Az éjszaka és a lányka (értékelés és nyereményjáték)
Guillaume Musso immáron ötödik regénye jelent meg a Park Kiadó gondozásában, és a francia szerző szokásához híven fordulatokban ezúttal sincs hiány. Az éjszaka és a lányka című könyv néhány középiskolai barát sötét titkaiba avat be bennünket, hogy aztán a szereplőkkel együtt mi is megtanuljuk: nincs olyan titok, ami nem derül ki egyszer.
Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egyik példányát a kiadó felajánlásából!
Kiadó: Park Kiadó, 2019
Oldalszám: 336 oldal
ISBN: 9789633555187
Eredeti cím: La Jeune fille et la nuit
Fordító: Füsi Lídia
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Felkavaró. Fájdalmas. Ördögi történet
1992 tele, francia Riviéra
Egy fagyos téli éjszakán látszólag mindent megbénít a Riviérára váratlanul lecsapó hóvihar. A humán előkészítő osztály egyik legígéretesebb diákja, a 19 éves Vinca Rockwell titkos szeretőjével megszökik a hó fogságába került kollégiumból.
Soha többé nem látja senki.
2017 tavasza, francia Riviéra
Fanny, Thomas és Maxime, a hajdan elválaszthatatlan barátok a gimi óta nem beszéltek egymással. Az osztálytalálkozójuk most újra összehozza őket. Huszonöt évvel korábban a három jóbarát gyilkosságot követett el, a hullát pedig eltüntették: befalazták a gimnázium épülő tornacsarnokába. A régi tornacsarnokot most lebontják, hogy új épületet emeljenek a helyébe.
Semmi nem állhat az igazság útjába.
Véleményem:
Ez volt a második regényem Guillaume Musso-tól, korábban a Central Parkot olvastam a francia szerzőtől (értékelés ITT). Az a tapasztalat abszolút kellemesnek volt mondható, bár nem állítom, hogy életem legmeghatározóbb és legagyafúrtabb thrillerei közé tartozott, azért egész izgalmas és szórakoztató volt. Kíváncsi voltam tehát, hogy vajon ezt az élményt lehet-e még fokozni, vagy Musso megmarad számomra a "kellemes" szintjén. Ez a történet már a fülszöveg alapján is kicsit jobban lázba hozott, szeretem az olyan regényeket, ahol egy régmúltban történt esemény körülményei bontakoznak ki előttünk szépen lassan. Nos, annyit mondhatok elöljáróban, hogy bár sok időbe telt, mire egymásra hangolódtunk a könyvvel, utána azonban sokkal feszültebbé és izgalmasabbá vált, mint amire számítottam.
A történet nem lineáris, egyrészt az időben is sokat ugrálunk, másrészt az is csak egy idő után kristályosodik ki, ki is ennek a regénynek a főhőse. Az első lapokon már belecsapunk a dolgok közepébe, és láthatjuk, hogy itt bizony több gyilkossággal lesz dolgunk. A főbb cselekmény leginkább két időszálon játszódik, egyrészt 1992-ben, másrészt negyedszázaddal később, 2017-ben. Nagyon érdekes történetszerkesztési megoldáshoz nyúl a szerző, ugyanis jelen könyv esetében már a kezdetekkor kiderül (sőt, ami azt illeti, már a fülszövegből), hogy 1992-ben gyilkosságot követtek el egy francia kollégiumban, és azt is tudjuk, kik az elkövetők. Thomas, aki egyike volt az akkori bűncselekmény tetteseinek, azóta felnőtt, sikeres író, de a múltjától nem tudott szabadulni. Damoklész kardja lesújtani látszik, amikor huszonöt évvel később egy nagyszabású ünnepség keretében újra akarják építeni az iskola tornacsarnokát. Mindezzel csak annyi a probléma, hogy Thomas és barátai éppen ebbe a tornacsarnokba betonozták be a holttestet.
Ha azt gondolnánk, hogy ennyivel le is zárult a dolog, természetesen- és szerencsére- tévedünk, hiszen szép lassan kiderül, hogy rengeteg egyéb körülmény és szereplő játszott szerepet az évekkel korábbi tragédiában. Ráadásul akad néhány rejtély, amire Thomas és barátai sem tudnak választ adni, például, hogy hová tűnt a gyönyörű fiatal lány, Thomas akkori szerelme, Vinca, akit a gyilkosság éjszakája óta senki sem látott. A történetbe egyre több visszaemlékezés kerül be, köztük nem csak a főhősöké, hanem egyes mellékszereplőké is, újra és újra csavarva egyet az addig kiderített információkon, ráadásul a feszültség amiatt is növekszik, hogy az építkezési munkálatok hamarosan elkezdődnek. Bár tudjuk, hogy gyilkos, az ügyes írói trükköknek köszönhetően mégis csak Thomas lesz az, akivel valamennyire azonosulni tudunk, én legalábbis végig azon drukkoltam, hogy ha nem is ússza meg a tetteit szárazon, legalább sikerüljön kiderítenie, mi volt a teljes igazság azon a végzetes téli éjszakán.
Néhány szót ejtenem kell a negatívumokról is, mert sajnos ennél a regénynél sem voltam tökéletesen elégedett. Az egyik ilyen, hogy szerintem borzasztó lassan indult be a történet, az első 70-80 oldalnál még erősen kellett koncentrálnom, ki kicsoda, és annyira nem éreztem izgalmasnak sem az eseményeket. Persze egy regény ezen fázisában érthető, ha a szerző szépen megágyaz a későbbieknek és előkészíti a valódi izgalmakat, de én még ennek tudatában is döcögősnek éreztem a kezdeteket. A másik apró szemöldökráncolásom abból eredt, hogy a végkifejlethez közeledve azért akadtak elég cifra megoldások, amikről az ember nehezen képzeli el, hogy a valóságban is megtörténhetnek ebben a formában. Ha szigorú akarnék lenni, ezek rontanák az összképet, de igazság szerint a második kétharmad pörgős cselekménye és a fokozatosan felszínre bukkanó titkok megbocsáttatták velem a fent említett hiányosságokat.
A regény viszonylag sok szereplőt vonultat fel, aminek egyik hátránya lehet, hogy a karakterek ábrázolása felületesebbre sikerül. Szerencsére a főhős, Thomas alakja kellőképpen ki volt dolgozva, ennek is köszönhető, hogy tettei ellenére is képes vele szimpatizálni az olvasó. Nagyon érdekesnek tartottam még a férfi szüleit is, akikről sokáig csak annyit tudunk, hogy az intézmény vezetőiként dolgoztak, de szép lassan kiderül az is, hogy milyen ellentmondásos kapcsolatban álltak egymással és a saját fiukkal is. Tetszett, hogy a legtöbb szereplő végig nagyon gyanúsan viselkedett, így egészen a végkifejletig nem lehetett pontosan tudni, mi fog kisülni az egészből.
Összességében nekem ez most erősebbre sikeredett, mint a Central Park, bizonyítja ezt az is, hogy gyakorlatilag egy nap alatt kivégeztem a regényt. Még mindig azt érzem, hogy egy aprócska plusz hiányzik, de már jóval könnyebb szívvel ajánlom thriller- vagy krimi-rajongó olvasóknak. Azt hiszem, a későbbiekben is folytatom a próbálkozásaimat Musso regényeivel.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a fordulatos és csavarokban gazdag thrillereket, ahol a legutolsó lapokig nem tudjuk meg a teljes igazságot.
Ez volt a második regényem Guillaume Musso-tól, korábban a Central Parkot olvastam a francia szerzőtől (értékelés ITT). Az a tapasztalat abszolút kellemesnek volt mondható, bár nem állítom, hogy életem legmeghatározóbb és legagyafúrtabb thrillerei közé tartozott, azért egész izgalmas és szórakoztató volt. Kíváncsi voltam tehát, hogy vajon ezt az élményt lehet-e még fokozni, vagy Musso megmarad számomra a "kellemes" szintjén. Ez a történet már a fülszöveg alapján is kicsit jobban lázba hozott, szeretem az olyan regényeket, ahol egy régmúltban történt esemény körülményei bontakoznak ki előttünk szépen lassan. Nos, annyit mondhatok elöljáróban, hogy bár sok időbe telt, mire egymásra hangolódtunk a könyvvel, utána azonban sokkal feszültebbé és izgalmasabbá vált, mint amire számítottam.
A történet nem lineáris, egyrészt az időben is sokat ugrálunk, másrészt az is csak egy idő után kristályosodik ki, ki is ennek a regénynek a főhőse. Az első lapokon már belecsapunk a dolgok közepébe, és láthatjuk, hogy itt bizony több gyilkossággal lesz dolgunk. A főbb cselekmény leginkább két időszálon játszódik, egyrészt 1992-ben, másrészt negyedszázaddal később, 2017-ben. Nagyon érdekes történetszerkesztési megoldáshoz nyúl a szerző, ugyanis jelen könyv esetében már a kezdetekkor kiderül (sőt, ami azt illeti, már a fülszövegből), hogy 1992-ben gyilkosságot követtek el egy francia kollégiumban, és azt is tudjuk, kik az elkövetők. Thomas, aki egyike volt az akkori bűncselekmény tetteseinek, azóta felnőtt, sikeres író, de a múltjától nem tudott szabadulni. Damoklész kardja lesújtani látszik, amikor huszonöt évvel később egy nagyszabású ünnepség keretében újra akarják építeni az iskola tornacsarnokát. Mindezzel csak annyi a probléma, hogy Thomas és barátai éppen ebbe a tornacsarnokba betonozták be a holttestet.
Ha azt gondolnánk, hogy ennyivel le is zárult a dolog, természetesen- és szerencsére- tévedünk, hiszen szép lassan kiderül, hogy rengeteg egyéb körülmény és szereplő játszott szerepet az évekkel korábbi tragédiában. Ráadásul akad néhány rejtély, amire Thomas és barátai sem tudnak választ adni, például, hogy hová tűnt a gyönyörű fiatal lány, Thomas akkori szerelme, Vinca, akit a gyilkosság éjszakája óta senki sem látott. A történetbe egyre több visszaemlékezés kerül be, köztük nem csak a főhősöké, hanem egyes mellékszereplőké is, újra és újra csavarva egyet az addig kiderített információkon, ráadásul a feszültség amiatt is növekszik, hogy az építkezési munkálatok hamarosan elkezdődnek. Bár tudjuk, hogy gyilkos, az ügyes írói trükköknek köszönhetően mégis csak Thomas lesz az, akivel valamennyire azonosulni tudunk, én legalábbis végig azon drukkoltam, hogy ha nem is ússza meg a tetteit szárazon, legalább sikerüljön kiderítenie, mi volt a teljes igazság azon a végzetes téli éjszakán.
Néhány szót ejtenem kell a negatívumokról is, mert sajnos ennél a regénynél sem voltam tökéletesen elégedett. Az egyik ilyen, hogy szerintem borzasztó lassan indult be a történet, az első 70-80 oldalnál még erősen kellett koncentrálnom, ki kicsoda, és annyira nem éreztem izgalmasnak sem az eseményeket. Persze egy regény ezen fázisában érthető, ha a szerző szépen megágyaz a későbbieknek és előkészíti a valódi izgalmakat, de én még ennek tudatában is döcögősnek éreztem a kezdeteket. A másik apró szemöldökráncolásom abból eredt, hogy a végkifejlethez közeledve azért akadtak elég cifra megoldások, amikről az ember nehezen képzeli el, hogy a valóságban is megtörténhetnek ebben a formában. Ha szigorú akarnék lenni, ezek rontanák az összképet, de igazság szerint a második kétharmad pörgős cselekménye és a fokozatosan felszínre bukkanó titkok megbocsáttatták velem a fent említett hiányosságokat.
A regény viszonylag sok szereplőt vonultat fel, aminek egyik hátránya lehet, hogy a karakterek ábrázolása felületesebbre sikerül. Szerencsére a főhős, Thomas alakja kellőképpen ki volt dolgozva, ennek is köszönhető, hogy tettei ellenére is képes vele szimpatizálni az olvasó. Nagyon érdekesnek tartottam még a férfi szüleit is, akikről sokáig csak annyit tudunk, hogy az intézmény vezetőiként dolgoztak, de szép lassan kiderül az is, hogy milyen ellentmondásos kapcsolatban álltak egymással és a saját fiukkal is. Tetszett, hogy a legtöbb szereplő végig nagyon gyanúsan viselkedett, így egészen a végkifejletig nem lehetett pontosan tudni, mi fog kisülni az egészből.
Összességében nekem ez most erősebbre sikeredett, mint a Central Park, bizonyítja ezt az is, hogy gyakorlatilag egy nap alatt kivégeztem a regényt. Még mindig azt érzem, hogy egy aprócska plusz hiányzik, de már jóval könnyebb szívvel ajánlom thriller- vagy krimi-rajongó olvasóknak. Azt hiszem, a későbbiekben is folytatom a próbálkozásaimat Musso regényeivel.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a fordulatos és csavarokban gazdag thrillereket, ahol a legutolsó lapokig nem tudjuk meg a teljes igazságot.
Nyereményjáték:
Guillaume Musso regényei óriási sikernek örvendenek idehaza is. A feladat ezúttal az, hogy kitaláljátok, melyik, magyarul is megjelent Musso regényből idéztünk. A keresett címet írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő rubrikájába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Lesz még sok derűs reggel, és lesznek borúsak is. Lesznek kétségekkel, fájdalommal teli napok, kórházszagú folyosókon töltött, elveszett órák.Lesznek ajándék órák, a gondtalan fiatalság percei, amikor el is feledkezünk a betegségről.Mintha soha nem is lett volna.Az élet megy tovább.És te küzdeni fogsz érte.
Állomáslista:
10/22 A Szofisztikált Macska
10/24 Utószó
10/26 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/28 Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése