Az írók titkos élete (értékelés és nyereményjáték)
A Park Könyvkiadó jóvoltából újabb Guillaume Musso-könyv juthatott el a magyar olvasókhoz, ezúttal Az írók titkos élete címmel. Ez a krimi egy írópalánta és egy kiégett író életébe kalauzol el, és halálos titkok húzódnak a történet hátterében. Most négy bloggerünk mondja el a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Park Kiadó, 2020
Oldalszám: 236 oldal
ISBN: 9789633556344
Eredeti cím: La vie secrète des écrivains
Fordító: Sárközy Éva
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Felejthetetlen olvasmány, szenzációs irodalmi kirakó, amely akkor válik igazán ördögivé, amikor az író az utolsó darabot is a helyére illeszti.
1999-ben, három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles végleg leszámol az írással, és visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre.
2018 ősze. Fawles az elmúlt húsz évben egyetlen interjút sem adott. Regényei azonban változatlanul rabul ejtik az olvasókat. Mathilde Monney, egy fiatal svájci újságírónő a szigetre utazik, hogy megfejtse a titkot.
Ugyanaznap egy női holttestet sodor partra a víz, és a hatóságok megtiltják a ki- és beutazást a szigetre. Veszélyes párharc kezdődik Mathilde és Nathan között, ahol néma igazság és makacs hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a félelmet pedig csak egy hajszál választja el egymástól…
Véleményem:
Ez volt a harmadik regényem Guillaume Mussotól, tehát mondhatjuk, hogy még nem ismerem minden könyvét töviről hegyire, de azért nem is idegen számomra a munkássága. Az eddigi élményeim, a Central Park és Az éjszaka és a lányka ugyan egészen kellemesek voltak, de azért mindkettő esetében azt éreztem, hogy valami apró plusz még hiányzik. Nos, Az írók titkos élete, ha úgy tetszik, feltette az i-re a pontot, ugyanis minden olyan vonással rendelkezett, amit korábban hiányoltam, és valahogy a stílusát és az alaptörténetét tekintve is közelebb áll az én ízlésemhez, mint a másik két regény. A rövidebb terjedelem ellenére kerek egésznek éreztem, nem untatott egy percig sem, és izgatottan vártam minden lapozás után, milyen rejtélyekre fog fény derülni.
A cselekmény középpontjában egy író, pontosabban a személyéhez köthető rejtély áll. Nathan Fawles a 90-es évek végén elképesztő sikereket ért el három regényével, melyek alapján beírta magát az irodalom történetébe. Éppen ezért mind a szakma, mind az olvasói számára is teljesen érthetetlen volt az a lépés, amikor úgy döntött, teljesen visszavonul az írástól, és nem nyilatkozik ezentúl senkinek. Találgatások és pletykák kaptak szárnyra azzal kapcsolatban, vajon mi vezetett ehhez a radikális lépéshez, de a titokra húsz év alatt nem derült fény- már ha van titok egyáltalán. Fawles azóta egy szigeten él a Földközi-tenger partvidékén, és élvezi a visszavonulással járó nyugalmat, egészen addig, amíg egyszerre több személy és esemény is elkezdi felkavarni az állóvizet körülötte. Az egyik ilyen központi szereplő egy fiatal, szárnyait bontogató író, aki példaképként tekint Fawles-ra, és csak azért vállal munkát a szigeten, hogy valahogy rávegye a legendás szerzőt, hogy olvassa el a kéziratát. A másik pedig egy titokzatos fiatal hölgy, aki látszólag véletlenül kerül kapcsolatba az íróval, de újságíró múltját tekintve Fawles nem lehet biztos benne, nincs-e valamilyen hátsó szándéka. Tetszett, hogy szigorúan véve nincs a regénynek kimondott főszereplője. A legtöbb esemény talán a fiatal írópalánta, Raphaël szemszögéből kerül bemutatásra, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy benne tökéletesen megbízhatunk mindennel kapcsolatban.
Mert hogy a regénynek, természetesen, van egy thriller-szála is, ami akkor kezd kicsúcsosodni, amikor egy női holttestre bukkannak a szigeten. Azt nehéz spoiler-mentesen leírnom, hogy mindez hogyan fog kapcsolódni három fontosabb szereplőnk sorsának alakulásához, de azt biztosra vehetjük, hogy Musso remekül mozgatja a szálakat, és szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen mélyen eltemetett titka, ami a jelen eseményei miatt egyre kevésbé tartható a múlt ködében. Nathan Fawles sem élvezheti tovább a magányos remeteéletet: bár eleinte igyekszik megszabadulni tőle, mégis kénytelen együttműködni Raphaël-lel, másrészt a pimasz újságírónő, Mathilde is egyre többször fordul meg a birtokán. Az író egyszerre érez különös vonzalmat és ellenszenvet a nő iránt, így különös játszma indul meg kettejük között. Kérdés, hogy ki fogja előbb felfedezni a másik titkát.
Ha a könyv legnagyobb erősségét kellene kiemelnem, akkor az a pörgős, lendületes történetvezetés lenne. A szerző mindig éppen annyi új információt csepegtet, hogy ne tudjuk abbahagyni az olvasást, hiszen nagyon szeretnénk tudni, ki áll a gyilkosság mögött, mit titkol Nathan Fawles, és hogyan fonódik majd össze a három főhős sorsa. Maguk a karakterek szerintem elég elevenre sikeredtek, én nagyon megkedveltem Fawles nyers, cinikus, kicsit kiábrándult stílusát és Raphaël ifjonti lelkesedését. Tetszett, hogy a történet előrehaladtával egyre mélyebbre ásunk a múltba, szerintem nagyon jó dinamikája volt a cselekménynek. A vége felé haladva természetesen egyre több a feszültség és az akció, ráadásul még olyan fordulatokat is a képünkbe vág Musso, amire a legkevésbé sem számítunk. Apró kis fogás, de imádtam, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet szerepel híres íróktól, gondolkodóktól, az pedig még jobban, hogy ezek valamilyen úton-módon mindig utalnak az előttünk álló eseményekre- persze ezek nagy részét csak akkor értjük meg igazán, ha már a könyv végére értünk. A végkifejletet tekintve eléggé finnyás szoktam lenni, ritka az, amikor maradéktalanul elégedett vagyok a cselekmény alakulásával és az indítékokkal/magyarázatokkal. Bár itt is volt néhány egészen apró részlet, amire ráncoltam a szemöldököm, de összességében elfogadható, kerek egész lett számomra a történet, ami még egy kis plusz poént is tartalmaz az Epilógus formájában.
Szóval nagyon örülök annak, hogy nekem valahogy egyre inkább bejönnek a francia író regényei, egyáltalán nem bántam meg, hogy szorosabbra kezdtem fűzni vele a kapcsolatomat. Ebben a könyvben pedig külön tetszett, hogy az alaptéma az íráshoz és az írók világához kapcsolódik, és hogy a krimi-szál mellett azért fel is bukkan néhány filozófiai vagy erkölcsi kérdés ezekkel kapcsolatban. Nagyon remélem, hogy ez a tendencia így fog folytatódni, és hogy egyre jobb barátok leszünk Mossoval. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lendületes krimiket, a különleges helyszíneket és a szekrényből kipotyogó csontvázakat.
Ez volt a harmadik regényem Guillaume Mussotól, tehát mondhatjuk, hogy még nem ismerem minden könyvét töviről hegyire, de azért nem is idegen számomra a munkássága. Az eddigi élményeim, a Central Park és Az éjszaka és a lányka ugyan egészen kellemesek voltak, de azért mindkettő esetében azt éreztem, hogy valami apró plusz még hiányzik. Nos, Az írók titkos élete, ha úgy tetszik, feltette az i-re a pontot, ugyanis minden olyan vonással rendelkezett, amit korábban hiányoltam, és valahogy a stílusát és az alaptörténetét tekintve is közelebb áll az én ízlésemhez, mint a másik két regény. A rövidebb terjedelem ellenére kerek egésznek éreztem, nem untatott egy percig sem, és izgatottan vártam minden lapozás után, milyen rejtélyekre fog fény derülni.
A cselekmény középpontjában egy író, pontosabban a személyéhez köthető rejtély áll. Nathan Fawles a 90-es évek végén elképesztő sikereket ért el három regényével, melyek alapján beírta magát az irodalom történetébe. Éppen ezért mind a szakma, mind az olvasói számára is teljesen érthetetlen volt az a lépés, amikor úgy döntött, teljesen visszavonul az írástól, és nem nyilatkozik ezentúl senkinek. Találgatások és pletykák kaptak szárnyra azzal kapcsolatban, vajon mi vezetett ehhez a radikális lépéshez, de a titokra húsz év alatt nem derült fény- már ha van titok egyáltalán. Fawles azóta egy szigeten él a Földközi-tenger partvidékén, és élvezi a visszavonulással járó nyugalmat, egészen addig, amíg egyszerre több személy és esemény is elkezdi felkavarni az állóvizet körülötte. Az egyik ilyen központi szereplő egy fiatal, szárnyait bontogató író, aki példaképként tekint Fawles-ra, és csak azért vállal munkát a szigeten, hogy valahogy rávegye a legendás szerzőt, hogy olvassa el a kéziratát. A másik pedig egy titokzatos fiatal hölgy, aki látszólag véletlenül kerül kapcsolatba az íróval, de újságíró múltját tekintve Fawles nem lehet biztos benne, nincs-e valamilyen hátsó szándéka. Tetszett, hogy szigorúan véve nincs a regénynek kimondott főszereplője. A legtöbb esemény talán a fiatal írópalánta, Raphaël szemszögéből kerül bemutatásra, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy benne tökéletesen megbízhatunk mindennel kapcsolatban.
Mert hogy a regénynek, természetesen, van egy thriller-szála is, ami akkor kezd kicsúcsosodni, amikor egy női holttestre bukkannak a szigeten. Azt nehéz spoiler-mentesen leírnom, hogy mindez hogyan fog kapcsolódni három fontosabb szereplőnk sorsának alakulásához, de azt biztosra vehetjük, hogy Musso remekül mozgatja a szálakat, és szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van valamilyen mélyen eltemetett titka, ami a jelen eseményei miatt egyre kevésbé tartható a múlt ködében. Nathan Fawles sem élvezheti tovább a magányos remeteéletet: bár eleinte igyekszik megszabadulni tőle, mégis kénytelen együttműködni Raphaël-lel, másrészt a pimasz újságírónő, Mathilde is egyre többször fordul meg a birtokán. Az író egyszerre érez különös vonzalmat és ellenszenvet a nő iránt, így különös játszma indul meg kettejük között. Kérdés, hogy ki fogja előbb felfedezni a másik titkát.
Ha a könyv legnagyobb erősségét kellene kiemelnem, akkor az a pörgős, lendületes történetvezetés lenne. A szerző mindig éppen annyi új információt csepegtet, hogy ne tudjuk abbahagyni az olvasást, hiszen nagyon szeretnénk tudni, ki áll a gyilkosság mögött, mit titkol Nathan Fawles, és hogyan fonódik majd össze a három főhős sorsa. Maguk a karakterek szerintem elég elevenre sikeredtek, én nagyon megkedveltem Fawles nyers, cinikus, kicsit kiábrándult stílusát és Raphaël ifjonti lelkesedését. Tetszett, hogy a történet előrehaladtával egyre mélyebbre ásunk a múltba, szerintem nagyon jó dinamikája volt a cselekménynek. A vége felé haladva természetesen egyre több a feszültség és az akció, ráadásul még olyan fordulatokat is a képünkbe vág Musso, amire a legkevésbé sem számítunk. Apró kis fogás, de imádtam, hogy a fejezetek elején egy-egy idézet szerepel híres íróktól, gondolkodóktól, az pedig még jobban, hogy ezek valamilyen úton-módon mindig utalnak az előttünk álló eseményekre- persze ezek nagy részét csak akkor értjük meg igazán, ha már a könyv végére értünk. A végkifejletet tekintve eléggé finnyás szoktam lenni, ritka az, amikor maradéktalanul elégedett vagyok a cselekmény alakulásával és az indítékokkal/magyarázatokkal. Bár itt is volt néhány egészen apró részlet, amire ráncoltam a szemöldököm, de összességében elfogadható, kerek egész lett számomra a történet, ami még egy kis plusz poént is tartalmaz az Epilógus formájában.
Szóval nagyon örülök annak, hogy nekem valahogy egyre inkább bejönnek a francia író regényei, egyáltalán nem bántam meg, hogy szorosabbra kezdtem fűzni vele a kapcsolatomat. Ebben a könyvben pedig külön tetszett, hogy az alaptéma az íráshoz és az írók világához kapcsolódik, és hogy a krimi-szál mellett azért fel is bukkan néhány filozófiai vagy erkölcsi kérdés ezekkel kapcsolatban. Nagyon remélem, hogy ez a tendencia így fog folytatódni, és hogy egyre jobb barátok leszünk Mossoval. :)
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lendületes krimiket, a különleges helyszíneket és a szekrényből kipotyogó csontvázakat.
Nyereményjáték:
Ezúttal bloggereink oldalán egy-egy Musso-könyv szereplőinek nevét találhatod meg, a nevek alapján pedig ki kell találnod a könyv magyar címét, és beírnod ezt a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Feladvány:
Emma, Matthew
Állomáslista:
03. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út
03. 29. Booktastic Boglinc
03. 30. Könyv és más
03. 31. Flora the Sweaterist
Megjegyzések
Megjegyzés küldése