HiSztorik- Urbánszki László: A vége után

Urbánszki László: Sápadtak (A vége után 1.)

Metropolis Media, Budapest, 2019., ISBN: 9786155859526

Fülszöveg:

A végső háború után, a két teljes éven át tartó nukleáris tél alatt, amikor a milliótonnányi lebegő por eltakarta a napot, a földet vastag hó borította. A háború túlélői között aratott a halál. Megfagytak, éhen haltak, vagy egymást ölték a konzervekért, a hó alól kiásott tetemekért. Ha emberé volt, talán nem ették meg, de nem mindenki válogatott ennyire. A hatodik esztendőben tisztult ki végleg a levegő, hullottak le az utolsó porszemek. Beköszöntött az ultraibolya tavasz, és rettenetes erővel felragyogott a nap. A lilásvörös, szemeket kioltó, a bőrt húsig perzselő, gyilkos nap.

Az élet több évtizedes vajúdás után alkalmazkodott, megújult, ugyanúgy, mint az emberek, ám ennek nagy ára volt…

Urbánszki László: Újvérűek (A vége után 2.)

Metropolis Media, Budapest, 2019., ISBN: 9786155859717

Fülszöveg:

A Végső Háború után kétszáz évvel nomádok, rabszolgatartók, technokraták, emberevő mutánsok élnek a hajdani Magyarországon. A Föld veszélyes hellyé vált, a napfény halálra perzsel és megvakít, az erdőket ellepik a karmosok, és észak fenevadja, a rozsomák az emberek mellett harcol. A szolnoki veteránok utódai uralkodni kívánnak a megújult világban. Engedelmes rabszolgák helyett azonban végsőkig harcoló túlélőket találnak. A technika és a kiképzés segíti az elitkatonákat, az embertelenül kemény világ az új-középkoriakat.

Csak az egyikük maradhat.

Előszóként:

Kicsit rendhagyó, bár nem egyedülálló módon két könyvről hozok értékelést. Vagy mégsem? Urbánszki László poszt-apokaliptikus sci-fije, A vége után terjedelmi okokból ugyan két kötetben jelent meg, a Sápadtak és az Újvérűek olyan szervesen kapcsolódnak egymáshoz, hogy egyértelműen együtt alkotnak egy regényt, részei önállóan – legalábbis szerintem – nem olvashatók. A külön-külön értékelésnek sem láttam értelmét, hiszen némi tartalmi ismertetőn kívül mindkét részről ugyanazokat tudnám csak leírni.

Értékelésem:

Mivel eddig csak a szerző történelmi regényeivel találkoztam – amiket nagyon szerettem, – nagy érdeklődéssel vetettem bele magam a sorok közé, nagyon kíváncsi voltam, mit alkot kilépve az eddigi komfort zónájából. Ugyanakkor nemcsak Urbánszki Lászlónak, de nekem is újdonság ez a műfaj. Nem szeretem igazán ezeket a civilizáció megszűnését követően játszódó Mad Max-féle világokat, így eddig el is kerültem a hasonló olvasmányokat. Ebből adódóan nincs összehasonlítási alapom más hasonló témában írt művekkel, véleményemet kizárólag az olvasáskor megélt élmény faktorra alapozom. Ugyanakkor ki ne gondolkodott volna már el azon, hová fut ki az emberiség történelme? Vajon mely társadalmi berendezkedések képesek túlélni egy világkatasztrófát? Kik lesznek a túlélők, és hogyan tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? Milyen problémákkal, élethelyzetekkel kell megküzdeniük nap, mint nap? Hasonló kérdéseket vet fel ez a regény is. Nemcsak szórakoztató, elgondolkodtató is volt.

Az alapszituáció: hatalmas nukleáris pusztítást követően az élet feltételei megváltoznak a gyilkos napsugárzás uralta Földön. A túlélők a megmaradt világ romjain kezdtek új életet, ki-ki a maga módján kezdte újjászervezni a közösséget: egyesek a honfoglalás korihoz hasonlító félnomád állattartással, mások a rabszolgatartáson alapuló földműveléssel próbálják biztosítani az életben maradást, megint mások a régi kor vívmányainak újraélesztésében látják a felemelkedést. A szerző le sem tagadhatná történelmi regényíró múltját, megoldásaiban egyértelműen visszaköszönnek korábbi munkái. Lehet, hogy csak én látom így, de a regény főhőse, Várkony, és a Magyarok nyilaitól sorozatának fenegyereke, Agacs nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Ők, a dabasi félnomádok egyértelműen a regény pozitív szereplői. Ugyan alkalomadtán ők is tudnak kegyetlenek lenni, hisz nekik is alkalmazkodniuk kellett a szinte embertelen világhoz, mégis ők képviselik azt a fajta moralitást, amivel az olvasó valamelyest azonosulni tud.

Kép forrása: femina.hu

Ahogy haladunk előre a történetben, a felszíni világgal párhuzamosan megismerhetünk egy másik, modern militarista közösséget is, akik egy föld alatti óvóhelyen vészelték át az elmúlt 200 évet, és akiket fehér bőrük miatt csak sápadtaknak neveznek. Tetszett, hogy míg a felszíni események – leszámítva az első fejezetet – csak néhány hónapot ölelnek át, a bunkerlakók felszínre való feljutásának kísérleteit több generáción keresztül, részletesebben is megismerhetjük. Nekem kifejezetten tetszettek ezek a fejezetek. A szerző az első kötethez írt utószóban úgy fogalmaz, hogy össze szerette volna vetni a mai és a középkori ember etikáját. Feltételezem, hogy előbbit a sápadtak képviselik, és csak reménykedni tudok, hogy nem ez az az út, amire végül a modern emberiség tovább halad. A két világ összecsapása természetesen nem maradhat el, kimenetele pedig egyáltalán nem egyértelmű egészen a végkifejletig, így cselekményekben gazdag, izgalmas olvasmányt nyújt egészen az utolsó oldalakig. A regény további különlegessége, hogy a helyszín Magyarország. Azt nem tudom megmondani, van-e rá esély, hogy a jövőben rozsomákok szaladgáljanak kis hazánk területén, de Bocsit bármikor elfogadnám házi kedvencemnek.

Kép forrása: Wikipedia

A regényt – mint a szerző korábbi műveit – végigkíséri a rá oly jellemző ízes-zamatos szókincs, és a kacagtató humor. Nagy rajongója vagyok ennek a stílusnak, így különösebben nem zavart, hogy ez most kevésbé passzolt a témához. A történet mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet és kellőképpen olvasmányos is volt ahhoz, hogy a témával szembeni enyhe viszolygásomat kompenzálja. El tudta érni, hogy ne érdekeljenek a kisebb hibák és csúsztatások, hogy ne azon gondolkodjak, miért nem lehet ez vagy az úgy, ahogy le lett írva. Egyszerűen csak jól szórakoztam olvasás közben, ami számszerűsítve 8/10 pontot jelent. Ez a regény jó példa arra, hogy nemcsak az olvasóknak, hanem az íróknak is érdemes olykor kilépniük az ismert világból, és szabadjára ereszteni a fantáziájukat.

Köszönöm szépen a könyveket Urbánszki Lászlónak és a Metropolis Media Kiadónak!

Jehuka