Locked in Time – Időbe zárva (értékelés és nyereményjáték)
Mindörökké fiatal és mindörökké gonosz? A tizenhét éves Nore Roberts mostohaanyja kétségkívül tele van titkokkal... Tarts a Blogturné Klub bloggereivel, és éld át te is a lehengerlő Lois Duncan varázst! A turné végén egy példányt ki is sorsolunk a könyvből!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 216 oldal
ISBN: 9789634576051
Eredeti cím: Locked in Time
Fordító: Hajdú Beáta
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A fiatalság titkáért meg kell halni.
Nore Roberts nem vágyott új életre, de miután az édesanyja meghalt, az apja pedig újranősült, Árnyasligetben kell új otthonra lelnie egy régi, polgárháború korabeli kúriában, ahol az új családja él. Amikor találkozik a mostohaanyjával, Lisette-tel, rögtön szembetűnik neki a nő fiatalsága és szépsége. Bár a mostohatestvérei barátságosak, később egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy titkolnak előle valamit. Nore kutatni kezd a múltjukban, és miután kiderül néhány döbbenetes furcsaság, rájön, hogy a megérzése nagyon is megalapozott. Vajon sikerül-e felfednie a mostohaanyja sötét titkát, mielőtt ő maga is a gonosz varázslat áldozatává válik?
Véleményem:
Lois Duncan neve már nem volt ismeretlen számomra, télen volt lehetőségem szintén egy blogturné keretein belül olvasni a Sötét folyosókat az amerikai írónőtől. Ugyan ő már sajnos három éve nem lehet közöttünk, de a munkásságát egyre inkább kezdi felfedezni a magyar olvasóközönség. Az eredetileg zömmel a 70-es és 80-as években íródott regények egy részét nemrég még aktualizálta a szerző, így mi már ebből a kötetből is a kicsit átszerkesztett, modern kornak megfeleltetett verziót olvashatjuk. Az én benyomásaim nagyon pozitívak voltak legutóbb: hiába tudta az eszem, hogy a történetben akad jócskán kiaknázatlan lehetőség és néhány bosszantóbb részlet, összességében Duncan annyira erős a hangulatteremtésben, hogy szinte minden mást el tudtam neki nézni. Nagyon vártam már tehát, hogy az Időbe zárva mit tud ehhez képest mutatni, főleg, hogy vonzott a nép- és tündérmeséket megidéző alapsztori.
A regény főhőse a tinédzser Nore, aki édesanyja halála után bentlakásos kollégiumba került, mivel édesapja a gyász miatt nem volt olyan állapotban, hogy nevelni tudja. Ez azonban most megváltozott: a férfi újra szerelmes lett, össze is házasodott új választottjával, és arra kéri lányát, töltse velük és új felesége két gyermekével a nyári szünetet a louisianai Árnyasligetben. Nore, ha nem is éppen lelkesen, de nyitottan áll a találkozáshoz, és első látásra szimpatikusnak is találja apja új feleségét, Lisette-et, és annak gyermekeit, Gabe-et és Josie-t. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek rendbe jönni, író apja újra ihletet kapott és képes dolgozni, csakhogy Nore-nak mégis van valami különös érzése új családjával és a polgárháború-korabeli birtokkal kapcsolatban. Lisette olyan gyönyörű és fiatal, mint akin nem fog az idő, Josie gyakran elejt azzal kapcsolatos megjegyzéseket, hogy soha nem fog kinőni a serdülőkorból, ráadásul a környéken is furcsa mendemondák keringenek a családról, ahol minden generációban ugyanaz a minta ismétlődik: az asszony megözvegyül, gyermekeivel elköltözik, majd évekkel később visszatér a lány saját gyermekeivel...
Már a Sötét folyosóknál is nagyon szerettem azt a klasszikus rémtörténeteket idéző atmoszférát, amit az írónő teremtett. Ennél a regénynél ezt még erősebbnek és hatásosabbnak éreztem. Még amikor nem is történt semmi konkrétum, akkor is olyan baljós érzése volt végig az embernek, mintha valami izgalmas horrort olvasna. Hosszú idő után először fordult elő, hogy még az utcán sétálva is olvasnom kellett, egy-két helyen ugyanis annyira izgalmas volt a történet, hogy képtelen voltam abbahagyni. Duncan nem dolgozik nagyon bonyolult fogásokkal, karakterei viszonylag egyszerűek, a cselekmény pedig nem túl kacifántos, ennek ellenére mégis képes arra, hogy folyamatosan lekösse az olvasót. A kísérteties témához nagyon jól illeszkedett ez a kicsit a múltban ragadt, louisianai helyszín, ahol a babonák és rejtélyek a mindennapok részét képezik, és ahol sokkal nehezebb megtalálni a határvonalat valóság és képzelet között.
Ilyen könyveknél azért elég gyakran előfordul, hogy bosszankodom a főszereplő logikátlan tettei miatt. Újabb plusz pont, hogy itt elég ritkán éreztem hasonlót. Amikor Nore már ténylegesen kezdte úgy érezni, hogy az életét fenyegetik Árnyasligetben, édesapja pedig egy szavát sem hiszi, átéreztem azt a mérhetetlen tehetetlenséget és kétségbeesett dühöt, ami átjárta. Lisette igazán tökéletes mostoha volt, a szó tündérmesékben előforduló értelmében: egyszerre elbűvölő, titokzatos és félelmetes. Utáltam őt az első perctől fogva, még korábban is, mint Nore, és ami azt illeti, Gabe sem lopta be magát egy percre sem a szívembe. Ez a fajta utálat persze a jobbik, hiszen nem a kidolgozatlan karaktereknek szólt, hanem éppen annak, hogy ennyire erősen sikerült megformálni a szereplők irritáló személyiségét. Az egyetlen figura Nore-on kívül, akivel szimpatizálni tudtam, Josie volt, aki maga is ennek a furcsa családnak a rabságában él, és a maga módján igyekszik segíteni új mostohatestvérének.
Összességében szerintem ez egy teljesen korrekt, izgalmas és lendületes regény volt, aminek legfőbb erőssége a hangulatteremtés és a feszültség adagolása. Örülök, hogy a kiadó segít népszerűsíteni az írónő munkásságát, mert ez a műfaj viszonylag alacsonyan reprezentált az ifjúsági regények körében.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy jó kis borzongatós olvasmányra vágynak, de azért a kemény horroroknál könnyedebb műfajban szeretnének kalandozni.
Lois Duncan neve már nem volt ismeretlen számomra, télen volt lehetőségem szintén egy blogturné keretein belül olvasni a Sötét folyosókat az amerikai írónőtől. Ugyan ő már sajnos három éve nem lehet közöttünk, de a munkásságát egyre inkább kezdi felfedezni a magyar olvasóközönség. Az eredetileg zömmel a 70-es és 80-as években íródott regények egy részét nemrég még aktualizálta a szerző, így mi már ebből a kötetből is a kicsit átszerkesztett, modern kornak megfeleltetett verziót olvashatjuk. Az én benyomásaim nagyon pozitívak voltak legutóbb: hiába tudta az eszem, hogy a történetben akad jócskán kiaknázatlan lehetőség és néhány bosszantóbb részlet, összességében Duncan annyira erős a hangulatteremtésben, hogy szinte minden mást el tudtam neki nézni. Nagyon vártam már tehát, hogy az Időbe zárva mit tud ehhez képest mutatni, főleg, hogy vonzott a nép- és tündérmeséket megidéző alapsztori.
A regény főhőse a tinédzser Nore, aki édesanyja halála után bentlakásos kollégiumba került, mivel édesapja a gyász miatt nem volt olyan állapotban, hogy nevelni tudja. Ez azonban most megváltozott: a férfi újra szerelmes lett, össze is házasodott új választottjával, és arra kéri lányát, töltse velük és új felesége két gyermekével a nyári szünetet a louisianai Árnyasligetben. Nore, ha nem is éppen lelkesen, de nyitottan áll a találkozáshoz, és első látásra szimpatikusnak is találja apja új feleségét, Lisette-et, és annak gyermekeit, Gabe-et és Josie-t. Úgy tűnik, a dolgok kezdenek rendbe jönni, író apja újra ihletet kapott és képes dolgozni, csakhogy Nore-nak mégis van valami különös érzése új családjával és a polgárháború-korabeli birtokkal kapcsolatban. Lisette olyan gyönyörű és fiatal, mint akin nem fog az idő, Josie gyakran elejt azzal kapcsolatos megjegyzéseket, hogy soha nem fog kinőni a serdülőkorból, ráadásul a környéken is furcsa mendemondák keringenek a családról, ahol minden generációban ugyanaz a minta ismétlődik: az asszony megözvegyül, gyermekeivel elköltözik, majd évekkel később visszatér a lány saját gyermekeivel...
Már a Sötét folyosóknál is nagyon szerettem azt a klasszikus rémtörténeteket idéző atmoszférát, amit az írónő teremtett. Ennél a regénynél ezt még erősebbnek és hatásosabbnak éreztem. Még amikor nem is történt semmi konkrétum, akkor is olyan baljós érzése volt végig az embernek, mintha valami izgalmas horrort olvasna. Hosszú idő után először fordult elő, hogy még az utcán sétálva is olvasnom kellett, egy-két helyen ugyanis annyira izgalmas volt a történet, hogy képtelen voltam abbahagyni. Duncan nem dolgozik nagyon bonyolult fogásokkal, karakterei viszonylag egyszerűek, a cselekmény pedig nem túl kacifántos, ennek ellenére mégis képes arra, hogy folyamatosan lekösse az olvasót. A kísérteties témához nagyon jól illeszkedett ez a kicsit a múltban ragadt, louisianai helyszín, ahol a babonák és rejtélyek a mindennapok részét képezik, és ahol sokkal nehezebb megtalálni a határvonalat valóság és képzelet között.
Ilyen könyveknél azért elég gyakran előfordul, hogy bosszankodom a főszereplő logikátlan tettei miatt. Újabb plusz pont, hogy itt elég ritkán éreztem hasonlót. Amikor Nore már ténylegesen kezdte úgy érezni, hogy az életét fenyegetik Árnyasligetben, édesapja pedig egy szavát sem hiszi, átéreztem azt a mérhetetlen tehetetlenséget és kétségbeesett dühöt, ami átjárta. Lisette igazán tökéletes mostoha volt, a szó tündérmesékben előforduló értelmében: egyszerre elbűvölő, titokzatos és félelmetes. Utáltam őt az első perctől fogva, még korábban is, mint Nore, és ami azt illeti, Gabe sem lopta be magát egy percre sem a szívembe. Ez a fajta utálat persze a jobbik, hiszen nem a kidolgozatlan karaktereknek szólt, hanem éppen annak, hogy ennyire erősen sikerült megformálni a szereplők irritáló személyiségét. Az egyetlen figura Nore-on kívül, akivel szimpatizálni tudtam, Josie volt, aki maga is ennek a furcsa családnak a rabságában él, és a maga módján igyekszik segíteni új mostohatestvérének.
Összességében szerintem ez egy teljesen korrekt, izgalmas és lendületes regény volt, aminek legfőbb erőssége a hangulatteremtés és a feszültség adagolása. Örülök, hogy a kiadó segít népszerűsíteni az írónő munkásságát, mert ez a műfaj viszonylag alacsonyan reprezentált az ifjúsági regények körében.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik egy jó kis borzongatós olvasmányra vágynak, de azért a kemény horroroknál könnyedebb műfajban szeretnének kalandozni.
Nyereményjáték:
A könyv hősnője, Nore azzal szembesül, hogy édesanyja halála után az apukája hamar újranősült. Lisette pedig bármennyire is bájos, valami nem stimmel vele...
A mostani játékunk során (gonosz) mostohákat keresünk. Minden állomáson találsz egy képet, írd meg, hogy melyik filmből szedtük a (gonosz) mostohákat!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
10.19. - Sorok Között
10.21. - Hagyjatok! Olvasok! extra állomás
10.23. - Könyv és más
10.25. - Sorok Között extra állomás
10.27. - Csak olvass!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése