Moses, ​a megállíthatatlan

Fülszöveg:

Moses ​egy szerencsétlenül végződő csínyt követően egy hetet kap arra, hogy bebizonyítsa a hatóságoknak és saját magának, hogy nem felelőtlen és ostoba bajkeverő, akinek börtönben a helye.

Mosest és az unokatestvérét, Charlie-t, aki egyben a legjobb barátja is, vadabbnál vadabb kalandokba sodorja a kamaszos hév, amely kimeríthetetlennek tűnik egészen addig az éjszakáig, amíg az egyik akciójuk komoly tűzvészbe nem torkollik, és el nem indít egy olyan eseménysort, amely során Moses magára marad a bűntudattal, és szembe kell néznie azzal a lehetőséggel is, hogy egész életét jelentéktelen és unalmas szülővárosa foglyaként kell leélnie.

Az események azonban váratlanul szerencsés fordulatot vesznek: Moses esélyt kap, hogy tábori ifivezetőként önkénteskedjen egy hétig, és ezzel elérje, hogy a bowlingpályánál történt incidenst töröljék a személyi anyagából. Mivel a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyként nem lenne semmiféle esélye arra, hogy a jónevű egyetemen, a Duke-on folytathassa a tanulmányait, Moses úgy dönt, végigcsinálja a közmunkaprogramot, és megpróbál talpra állni. A jelek szerint azonban a tragédia emléke mindenhová követi őt, és félő, hogy végleg lezárul előtte a folytatás

Véleményem:

Mostanában valamivel kevesebb ifjúsági regényt olvasok, mint korábban, ami leginkább annak szól, hogy olyan sok jelenik meg ebben a műfajban, hogy valami alapján muszáj volt elkezdenem szelektálni. Sajnos a mennyiség sokszor azt is jelenti, hogy egyazon kaptafára, nagyon hasonló alapsztorikkal jelennek meg könyvek, amik ugyan izgalmasak lehetnek kezdő olvasóknak, de tucatnyi ugyanolyan könyv után már nem annyira hozzák lázba az embert. Mindebből csak azt akartam kihozni, hogy mostanában törekszem arra, hogy kevesebb, de minőségi irodalmat olvassak ezen a területen, és csak olyan történetbe kezdek bele, ami a fülszöveg alapján valami mást, valami újszerűt ígér, vagy éppen egy olyan témát, amit borzasztó fontosnak tartok. Az ízlésem és a pedagógus pályám is egyre inkább a realista művek felé sodort, így, bár nem vetem meg a fantasy-regényeket sem, azért szívesebben választok olyan köteteket, amiket valamilyen úton-módon a saját munkámban, a fiatalokkal való kapcsolatomban is tudok hasznosítani. A Moses, a megállíthatatlan pont amiatt vonta magára a figyelmemet, mert a fülszöveg alapján egy hétköznapi, ugyanakkor drámai történetet ígért, egy bűntudattal és sötét múlttal terhelt fiatal főhőssel, akit mindenképpen szerettem volna megismerni. 

Annyit a fülszövegből is megtudhatunk, hogy a tinédzser Moses sokszor keveredik bele mindenféle balhéba vagy gyerekes csínybe unokatestvére, egyben legjobb barátja, Charlie társaságában. A lapokat forgatva egyből kiderül számunkra az a sajátos dinamika, ami mentén a két fiú kapcsolata működik, Moses nem igazán természetéből fakadóan keveredik bele ezekbe a dolgokba, inkább csak Charlie-t követi, akivel nagyon mélyen azonosul. Ráadásul bejön a képbe egy nagyon izgalmas pszichológiai mellékszál is, Mosest ugyanis gyerekkorában egyszer véletlenül lelövi unokatestvére, és csodával határos módon túléli az esetet. Innentől kezdve ő lesz a sebezhetetlen, szuper-erővel bíró Moses, amit természetesen nem kell szó szerint érteni, ugyanakkor nagyon is meghatározza azt a kockázatkereső magatartást, amivel a srác rendelkezik. Nem szeretnék jobban spoiler-ezni, mint amennyire a fülszöveg teszi, így én is csak annyit mondok, hogy az unokatestvérek utolsó közös hecce egy borzalmas tragédiába torkollik, ami után Moses élete fenekestül felfordul. Az egyetlen esélye, hogy tiszta "erkölcsi bizonyítvánnyal" ússza meg a történteket az, ha csatlakozik egy kisebb gyerekeknek szervezett őszi táborba segítőként, de azt ő maga sem gondolja, hogy a saját lelkiismeretét sokkal nehezebb lesz tisztára mosnia. 

A regény nagyrészt ebben a táborban játszódik (kiegészülve a múltbeli visszaemlékezésekkel), ahol Moses először borzasztóan retteg attól, hogy mindenki tudni fogja, ki ő és mit követett el, és ez alapján fogják megítélni. Ehhez képest óriási meglepetésként éri, amikor néhány korabeli srác egyből maga közé fogadja, hogy aztán együtt elmélkedjenek és hülyüljenek, ahogy azt a normális tizenévesek szokták tenni. Sajnos azonban a múlt itt is utoléri a fiút, amikor az egyik gondjaira bízott kislány eltűnik az erdőben: Moses ebben a krízishelyzetben újraéli saját tragédiáját, Tyler James Smith pedig csodálatosan ábrázolja, ahogyan a tizenéves fiú szép lassan helyére tesz magában mindent, és megpróbál megbocsátani saját magának. 

"Furcsa érzés, amikor az ember azon kapja magát, hogy hiányzik neki az élete legnyomorultabb időszaka. Mintha ütődött módon azért sírná vissza azt a szörnyűséges helyzetet, mert akkor még kevésbé volt messze a pillanat, amelyben egy azóta jóvátehetetlennek bizonyuló esemény bekövetkezett. Ez pontosan az ellenkezője a régi szép idők iránti nosztalgiának, ez a mélypont utáni vágyódás. És ez még akkor is így van, ha ez a vágyakozás egy olyan gyilkosan mérgező érzésben gyökeredzik, mint amilyen az embernek a régi nyomorult életéhez való ragaszkodása. "

A regény eredeti borítója

Az a fajta regény ez, ahol a cselekmény szintjén nem történik túlságosan sok minden, az igazi izgalmak az emberi lélekben- jelen esetben egy tinédzser fiúéban- játszódnak. Szerintem nagyszerűen látható a könyvből, hogy egy meggondolatlan, rossz döntés hogyan képes stigmatizálni egy fiatal életet, és megmérgezni egy kialakulóban lévő személyiséget. Ahogyan azt is jól ábrázolja a szerző, hogy mekkora szerepe van az őszinte elfogadásnak és a barátságnak abban, hogy képesek legyünk megbocsátani saját magunknak. A regényben ugyan egy viszonylag extrém alaphelyzetből indulunk ki, de nekem borzasztóan tetszettek azok a részek is, amik ténylegesen semmi másról nem szóltak, mint a fiatalok párbeszédeiről, világmegváltó gondolatairól, arról az ismerős, biztonságos világról, ahová mindannyian tartoztunk ennyi idősen, ha szerencsések voltunk. Tyler James Smith képes minket emlékeztetni azokra a jelentéktelen apróságokra, amik egykor annyit jelentettek számunkra. Én például már majd' elfelejtettem, milyen volt földöntúli erőnek tulajdonítani, amikor az ember feje fölött kialszik a köztéri lámpaoszlop fénye, vagy éppen hajnalig töprengeni azon, hogyan lehetne jobb hellyé tenni a világot. Az író által létrehozott karakterek élők, hitelesek és borzasztóan szerethetők, legfeljebb abban lenne érdemes fejlődnie, hogy még érzékenyebb dramaturgiával adagolja számunkra az érzéseket. 

"Az emberek időnként felégetnek bizonyos hidakat maguk mögött, mert a lángoló híd talán legalább másoknak ad némi fényt."

Összességében én nagyon megszerettem Mosest és ezt a történetet, mint minden olyat, ami a felnőtté válás rögös útját érdekes perspektívából és hitelesen képes ábrázolni. Vannak, akik John Green-hez hasonlítják, amivel részben egyet tudok érteni az érzékeny témaválasztás és a kidolgozott lélektani aspektus miatt.  A szerző nem fél a fekete- néha morbid- humorhoz nyúlni, ami éppúgy ennek az életkornak a sajátja, mint önmagunk keresése. Debütáló regénynek szerintem kifejezetten erősre sikeredett, és nagyon remélem, hogy Tyler James Smith továbbra is bővíti majd az igényes ifjúsági könyvek sorát.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Minden fiatalnak, aki valamiért nehezen fogadja el önmagát, vagy úgy érzi, képtelen megbocsátani. És minden olyan felnőttnek, aki még emlékszik ezekre az érzésekre. 

A könyvet köszönöm szépen a GABO Kiadónak!