A boszorkány seprűje (értékelés és nyereményjáték)
A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent M. Kácsor Zoltán A boszorkány seprűje című legújabb mesekönyve, amely számos klasszikus mesehős kalandjait mutatja be, közel sem klasszikus csomagolásban. A megjelenés alkalmából a Blogturné Klub négy bloggere mesél most a könyvvel kapcsolatos élményeiről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét!
Oldalszám: 84 oldal
ISBN: 9789634373070
Illusztrálta: Horváth Ildi
Illusztrálta: Horváth Ildi
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Hogy kerül egy mesekönyvbe a fogszabályzós sárkány és az ördög gonoszsága? Miért hagyja faképnél a seprű a boszorkányt, és miért nem bánja a kalózkapitány, hogy a cápa leharapta a lábát?
Fogós kérdések, ugye? Ezekből a muris mesékből megtudhatjuk az igazat, de csakis az igazat! A sikeres Zabaszauruszok-sorozat szerzője másképp, a megszokottól eltérő, vicces helyzetekben mutatja be a népszerű, klasszikusnak számító mesealakokat.
Királylányok és királyfik, sárkányok és lovagok, kísértetek és ördögök, kalózok és varázslók, na és egy boszorka… Tudd meg te is a féltve őrzött titkaikat!
Véleményem:
M. Kácsor Zoltán neve sokaknak ismerős lehet, főleg, ha olvasták már tőle a Zabaszauruszok-sorozatot. A dínós történetek nekem is a látóterembe kerültek már, viszont egyelőre nem sikerült sort kerítenem rájuk. Gondoltam, sebaj, új kötete kapcsán most majd megismerkedek végre a szerzővel, a szépséges és mókás borítóra egyébként is nehezen tudtam volna nemet mondani. Nos, az ismerkedést semmiképpen nem bántam meg, mert az bebizonyosodott számomra, hogy jó humorú, jó stílussal rendelkező, a modern és klasszikus elemeket ügyesen vegyítő íróhoz van szerencsém, ugyanakkor a mesekönyvnek voltak olyan elemei, amik igencsak zavarba ejtettek.
Na de haladjunk sorjában. A vékony kötetben összesen kilenc mesét találunk, melyek azonos tematikára épülnek. Minden történetben valakinek a valamijéről olvashatunk (például A boszorkány seprűje, A lovag páncélja, A sárkány tüze), olyan tárgyakról vagy tulajdonságokról, melyek egy időre elhagyják gazdáikat, hogy aztán újra megkerüljenek. Nekem nagyon tetszett ez az alapötlet, jó volt, hogy egy fix kiindulópontra volt az összes mese felfűzve. A stílus és a hangulat sokszor a klasszikus népmesék világát idézi, de a nyelvezet és a történések olykor átkacsintanak a modern korba is. Ezzel engem még mindig kenyérre lehetett volna kenni, mert hiszem, hogy a kortárs íróknak a gyerekkönyvek terén is fontos nyitottnak lenni az újdonságra, illetve reagálni a mai jelenségekre, gyerekeket foglalkoztató témákra. A kérdés mindig az, hogyan teszik ezt, sikerül-e megtartani egy olyan egyensúlyt, ahol a modern ötletek szépen megférnek a klasszikus elemek és erkölcsi mondanivaló mellett. Úgy érzem, ez itt most csak részben sikerült, mert bár a legtöbb mese vicces és jópofa, az erkölcsi tanulságok nem mindig voltak számomra kielégítőek.
Az egyik legkirívóbb példa ebből a szempontból pont a címadó A boszorkány seprűje volt, melyben az említett tárgy megszökik a boszorkánytól, amiért az folyton gonoszkodik és büdös békalevest főz. Elindul, hogy világot lásson, de arra jut, hogy máshol sem érzi jobban magát, végül visszatér eredeti gazdájához. Ez a mese nekem akkor lett volna kerek egész, ha időközben a boszorkány megjavult vagy változott volna, de nem erről van szó, csupán arról, hogy a seprű belátta, hogy még mindig ő a legkisebb rossz. Egy felnőtteknek szóló mese elbírná ezt a végkifejletet is, de öt év feletti, ovis vagy kisiskolás gyerekeknek szerintem még fontos, hogy az ehhez hasonló morális kérdések feketék vagy fehérek legyenek. Ettől függetlenül nem mondom, hogy nem olvasnám szívesen a gyerekemmel, azt viszont megvárnám, hogy kicsit nagyobb legyen, és megbeszélhessük az egyes történeteket ebből a szempontból is.
Szerencsére akadtak olyan mesék is, amik kifejezetten tetszettek és bájosnak tartottam őket, a kedvencem A kísértet lepedője volt, ahol szegény kis szellemnek tisztítóba kell adnia a leplét, addig pedig mindenféle, mókás, ámde alkalmatlan ruhadarabokkal igyekszik pótolni legfontosabb kellékét. Nagyon tetszett az is, hogy a mesék között összefüggés volt, egy-egy szereplő, vagy épp csak megemlített történés a következő történetben központi szerepet kap, egyfajta láncot alkotva a mesei elemek között. Külön kiemelném Horváth Ildi csodás illusztrációit, amik színesek, élettel telik és nagyon igényesek. Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy ez, és a sok boszis-szellemes mese nagyon jó ráhangolódás lehet a közelgő Halloween-re, kedvem is támadt tököt faragni. :)
Végezetül tényleg csak annyit mondhatok, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert a bennem élő, okoskodó pedagógus sokszor rácsapott a képzeletbeli asztalra, ugyanakkor nevet is, mert arról viszont meggyőzött a kötet, hogy M. Kácsor Zoltán nevére érdemes odafigyelnem.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Meseszerető felnőtteknek mindenképpen, mert jókat lehet rajta szórakozni, illetve nagyobb gyerekeknek, akikkel már meg lehet beszélni az egyes mesék tanulságait.
Na de haladjunk sorjában. A vékony kötetben összesen kilenc mesét találunk, melyek azonos tematikára épülnek. Minden történetben valakinek a valamijéről olvashatunk (például A boszorkány seprűje, A lovag páncélja, A sárkány tüze), olyan tárgyakról vagy tulajdonságokról, melyek egy időre elhagyják gazdáikat, hogy aztán újra megkerüljenek. Nekem nagyon tetszett ez az alapötlet, jó volt, hogy egy fix kiindulópontra volt az összes mese felfűzve. A stílus és a hangulat sokszor a klasszikus népmesék világát idézi, de a nyelvezet és a történések olykor átkacsintanak a modern korba is. Ezzel engem még mindig kenyérre lehetett volna kenni, mert hiszem, hogy a kortárs íróknak a gyerekkönyvek terén is fontos nyitottnak lenni az újdonságra, illetve reagálni a mai jelenségekre, gyerekeket foglalkoztató témákra. A kérdés mindig az, hogyan teszik ezt, sikerül-e megtartani egy olyan egyensúlyt, ahol a modern ötletek szépen megférnek a klasszikus elemek és erkölcsi mondanivaló mellett. Úgy érzem, ez itt most csak részben sikerült, mert bár a legtöbb mese vicces és jópofa, az erkölcsi tanulságok nem mindig voltak számomra kielégítőek.
Az egyik legkirívóbb példa ebből a szempontból pont a címadó A boszorkány seprűje volt, melyben az említett tárgy megszökik a boszorkánytól, amiért az folyton gonoszkodik és büdös békalevest főz. Elindul, hogy világot lásson, de arra jut, hogy máshol sem érzi jobban magát, végül visszatér eredeti gazdájához. Ez a mese nekem akkor lett volna kerek egész, ha időközben a boszorkány megjavult vagy változott volna, de nem erről van szó, csupán arról, hogy a seprű belátta, hogy még mindig ő a legkisebb rossz. Egy felnőtteknek szóló mese elbírná ezt a végkifejletet is, de öt év feletti, ovis vagy kisiskolás gyerekeknek szerintem még fontos, hogy az ehhez hasonló morális kérdések feketék vagy fehérek legyenek. Ettől függetlenül nem mondom, hogy nem olvasnám szívesen a gyerekemmel, azt viszont megvárnám, hogy kicsit nagyobb legyen, és megbeszélhessük az egyes történeteket ebből a szempontból is.
Szerencsére akadtak olyan mesék is, amik kifejezetten tetszettek és bájosnak tartottam őket, a kedvencem A kísértet lepedője volt, ahol szegény kis szellemnek tisztítóba kell adnia a leplét, addig pedig mindenféle, mókás, ámde alkalmatlan ruhadarabokkal igyekszik pótolni legfontosabb kellékét. Nagyon tetszett az is, hogy a mesék között összefüggés volt, egy-egy szereplő, vagy épp csak megemlített történés a következő történetben központi szerepet kap, egyfajta láncot alkotva a mesei elemek között. Külön kiemelném Horváth Ildi csodás illusztrációit, amik színesek, élettel telik és nagyon igényesek. Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy ez, és a sok boszis-szellemes mese nagyon jó ráhangolódás lehet a közelgő Halloween-re, kedvem is támadt tököt faragni. :)
Végezetül tényleg csak annyit mondhatok, hogy az egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert a bennem élő, okoskodó pedagógus sokszor rácsapott a képzeletbeli asztalra, ugyanakkor nevet is, mert arról viszont meggyőzött a kötet, hogy M. Kácsor Zoltán nevére érdemes odafigyelnem.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Meseszerető felnőtteknek mindenképpen, mert jókat lehet rajta szórakozni, illetve nagyobb gyerekeknek, akikkel már meg lehet beszélni az egyes mesék tanulságait.
Nyereményjáték:
A könyvben szereplő mesékben a főhős mindig elveszít valamit, ami sokat jelent számára. Játékunk során az egyes állomásokon olyan klasszikus meséket idézünk fel egy-egy kép segítségével, amelyben az egyik szereplő szintén elhagyott valami számára fontosat. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ki és mit veszített el.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
09/30 Spirit Bliss
10/02 Veronika’s Reader Feeder
10/04 Dreamworld
10/06 Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése