Lúzer Rádió, Budapest!- A Béla-irtó hadművelet (értékelés és nyereményjáték)
A Blogturné Klub és a Könyvmolyképző Kiadó őszi retró turnéjában Budapest hírhedt VIII. kerületébe kalauzolunk Titeket. Tartsatok bloggereinkkel Józsefvárosba, és ismerjétek meg a csendes vidékről a zajos fővárosba költöző Kukec családot. Fedezzétek fel Marcellal a szomszédságot és hallgassátok a Lúzer Rádiót! Ne feledjétek, a turné végén egy szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 216 oldal
ISBN: 9789639492790
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Marcel 13 éves, mikor a családjával a „Nyócker” színes, zajos, rémisztően forgatagos világába költözik. Mikor a vén bérház padlásán rátalál Volna-K-ra, az ősi rádió adó-vevőre, ötlete támad: félelmeit, örömeit, gondolatait mind az éterbe küldi, miközben az elhagyatott templom titkát is megfejti. A Lúzer rádió az Égigérő fű, a Keménykalap és Krumpliorr és a Szeleburdi család sokak által szeretett világába repíti el az olvasót.
Véleményem:
Ahogy egy korábbi bejegyzésemben is írtam, mostanában kezdtem kicsit közelebbről megismerkedni Böszörményi Gyula műveivel, a komolyabb hangvételű Kucó és más életszilánkok után (értékelés ITT) most egy igazán könnyed, vérbeli gyerekkönyv lett a soron következő "áldozatom". Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem tudtam, miről is fog pontosan szólni vagy mire kell számítanom a stílust és a nyelvezetet tekintve, de amit végül kaptam, az még a komolyabb várakozásokat is felülmúlta volna. Érdemes tehát felkötni a gatyát minden olvasónak (vagyis hallgatónak), mert a tizenhárom éves Marcel elképesztő kalandokba kever minket a Lúzer Rádión keresztül, ahol végig garantált az izgalom és a nevetés.
A történet főhőse Marcel, a tizenhárom éves, kicsit különc, de nagyon jószívű és belevaló fiúcska. Ugyanakkor a regény cselekményéhez ugyanilyen szervesen hozzákapcsolódik a fiú egész családja, akik anyagi nehézségeik miatt adják el vidéki házukat, és költöznek Budapest nyolcadik kerületébe. Az állatorvos apuka, a kicsit aggodalmaskodó anyuka, a vámpírrajongó, darkos nővér, a szeleburdi kishúg és a család kutyája, Csumpi olyan közösséget alkotnak, melynek tagjaiban mindenki ráismerhet egy-egy tipikus figurára a saját életéből. A költözéssel járó sürgés-forgás és káosz elől Marcel a padlásra menekül, ahol a korábban talált régi rádióval beindítja saját csatornáját, a Lúzer Rádiót. Ez a csatorna sokkal inkább funkcionál egyfajta naplóként, mint rendes rádióként, a kisfiú ezen keresztül mondja el minden gondját-baját, és osztja meg velünk, "hallgatókkal" a lakás és a környék fontosabb eseményeit. A kalandok ott kezdődnek, amikor Marcel felfedezi a tőlük nem messze álló titkos templomot, na meg később azt is, hogy az épület korántsem lakatlan. Itt csövezik ugyanis Slambuc, a szintén tizenéves srác, aki édesanyja iszákos élettársa miatt szökött el otthonról. Innen pedig már érthető, mit is akar jelenteni pontosan a Béla-irtó hadművelet.
Az első dolog, amivel egyből megvett kilóra ez a könyv, a stílusa volt. Még mielőtt olvastam volna a párhuzamra vonatkozó részt az ismertetőben, bennem is megfogalmazódott, hogy ugyanazt a "békebeli" hangulatot árasztja magából, mint gyerekkorom nagy kedvencei, például az Égigérő fű vagy a Keménykalap és Krumpliorr. Ezekre mind jellemző a belevaló gyermek-főhős, aki sokszor nem igazodik ki a felnőttek furcsa dolgain, valamilyen bonyodalom, és végül egy összefogáson alapuló megoldás. Ebben a sztoriban is végig azt éreztem, hogy borzasztóan szerethető és hiteles az egész, és ráadásként volt az egésznek egy erős retró-beütése is, ami teljesen visszahozta a gyerekkoromat. Ugyanakkor valamivel többet is tud ez a regény, mivel a fentebb felsorolt példákhoz képest sokkal jobban illeszkedik a mai gyerekek életviteléhez, nyelvezetéhez. Ez utóbbi tekintetében egyébként most sem kell csalódnunk a szerző kivételes írásmódjában, a szöveg egyszerre tud minőségi és bravúrosan vicces lenni.
Tetszett, hogy bár a könyv alaphangulata végig könnyed és humoros maradt, bizony felmerültek benne komolyabb témák is, amik a mai gyerekeket is érinthetik. Ilyen például a kezdeti szituáció, miszerint a család adósságokba keveredik, és emiatt jelentősen meg kell változtatniuk korábbi életüket. A változás rengeteg új kihívással jár a család minden tagja számára, az ezzel kapcsolatos kezdeti ügyetlenkedések nagyon találóak és szerethetők voltak. Aztán ott volt egy másik nagyon fontos téma, nevezetesen a hajléktalanság kérdése. A regény szerintem nagyszerű érzékenyítő azzal kapcsolatban, hogy minden hasonló állapot vagy életmód mögött áll egy életút, és egy csomó olyan esemény, ami ide vezethetett. Azzal, hogy Marcel segítőkészen és nyitottan viszonyul például Slambuchoz, a szerző fontos üzenetet fogalmaz meg a társadalmi érzékenységgel kapcsolatban. Végül pedig ott van Béla alakja, aki aztán a tökéletes archetípusa a haszontalan, részeges élettársaknak. Nyilván a kötet inkább a humor felé vette az irányt mind a konfliktus, mind a megoldás szempontjából, de azért szerintem önmagában nagyon jó dolog, hogy ilyesmi megjelenik egy kamaszoknak szóló történetben.
Tényleg csak azt mondhatom, hogy igazán megszerettem ezt a könyvet, az összes szereplőjével együtt, akik ugyan tökéletlenek, de a hibáikkal együtt igaziak és kedvelhetők. Marcel is megfogalmazza, hogy pont attól jó a családja, hogy mindenki önmaga lehet, és még ha néha egymás idegeire is mennek, azért elfogadják és szeretik egymást. Végül ne feledkezzünk meg Szőnyi Gergely illusztrációiról, amik egyszerűek, mégis nagyon kifejezők és humorosak, és még gazdagabbá tették a kötetet. Nagyon jólesett a lelkemnek mind az üzenet, mind a rengeteg mosoly és nevetés, amit ettől a történettől kaptam, úgyhogy száz százalék, hogy a folytatásokat is el fogom olvasni.
Értékelésem:5/5
Kinek ajánlom? Kiskamasz kortól gyakorlatilag mindenkinek, aki szeretne egy humoros, belevaló, ugyanakkor végtelenül kedves történetet olvasni családról, barátságról és az élet apró-cseprő dolgairól.
Ahogy egy korábbi bejegyzésemben is írtam, mostanában kezdtem kicsit közelebbről megismerkedni Böszörményi Gyula műveivel, a komolyabb hangvételű Kucó és más életszilánkok után (értékelés ITT) most egy igazán könnyed, vérbeli gyerekkönyv lett a soron következő "áldozatom". Mielőtt elkezdtem volna olvasni, nem tudtam, miről is fog pontosan szólni vagy mire kell számítanom a stílust és a nyelvezetet tekintve, de amit végül kaptam, az még a komolyabb várakozásokat is felülmúlta volna. Érdemes tehát felkötni a gatyát minden olvasónak (vagyis hallgatónak), mert a tizenhárom éves Marcel elképesztő kalandokba kever minket a Lúzer Rádión keresztül, ahol végig garantált az izgalom és a nevetés.
A történet főhőse Marcel, a tizenhárom éves, kicsit különc, de nagyon jószívű és belevaló fiúcska. Ugyanakkor a regény cselekményéhez ugyanilyen szervesen hozzákapcsolódik a fiú egész családja, akik anyagi nehézségeik miatt adják el vidéki házukat, és költöznek Budapest nyolcadik kerületébe. Az állatorvos apuka, a kicsit aggodalmaskodó anyuka, a vámpírrajongó, darkos nővér, a szeleburdi kishúg és a család kutyája, Csumpi olyan közösséget alkotnak, melynek tagjaiban mindenki ráismerhet egy-egy tipikus figurára a saját életéből. A költözéssel járó sürgés-forgás és káosz elől Marcel a padlásra menekül, ahol a korábban talált régi rádióval beindítja saját csatornáját, a Lúzer Rádiót. Ez a csatorna sokkal inkább funkcionál egyfajta naplóként, mint rendes rádióként, a kisfiú ezen keresztül mondja el minden gondját-baját, és osztja meg velünk, "hallgatókkal" a lakás és a környék fontosabb eseményeit. A kalandok ott kezdődnek, amikor Marcel felfedezi a tőlük nem messze álló titkos templomot, na meg később azt is, hogy az épület korántsem lakatlan. Itt csövezik ugyanis Slambuc, a szintén tizenéves srác, aki édesanyja iszákos élettársa miatt szökött el otthonról. Innen pedig már érthető, mit is akar jelenteni pontosan a Béla-irtó hadművelet.
Az első dolog, amivel egyből megvett kilóra ez a könyv, a stílusa volt. Még mielőtt olvastam volna a párhuzamra vonatkozó részt az ismertetőben, bennem is megfogalmazódott, hogy ugyanazt a "békebeli" hangulatot árasztja magából, mint gyerekkorom nagy kedvencei, például az Égigérő fű vagy a Keménykalap és Krumpliorr. Ezekre mind jellemző a belevaló gyermek-főhős, aki sokszor nem igazodik ki a felnőttek furcsa dolgain, valamilyen bonyodalom, és végül egy összefogáson alapuló megoldás. Ebben a sztoriban is végig azt éreztem, hogy borzasztóan szerethető és hiteles az egész, és ráadásként volt az egésznek egy erős retró-beütése is, ami teljesen visszahozta a gyerekkoromat. Ugyanakkor valamivel többet is tud ez a regény, mivel a fentebb felsorolt példákhoz képest sokkal jobban illeszkedik a mai gyerekek életviteléhez, nyelvezetéhez. Ez utóbbi tekintetében egyébként most sem kell csalódnunk a szerző kivételes írásmódjában, a szöveg egyszerre tud minőségi és bravúrosan vicces lenni.
Tetszett, hogy bár a könyv alaphangulata végig könnyed és humoros maradt, bizony felmerültek benne komolyabb témák is, amik a mai gyerekeket is érinthetik. Ilyen például a kezdeti szituáció, miszerint a család adósságokba keveredik, és emiatt jelentősen meg kell változtatniuk korábbi életüket. A változás rengeteg új kihívással jár a család minden tagja számára, az ezzel kapcsolatos kezdeti ügyetlenkedések nagyon találóak és szerethetők voltak. Aztán ott volt egy másik nagyon fontos téma, nevezetesen a hajléktalanság kérdése. A regény szerintem nagyszerű érzékenyítő azzal kapcsolatban, hogy minden hasonló állapot vagy életmód mögött áll egy életút, és egy csomó olyan esemény, ami ide vezethetett. Azzal, hogy Marcel segítőkészen és nyitottan viszonyul például Slambuchoz, a szerző fontos üzenetet fogalmaz meg a társadalmi érzékenységgel kapcsolatban. Végül pedig ott van Béla alakja, aki aztán a tökéletes archetípusa a haszontalan, részeges élettársaknak. Nyilván a kötet inkább a humor felé vette az irányt mind a konfliktus, mind a megoldás szempontjából, de azért szerintem önmagában nagyon jó dolog, hogy ilyesmi megjelenik egy kamaszoknak szóló történetben.
Tényleg csak azt mondhatom, hogy igazán megszerettem ezt a könyvet, az összes szereplőjével együtt, akik ugyan tökéletlenek, de a hibáikkal együtt igaziak és kedvelhetők. Marcel is megfogalmazza, hogy pont attól jó a családja, hogy mindenki önmaga lehet, és még ha néha egymás idegeire is mennek, azért elfogadják és szeretik egymást. Végül ne feledkezzünk meg Szőnyi Gergely illusztrációiról, amik egyszerűek, mégis nagyon kifejezők és humorosak, és még gazdagabbá tették a kötetet. Nagyon jólesett a lelkemnek mind az üzenet, mind a rengeteg mosoly és nevetés, amit ettől a történettől kaptam, úgyhogy száz százalék, hogy a folytatásokat is el fogom olvasni.
Értékelésem:5/5
Kinek ajánlom? Kiskamasz kortól gyakorlatilag mindenkinek, aki szeretne egy humoros, belevaló, ugyanakkor végtelenül kedves történetet olvasni családról, barátságról és az élet apró-cseprő dolgairól.
Nyereményjáték:
Mivel Marcel elég sokat nyomoz a történetben, úgy gondoltuk, hogy mostani játékunk is nyomozósdi lesz. Az a feladatotok, hogy megkeressétek az egyes állomásokon elrejtett szavakat/neveket, és azokat a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvénybe beírva kitaláljátok, hogy melyik szóra gondoltunk! A dobozba csak a MEGFEJTÉST kell beírnotok!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
09.27. - Hagyjatok! Olvasok!
09.29. - Spirit Bliss Sárga könyves út
10.01. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
10.03. - Könyv és más
10.05. - Könyvvilág
10.07. - Spirit Bliss Sárga könyves út (extra)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése