Rontásűzők 1.: Az időkút (értékelés és nyereményjáték)
Nem kevés bizonyítéka van annak, hogy Böszörményi Gyula az ifjúsági történetek megálmodása terén is jeleskedik, hiszen nagyon sok könyve jelent meg a műfajban, most pedig egy retró turné keretében idézzük fel a Rontásűzők sorozatának első részét. Az időkút könyvéről három blogger is elmondja a véleményét, és természetesen a turné végén nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Könyvmolyképző, 2009
Oldalszám: 496 oldal
ISBN: 9789632451756
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Budapest, Kőbánya, napjainkban.
Két lány, akiket sűrűn összekevernek, hiszen ikrek, pedig Angelina és Endzsi valójában olyanok, mint a tűz és a víz. Az egyik a csinos ruhákat, a romantikus könyveket és a szívhez szóló dallamokat kedveli, míg a másik folyton bajba keveredik, szakadt farmerban jár és metált bömböltet.
Egy reggel aztán arra ébrednek, hogy szüleik valamiféle érthetetlen, idegen nyelven beszélnek, az utcán ló vontatta omnibuszok, az égen hatalmas teherszállító léghajók araszolnak, őket pedig a rendőrség egyik leghíresebb nyomozója üldözi, bár nem követtek el semmit. Az ikreknek csupán egy titokzatos, fiatal fiú kel védelmére, és próbálja őket megszökteti kényszerzubbonyon, Dunán, hegyen és völgyön át. Őrült és mulatságos kalandok, hátborzongató varázslatok, tündérfélék és sárkányok között visz a lányok útja, olyan tájakra és időkbe, amiről addig még csak nem is álmodtak.
Angelina és Endzsi, meg persze Teplica kapitány, Tühütüm táltos, Nyékberzeng és Nyéktüske, valamint a lányszíveket megdobogtató garabonc és nyegle, bár szívdöglesztő vetélytársa, Savanyác kalandjai ezzel a kötettel veszik kezdetüket.
Véleményem:
Tovább folytatva kalandozásaimat a Böszörményi-regények világában, ezúttal a Rontásűzők-sorozat első kötetét vettem a kezembe. Azt kell, hogy mondjam, hogy ha a Blogturné Klub retró-turnéja végett nem kerül a látóterembe ez a történet, akkor lehet, hogy sosem olvasom el, korábban ugyanis szégyenszemre nem hallottam róla. A dolog előtt kicsit értetlenül állok, hiszen az előzetesen elvárt, könnyed kis ifjúsági sztori helyett egy olyan kompex módon felépített, csavaros, szövevényes és izgalmas történetet kaptam, melyet témája és megvalósítása is méltán emelhetne a legnépszerűbb fantasy-történetek sorába. Persze a regény sok és pozitív visszajelzést kapott, de a borító és a műfaji besorolás miatt úgy érzem, hozzám hasonlóan talán mások is elmennek mellette, akiknek pedig nagyon is tetszene.
Tovább folytatva kalandozásaimat a Böszörményi-regények világában, ezúttal a Rontásűzők-sorozat első kötetét vettem a kezembe. Azt kell, hogy mondjam, hogy ha a Blogturné Klub retró-turnéja végett nem kerül a látóterembe ez a történet, akkor lehet, hogy sosem olvasom el, korábban ugyanis szégyenszemre nem hallottam róla. A dolog előtt kicsit értetlenül állok, hiszen az előzetesen elvárt, könnyed kis ifjúsági sztori helyett egy olyan kompex módon felépített, csavaros, szövevényes és izgalmas történetet kaptam, melyet témája és megvalósítása is méltán emelhetne a legnépszerűbb fantasy-történetek sorába. Persze a regény sok és pozitív visszajelzést kapott, de a borító és a műfaji besorolás miatt úgy érzem, hozzám hasonlóan talán mások is elmennek mellette, akiknek pedig nagyon is tetszene.
Az első pár fejezetig jutva még én is azt gondoltam, hogy ez egy viszonylag könnyed tini-regény lesz, ahol két főszereplőnk, a tizenéves ikerpár keveredik különféle kalandokba. Endzsi és Angelina az azonos génállomány ellenére nem is különbözhetne jobban egymástól: míg az első lány vadóc, rocker, és folyamatosan a bajt keresi, addig nővére szolid, visszahúzódó és csendes. Hogy rögtön az elején említsek valami negatívat is, el kell mondanom, hogy a névválasztással nem tudtam igazán kibékülni (bár az agyam ügyesen korrigált, mert az Endzsit következetesen Erzsinek olvasta), ennek nincs különösebb oka, csak úgy éreztem, jobban illene a figurákhoz valamilyen klasszikusabb név. Na de ettől eltekintve kíváncsian vártam, mi fog kisülni az egészből. A lányok egyik nap titokzatos csomagot kapnak nagymamájuktól, akit évek óta nem láttak, és aki egy isten háta mögötti szanatóriumban él. A csomagban rejtélyes medálok lapulnak, melyeknek a későbbiekbe fontos szerepük lesz.
Az ikrek marakodása, gyerekes vitái egymással és a szüleikkel már éppen kezdett volna unalmassá válni, amikor végre beindult a regény tényleges természetfeletti szála. Egyik nap ugyanis a lányok azzal szembesülnek, hogy a világ, amiben eddig éltek, teljesen megváltozott, az égen repülők helyett léghajók repkednek, a szüleik pedig egy olyan nyelven beszélnek, amit nem értenek. Az ősök már éppen megoldották volna a problémát egy elmegyógyintézeti kezelés formájában, amikor a testvérek segítségére siet a titokzatos fiatal fiú, Kaplony, aki állítása szerint a nagymamájuknak dolgozik, és mielőbb el akarja a lányokat juttatni hozzá. Eddigre persze az ikrek jókora kavarodást keltettek maguk körül, és több üldözőjük is akad, egyrészt a túlbuzgó rendőrkapitány, Teplica, másrészt a félelmetes, túlvilági lény, Vérbulcsú személyében. Eleinte semmit sem értenek abból, ami körülöttük zajlik, de szép lassan felnőnek a feladathoz, hogy fejest ugorjanak az időkútba, és helyrehozzák azt a hibát, ami kisiklatta az idő szövetét.
Ami innentől következik, az egy zseniálisan felépített világ és történet, melyben az idő szövete összekuszálódik, egy olyan alternatív történelmet létrehozva, ahol a földrajzi helyek és a múlt eseményei teljesen mások, mint az ismert jelenben. Ebbe szövődik bele finoman a magyar mondavilág is, főleg különleges lények (sárkányok, tündérek, táltosok) és a varázslat formájában. A világépítés engem párhuzamosan több olyan olvasmányomra is emlékeztetett, ami mostanában nagyon tetszett, többek között eszembe jutott Christelle Dabos A tükörjáró című sorozata, vagy Szép Zsolt Kárpát walzere is. Böszörményi Gyulától már megszoktam, hogy nagyon igényes stílusban és nyelvezettel formálja a mondatokat, amikben öröm elveszni és feloldódni, amellett, hogy a humort sem kell hosszasan nélkülöznünk. Ugyanakkor akadt néhány negatívum, amit sajnálok, mert ezek nélkül (hangsúlyozom, számomra, mert lehet, hogy másnak így is pont jó) tökéletes lett volna a regény minden sora. A legnagyobb gondom pont a két főszereplő volt. Bár a személyiségük nagyon különböző és jól megrajzolt volt, nekem sajnos nem voltak igazán szimpatikusak. Angelina nyafka, kényes és néha kicsit butácska volt, Endzsi pedig túl közönséges. Még így is ő került hozzám közelebb, hiszen emellett vagány, bátor és vicces is volt a legtöbb szituációban, de azért őt sem sikerült igazán megszeretnem. A legérdekesebbnek Teplica kapitány karakterét tartottam, aki már-már eszelős megszállottsággal igyekszik elkapni a lányokat, hogy a Morva Birodalom igazságszolgáltatása elé állítsa őket, de emellett végig a becsület és a hazaszeretet vezérelte.
Még ezzel együtt is azt mondom, hogy a kihagyhatatlanabb darabok közé tartozik, hiszen elképesztő az az utazás, melynek során téren és időn át száguldunk a Kárpát-medence területén (és még azon is túl), időnként rácsodálkozva a szerző által felépített, sokszor a steampunk stílusát idéző környezetre. A nagy terjedelem ugyan elrettentő lehet egy ifjúsági regény esetében, de idősebb olvasók számára biztos, hogy minden oldal szórakoztató lesz (egyébként csodálkozom is kicsit a műfaji megkötésen, hiszen ha nem két tinilány lenne a főszereplő, akkor ez simán elmenne egy felnőtt fantasy-regénynek). Egy szó, mint száz, biztos, hogy a többi részt is el fogom olvasni, és bízom benne, hogy a lányok jellemének kezdeti kiforratlansága csak azt a célt szolgálja, hogy a jövőben legyen hová fejlődniük.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy nagyon jó világépítéssel rendelkező, komplex ifjúsági fantasy-t szeretne olvasni.
Az ikrek marakodása, gyerekes vitái egymással és a szüleikkel már éppen kezdett volna unalmassá válni, amikor végre beindult a regény tényleges természetfeletti szála. Egyik nap ugyanis a lányok azzal szembesülnek, hogy a világ, amiben eddig éltek, teljesen megváltozott, az égen repülők helyett léghajók repkednek, a szüleik pedig egy olyan nyelven beszélnek, amit nem értenek. Az ősök már éppen megoldották volna a problémát egy elmegyógyintézeti kezelés formájában, amikor a testvérek segítségére siet a titokzatos fiatal fiú, Kaplony, aki állítása szerint a nagymamájuknak dolgozik, és mielőbb el akarja a lányokat juttatni hozzá. Eddigre persze az ikrek jókora kavarodást keltettek maguk körül, és több üldözőjük is akad, egyrészt a túlbuzgó rendőrkapitány, Teplica, másrészt a félelmetes, túlvilági lény, Vérbulcsú személyében. Eleinte semmit sem értenek abból, ami körülöttük zajlik, de szép lassan felnőnek a feladathoz, hogy fejest ugorjanak az időkútba, és helyrehozzák azt a hibát, ami kisiklatta az idő szövetét.
Ami innentől következik, az egy zseniálisan felépített világ és történet, melyben az idő szövete összekuszálódik, egy olyan alternatív történelmet létrehozva, ahol a földrajzi helyek és a múlt eseményei teljesen mások, mint az ismert jelenben. Ebbe szövődik bele finoman a magyar mondavilág is, főleg különleges lények (sárkányok, tündérek, táltosok) és a varázslat formájában. A világépítés engem párhuzamosan több olyan olvasmányomra is emlékeztetett, ami mostanában nagyon tetszett, többek között eszembe jutott Christelle Dabos A tükörjáró című sorozata, vagy Szép Zsolt Kárpát walzere is. Böszörményi Gyulától már megszoktam, hogy nagyon igényes stílusban és nyelvezettel formálja a mondatokat, amikben öröm elveszni és feloldódni, amellett, hogy a humort sem kell hosszasan nélkülöznünk. Ugyanakkor akadt néhány negatívum, amit sajnálok, mert ezek nélkül (hangsúlyozom, számomra, mert lehet, hogy másnak így is pont jó) tökéletes lett volna a regény minden sora. A legnagyobb gondom pont a két főszereplő volt. Bár a személyiségük nagyon különböző és jól megrajzolt volt, nekem sajnos nem voltak igazán szimpatikusak. Angelina nyafka, kényes és néha kicsit butácska volt, Endzsi pedig túl közönséges. Még így is ő került hozzám közelebb, hiszen emellett vagány, bátor és vicces is volt a legtöbb szituációban, de azért őt sem sikerült igazán megszeretnem. A legérdekesebbnek Teplica kapitány karakterét tartottam, aki már-már eszelős megszállottsággal igyekszik elkapni a lányokat, hogy a Morva Birodalom igazságszolgáltatása elé állítsa őket, de emellett végig a becsület és a hazaszeretet vezérelte.
Még ezzel együtt is azt mondom, hogy a kihagyhatatlanabb darabok közé tartozik, hiszen elképesztő az az utazás, melynek során téren és időn át száguldunk a Kárpát-medence területén (és még azon is túl), időnként rácsodálkozva a szerző által felépített, sokszor a steampunk stílusát idéző környezetre. A nagy terjedelem ugyan elrettentő lehet egy ifjúsági regény esetében, de idősebb olvasók számára biztos, hogy minden oldal szórakoztató lesz (egyébként csodálkozom is kicsit a műfaji megkötésen, hiszen ha nem két tinilány lenne a főszereplő, akkor ez simán elmenne egy felnőtt fantasy-regénynek). Egy szó, mint száz, biztos, hogy a többi részt is el fogom olvasni, és bízom benne, hogy a lányok jellemének kezdeti kiforratlansága csak azt a célt szolgálja, hogy a jövőben legyen hová fejlődniük.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy nagyon jó világépítéssel rendelkező, komplex ifjúsági fantasy-t szeretne olvasni.
Nyereményjáték:
A Rontásűzők sorozat három részből áll, ami természetesen három címet jelent. Ennek a három címnek a betűit rejtettük el a bejegyzésekben, és a feladatotok mindössze annyi, hogy megfejtsétek a sorozat könyvének címét, és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Állomáslista:
10.01. Könyvvilág
10.03. Spirit Bliss Sárga könyves út
10.05. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése