A farkas asztalánál (értékelés és nyereményjáték)

Rosella Postorino olasz írónő magyar nyelven elsőként megjelent regényét igaz történet alapján írta. Főszereplője, Rosa Sauer karakterét nem más, mint Hitler egyetlen életben maradt előkóstolója, Margot Wölk inspirálta, aki néhány évvel ezelőtt fedte fel a nyilvánosság előtt az addig ismeretlen előkóstolók történetét. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, gyertek velünk a Farkasverembe és nyerjetek egy példányt a kötetből!



Kiadó: Libri, 2020

Oldalszám: 380 oldal
ISBN: 9789634336204
Eredeti cím: Le assaggiatrici
Fordította: Todero Anna


A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A ​II. világháború során sokan próbáltak véget vetni Hitler hatalmának. A náciknak pedig minden lehetséges módon meg kellett óvniuk a vezért, s le kellett leplezniük minden összeesküvést és merényletet.
A Farkasodúban, ahonnan Adolf Hitler csaknem három éven át irányította a Harmadik Birodalmat, tíz nő dolgozott előkóstolóként, hogy kiderüljön, ha valaki meg akarná mérgezni a Führert. Tíz nő nézett nap mint nap farkasszemet a halállal, hogy megóvja a náci vezér életét.
A huszonhat éves Rosa Sauer az egyikük. Férjéről, aki a fronton harcol, két éve nem hallott, szülei meghaltak. Rosa magányosan és kiszolgáltatottan néz szembe a háború borzalmaival, s miközben arra kényszerítik, hogy a Führer és a Harmadik Birodalom érdekében nap mint nap kockára tegye az életét, felkelti az egyik SS-tiszt figyelmét is, így egyre súlyosabb erkölcsi dilemmák elé kerül…
Szégyen, félelem és bűn. Szerelem és lojalitás. Mindezek mérlegre kerülnek Rosella Postorino igaz történet alapján írt regényében, amelyet az olvasók előszeretettel hasonlítanak Bernard Schlink A felolvasó című kötetéhez.

Véleményem:

Ha csak tehetem, mindig elolvasom a II. világháború idején játszódó történeteket, még akkor is, ha ezek nagy része eléggé megrázó olvasmány. Egyrészt mind történelmi, mind pszichológiai szempontból nagyon érdekelnek az ekkor lezajlott események, másrészt kifejezetten fontosnak tartom, hogy az ember nézzen szembe a múltnak ezen sötét fejezetével, és soha ne felejtse el, hová vezethet az, amikor az előítéletek, a félelem vagy a gyűlölet irányítják a cselekedeteinket. A Farkas asztalánál több szempontból is ritkaságnak tűnt a témában megjelenő más kötetekhez képest. Egyrészt egy német nő szemszögéből meséli el a háború egy bizonyos aspektusát, ami már eleve egy ritkább narratívának számít (vagy legalábbis én kevesebb könyvet olvastam ebből a nézőpontból), másrészt pedig egy nem mindennapi szerepről mesél nekünk: Hitler ételkóstolóiról.


Történetünk főhőse Rosa Sauer, akit az írónő, Rosella Postorino egy valóságosan is létező nőről, Margot Wölkről mintázott. Margot tizennégy társával együtt Hitler ételkóstolója volt, vagyis az volt a feladata, hogy meggyőződjön arról, hogy a vezetőnek szánt ételek nem mérgezettek-e. A történet különlegessége, hogy csupán 2013-ban derült rá fény, amikor Margot idős korában a nyilvánosság előtt is elmesélte megpróbáltatásait, előtte még arról sem volt tudomása az embereknek, hogy ezek a fiatal ételkóstoló nők, lányok egyáltalán léteztek. Rosella Postorino már nem tudott személyesen találkozni vagy beszélgetni az akkor több, mint kilencvenéves hölggyel, így regényének egy része értelemszerűen fikció, de így is az volt a benyomásom, hogy egy hiteles, megrázó és erőteljes visszaemlékezést olvasok, ahol a szerző megadta a kellő tiszteletet a témának.

Rosa még csak a húszas évei elején jár, nem olyan rég házasodott meg, éppen élete legboldogabb szakaszát kellene megélnie, de a háború közbeszól. Férje elutazik a frontra, a fiatal nő pedig Berlinből vidékre kerül anyósához és apósához. Teljesen váratlanul jelennek meg nála egyik nap a hatalom képviselői, hogy közöljék vele, ezentúl az lesz a munkája, hogy kilenc másik nővel együtt Hitler ételkóstolói legyenek. A regény első komoly erőssége számomra az volt, ahogyan megmutatta, hogy ezek a fiatal nők hányféleképpen viszonyultak ehhez a "hivatáshoz" és egymáshoz. Voltak, akik a legnagyobb megtiszteltetésnek vették, hogy a Führert szolgálhatják, volt, aki igyekezett minél inkább bezárkózni és közömbösséget mutatni, és persze olyan is, akit szinte megbénított a folyamatos, nyilvánvaló halálfélelem. Mert bár senki sem mondta ki ennyire nyíltan, ez a feladat mégis csak erről szól: ha valaki meg akarná mérgezni Hitlert, inkább ezek a fiatal német nők, lányok, anyák haljanak meg, hiszen értük nem akkora kár, mint a vezetőért. Rosa karaktere valahol középen helyezkedik el. A náci párthoz, ideológiához nincsen semmiféle különösebb kötődése, sőt egyre inkább látja annak kegyetlenségét és cinizmusát. A többi lánnyal igyekszik normális kapcsolatot kialakítani, és közben az otthoni elvárt szerepnek is igyekszik megfelelni, mint a fiatal feleség, aki türelmesen várja haza a nemzetért harcoló férjét. Rosa narrációja bizonyos szempontból egészen tárgyilagos, nélkülözi a szélsőséges érzelemkitöréseket, ugyanakkor ahogy olvassuk a regényt, egyre jobban megismerjük őt és egyre többet árul el számunkra lelke mélyebb rétegeiről.



Számomra a könyv legérdekesebb aspektusa meglepő módon nem ehhez a szörnyű munkához kapcsolódott, sokkal inkább Rosa érzelmeihez a férjével és a házasságával kapcsolatban. Vele együtt éljük át a haragot, amiért a férfi magára hagyta a harc kedvéért, a félelmet, amikor azt hiszi, komoly baja esett a férjének, és a vívódást és vágyakozást is, amit akkor kezd el érezni, amikor már túl sok idő telt el azóta, hogy utoljára látta Gregort. Érdekes volt ezen kívül egy másik női kóstoló, Elfriede karaktere, aki eleinte teljesen elzárkózik mindenkitől, Rosával mégis különös, titkos szövetség kezd kialakulni közöttük az idő múlásával. Ahogy közeleg a háború vége, úgy lesz egyre feszültebb az ételkóstolók helyzete is, hiszen nem lehet tudni, hogy ha az ország a vesztes oldalon végez, akkor milyen sors vár majd ezekre a nőkre, akik akaratuk ellenére lettek a náci gépezet fogaskerekei.

A Farkas asztalánál egy egyszerűen, olvasmányosan megírt, érdekes történet, ahol ezt az egyszerűséget most inkább erősségnek éreztem, hiszen Rosa sokszor tárgyilagos stílusa a legtöbb esetben felerősítette a mondanivalót, kihangsúlyozta a megélt események szörnyűségét. Talán éppen az a kis plusz hiányzott belőle csak, amit az adott volna, ha az írónő interjút készíthetett volna Margot Wölkkel, de összességében úgy gondolom, ez így is egy fontos regény, ami a világháború eddig kevéssé ismert területére koncentrál. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik szeretnek a témában olvasni.

Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek a II. világháború idején játszódó történeteket olvasni, különösen akkor, ha kíváncsiak egy német nő ezzel kapcsolatos emlékeire.

Nyereményjáték:

A második világháború eseményeit és tragédiáit rengeteg irodalmi mű feldolgozta már, de még mindig van mit elmondani. Játékunkban ezúttal olyan könyvekből idézünk, amelyek főszereplői a második világháború hősei vagy esetleg rémei. A Rafflecopter megfelelő rubrikáiba az idézett könyv íróját és címét várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

“– Ezek szerint – mondta ijesztő nyugalommal – ha azt a parancsot kapnád, hogy lődd agyon a kis Franzot, megtennéd. Döbbenten meredtem rá. – De hisz ez őrültség! Sose kaphatnék ilyen parancsot! – Miért ne? – kérdezte, és vadul felkacagott. – Azt is megparancsolták, hogy öld meg a zsidó gyerekeket! Miért ne ölhetnéd meg a saját gyerekedet is? Miért ne gyilkolhatnád meg Franzot? – De hát értsd meg, a Reichsführer soha nem adna nekem ilyen parancsot! Soha! Ez… Azt akartam mondani: „Ez képtelenség”, de a szavak hirtelen torkomon akadtak. Rémülten jutott eszembe, hogy a Reichsführer megparancsolta, lőjék agyon saját unokaöccsét.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
09.19: Könyv és más
09.21: Readinspo
09.23: Utószó

Megjegyzések