajt vesztett vagy sérült fiatalok tragikus sorsát bemutató könyvek sorában, de fontosnak tartom, hogy már a legelején leszögezzek két dolgot ezzel kapcsolatban. Először is, ez a könyv sok szempontból kiemelkedik társai közül, én legalábbis végig úgy éreztem, hogy nagyon nagyfokú emberismeret, empátia és hitelesség áll mögötte, ami különleges gyöngyszemmé teszi. Másrészt, és ez talán még fontosabb, vannak olyan témák, amikről nem lehet elég sokat írni. Sokszor hangoztatom, hogy én magam is kamaszokkal, fiatalokkal foglalkozom a munkám során, ezért nagyon szívesen fogadok minden olyan történetet, ami vagy nekem segít abban, hogy jobban megértsem az ő világukat és problémáikat, vagy pedig nekik nyújt mankót abban, hogy a saját démonaikat könnyebben legyőzzék. Ráadásul ennél a regénynél még azt sem gondolnám, hogy speciálisan csak a középiskolás korosztály vagy a velük foglalkozók számára lehet informatív, hiszen a témák, amivel foglalkozik- gyász, mentális betegségek, elfogadás- eléggé univerzálisak. Na de vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, miről is szól ez a regény.
Ahogy az mostanában eléggé gyakori, ez is egy váltott szemszögből elmesélt történet, ahol két középiskolás, Violet és Finch sorsát, illetve ezek egymáshoz kapcsolódását ismerhetjük meg. Mindkét fiatal küszködik a saját poklával, Violet azóta, hogy egy balesetben elveszítette a nővérét, és vele együtt minden olyan dolgot, ami korábban örömet okozott a számára. Finch jóval titokzatosabb karakter, sokáig nem is tudjuk meg pontosan, milyen problémákkal küszködik, csak annyit érzünk, hogy elképesztő energiákkal küzd az "éberségért", és azért, hogy valamilyen úton-módon segítsen annak a lánynak, aki ugyan népszerű, mégis mintha senki sem látná meg igazán, min megy keresztül. Kettejük története az iskola tetején, egy párkányon kezdődik, majd egy földrajzi projekt kapcsán egyre több időt töltenek egymással. Violet számára először terhes a fiú társasága, nem akarja, hogy bárki kiráncigálja önkéntes száműzetéséből saját csigaházából, de egy idő után nem tud ellenállni annak az elementáris erőnek, amivel a fiú hat rá.
Nagyon szép párhuzamot állít Niven azzal, hogy amíg Violet egyre inkább képes nyitni a világra és gyógyulni, addig Finchet egyre jobban szippantja magába a sötétség. Értjük is ennek okát, hisz míg a lány ugyan egy borzasztó erős krízisen van túl, mégis csak ép és egész személyiség, aki mögött ráadásul ott van a megfelelő támogató háttér is ahhoz, hogy továbblépjen. A fiú problémái sajnos ennél sokkal súlyosabbak, és hiába lenne nagyon rózsaszín és romantikus megoldás, ha a lány szeretete képes lenne meggyógyítani őt, tudjuk, hogy ez a valóságban nem elegendő. Ezen a ponton emelném ki, mennyire elképesztően dühös voltam szinte az összes felnőtt szereplőre a könyvben. Finch ugyan eljár egy iskolai tanácsadóhoz, de gyakorlatilag senki, sem a saját családja, sem a vele foglalkozó pedagógusok, sem a barátai nem ismerik fel, hogy mennyire súlyos betegségben szenved, amihez elengedhetetlen lenne egy szakember segítsége (és itt vissza is utalnék arra, hogy miért írtam az elején, hogy bizonyos témákban nem jelenhet meg elég sok könyv: lehet, hogy valaki számára éppen ez a regény lesz az, ami utat mutat, hogy hasonló helyzetben hogyan kell jól segíteni). Olvasás közben egyre inkább nő a feszültség és érezzük, hogy hőseink boldogsága hajszálon függ, ettől gyakorlatilag letehetetlenné válik a könyv.
A tragikus és szomorú témák ellenére úgy érzem, ez egy nagyon is életigenlő történet, amin lehet nevetni, és ami tele van szívmelengető és csodaszép jelenettel. Számomra különösen megható volt, ahogyan Finch kapaszkodik az életbe és a boldogságba, és az a szándéka, hogy mindenáron segítsen Violetnek visszatalálnia önmagához. Sokat tanulhatunk a könyv által arról, hogy mennyire fontos megélni az adott pillanatokat, az "itt és most"-ot, és hogy az igazán értékes dolgok sokszor a hétköznapi apróságokban rejlenek. Egyszerre volt megható, szomorú és felemelő, az érzések nagyon széles spektrumát bejáró regény. Biztos vagyok benne, hogy Violet és Finch története sokáig velem marad még, és amint lehetőségem lesz rá, megnézem a filmváltozatot is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a különc hősöket, a nem tipikus szerelmi történeteket, a hiteles és valódi érzéseket, és azt, ha egy picit összetöri a szívét egy könyv.
Érdekes, hogy vannak bizonyos sikerkönyvek, amik az eredeti megjelenésük idején valamiért teljesen kiesnek a látóteremből, és hiába a sok pozitív értékelés és az érdeklődésembe vágó témaválasztás, mégse jutok oda, hogy elolvassam ezeket. Pontosan ez volt a helyzet Jennifer Niven regényével. Gyakran szembejött velem a borító, láttam, hogy másokat mennyire megérint a történet, de valahogy mégis totálisan kimaradt az életemből. Éppen ezért nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy a netflixes film és az új kiadás kapcsán blogturné indult a kötetből, úgy éreztem, végre itt az idő, hogy én is felzárkózzak és megtudjam, mi váltotta ki azt a hatalmas szeretetet és rajongást az olvasókból, ami körülveszi a regényt. Most, hogy túl vagyok az olvasáson, legfeljebb füstölöghetnék azon, miért nem olvastam hamarabb, de talán a sors keze is belejátszott abba, hogy pont most kellett találkoznunk, amikor ennyire jól be tudtam fogadni és át tudtam élni a történetet.
A fülszöveg alapján érezheti úgy az olvasó, hogy a Veled minden hely ragyogó csak egy újabb darab az önmagukat kereső, talajt vesztett vagy sérült fiatalok tragikus sorsát bemutató könyvek sorában, de fontosnak tartom, hogy már a legelején leszögezzek két dolgot ezzel kapcsolatban. Először is, ez a könyv sok szempontból kiemelkedik társai közül, én legalábbis végig úgy éreztem, hogy nagyon nagyfokú emberismeret, empátia és hitelesség áll mögötte, ami különleges gyöngyszemmé teszi. Másrészt, és ez talán még fontosabb, vannak olyan témák, amikről nem lehet elég sokat írni. Sokszor hangoztatom, hogy én magam is kamaszokkal, fiatalokkal foglalkozom a munkám során, ezért nagyon szívesen fogadok minden olyan történetet, ami vagy nekem segít abban, hogy jobban megértsem az ő világukat és problémáikat, vagy pedig nekik nyújt mankót abban, hogy a saját démonaikat könnyebben legyőzzék. Ráadásul ennél a regénynél még azt sem gondolnám, hogy speciálisan csak a középiskolás korosztály vagy a velük foglalkozók számára lehet informatív, hiszen a témák, amivel foglalkozik- gyász, mentális betegségek, elfogadás- eléggé univerzálisak. Na de vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, miről is szól ez a regény.
Ahogy az mostanában eléggé gyakori, ez is egy váltott szemszögből elmesélt történet, ahol két középiskolás, Violet és Finch sorsát, illetve ezek egymáshoz kapcsolódását ismerhetjük meg. Mindkét fiatal küszködik a saját poklával, Violet azóta, hogy egy balesetben elveszítette a nővérét, és vele együtt minden olyan dolgot, ami korábban örömet okozott a számára. Finch jóval titokzatosabb karakter, sokáig nem is tudjuk meg pontosan, milyen problémákkal küszködik, csak annyit érzünk, hogy elképesztő energiákkal küzd az "éberségért", és azért, hogy valamilyen úton-módon segítsen annak a lánynak, aki ugyan népszerű, mégis mintha senki sem látná meg igazán, min megy keresztül. Kettejük története az iskola tetején, egy párkányon kezdődik, majd egy földrajzi projekt kapcsán egyre több időt töltenek egymással. Violet számára először terhes a fiú társasága, nem akarja, hogy bárki kiráncigálja önkéntes száműzetéséből saját csigaházából, de egy idő után nem tud ellenállni annak az elementáris erőnek, amivel a fiú hat rá.
Részlet a filmből. Forrás: imdb.com
Nagyon szép párhuzamot állít Niven azzal, hogy amíg Violet egyre inkább képes nyitni a világra és gyógyulni, addig Finchet egyre jobban szippantja magába a sötétség. Értjük is ennek okát, hisz míg a lány ugyan egy borzasztó erős krízisen van túl, mégis csak ép és egész személyiség, aki mögött ráadásul ott van a megfelelő támogató háttér is ahhoz, hogy továbblépjen. A fiú problémái sajnos ennél sokkal súlyosabbak, és hiába lenne nagyon rózsaszín és romantikus megoldás, ha a lány szeretete képes lenne meggyógyítani őt, tudjuk, hogy ez a valóságban nem elegendő. Ezen a ponton emelném ki, mennyire elképesztően dühös voltam szinte az összes felnőtt szereplőre a könyvben. Finch ugyan eljár egy iskolai tanácsadóhoz, de gyakorlatilag senki, sem a saját családja, sem a vele foglalkozó pedagógusok, sem a barátai nem ismerik fel, hogy mennyire súlyos betegségben szenved, amihez elengedhetetlen lenne egy szakember segítsége (és itt vissza is utalnék arra, hogy miért írtam az elején, hogy bizonyos témákban nem jelenhet meg elég sok könyv: lehet, hogy valaki számára éppen ez a regény lesz az, ami utat mutat, hogy hasonló helyzetben hogyan kell jól segíteni). Olvasás közben egyre inkább nő a feszültség és érezzük, hogy hőseink boldogsága hajszálon függ, ettől gyakorlatilag letehetetlenné válik a könyv.
A tragikus és szomorú témák ellenére úgy érzem, ez egy nagyon is életigenlő történet, amin lehet nevetni, és ami tele van szívmelengető és csodaszép jelenettel. Számomra különösen megható volt, ahogyan Finch kapaszkodik az életbe és a boldogságba, és az a szándéka, hogy mindenáron segítsen Violetnek visszatalálnia önmagához. Sokat tanulhatunk a könyv által arról, hogy mennyire fontos megélni az adott pillanatokat, az "itt és most"-ot, és hogy az igazán értékes dolgok sokszor a hétköznapi apróságokban rejlenek. Egyszerre volt megható, szomorú és felemelő, az érzések nagyon széles spektrumát bejáró regény. Biztos vagyok benne, hogy Violet és Finch története sokáig velem marad még, és amint lehetőségem lesz rá, megnézem a filmváltozatot is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a különc hősöket, a nem tipikus szerelmi történeteket, a hiteles és valódi érzéseket, és azt, ha egy picit összetöri a szívét egy könyv.
Nyereményjáték:
Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Feladvány:
A film rendezője korábban az Alaska nyomában sorozat egyik részén is rendezőként dolgozott.
Állomáslista:
03.01 Fanni’s Library
03.03 Sorok között
03.05 Utószó
03.07 Könyv és más
03.09 Kelly és Lupi olvas
03.11 Hagyjatok! Olvasok!
03.13 Csak olvass!
03.15 Readinspo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése