Emma (értékelés és nyereményjáték)

 

A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egy újabb darabját. Az Emma című kötet az utolsó, még életében megjelent regénye az írónőnek, mely 1814 januárja és 1815 márciusa között született. Különlegessége, hogy a főszereplő karaktere igazán megosztó személyiségnek számított, még maga Jane Austen is úgy nyilatkozott róla, hogy egy olyan főhősnőt teremtett, akit valószínűleg csak ő fog kedvelni. Tarts bloggereinkkel a turnén, derítsük ki együtt, hogy mennyire is kedvelhető Emma karaktere és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a kötet legújabb kiadását!

Kiadó: Menő Könyvek, 2022

Oldalszám: 582 oldal

ISBN: 9789635842858

Eredeti cím: Emma

Fordította: Tomori Gábor

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Emma Woodhouse szellemes és gyönyörű hajadon, aki előszeretettel játssza a kerítő szerepét, ő maga azonban elszántan szembeszegül a házassággal. S bár apjának megfogadja, hogy felhagy a házasságszerzéssel, szeleburdi természete nem engedi, hogy lemondjon erről a kitűnő társasági szórakozásról. Ám ahogy egyre újabb délceg ifjak legyeskednek körülötte, mintha a minden lében kanál lányban is felcsapna a vágy - de vajon kihez vonzódik leginkább: a romantikus Mr. Eltonhoz? Netán a kalandor Mr. Churchillhez? És vajon a környékbeli lányokon kívül Emma számára is tartogat a sors szerelmet? Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. Jane Austen, megannyi világraszóló sikerkönyv írónője ebben a máig friss és humoros regényben ismét bebizonyítja, hogy a női lélek rejtelmeinek, és a társasági élet praktikáinak legjobb ismerője.

Véleményem:

Jane Austen megkerülhetetlen alakja az angol irodalomnak, nevét jól ismeri mindenki, függetlenül attól, hogy kedveli-e a romantikusabb regényeket, vagy sem. Én valahol középen helyezkedem el ezen a skálán, nem olvasok nagyon sok romantikus művet, de Austen művei kifejezetten közel állnak a szívemhez, talán pont amiatt, hogy kritikusan, némi fricskával viszonyulnak az adott korhoz és komplikált szívügyekhez. Egyelőre regényeinek felét olvastam el, így megragadtam a lehetőséget, hogy megosztó karakterével, Emmával is megismerkedjek. Egy ideje egyébként is szemeztem már a Menő Könyvek Örök Kedvencek sorozatával, mert gyönyörű kiadásban hoznak ki klasszikusokat, úgyhogy külön öröm, hogy megszerezhettem én is az első darabomat belőle.

Az 1815-ben megjelent regény az utolsó, ami még az írónő életében napvilágot látott. Főhőse a huszonegy éves Emma Woodhouse, aki sok más Austen-karakterrel ellentétben kifejezetten gazdag, jómódban és gondtalanul él édesapjával egy Highbury nevű vidéki faluban. Édesanyját már elveszítette, nővére férjhez ment, ráadásul a regény kezdetén egy újabb veszteséggel kell szembenéznie, amikor is elköltözik tőlük szeretett nevelőnője, a szintén megházasodott Miss Taylor. Emma azonban nem esik kétségbe ettől a fejleménytől, feltett szándéka, hogy mivel nevelőnőjét is jól összeboronálta valakivel, a jövőben is aktívan kiveszi a részét a társaság tagjainak összepárosításában. Bár Austen regényeiben megszokhattuk, hogy a legtöbb női karakter számára kulcsfontosságú kérdés saját házassága, Emma ebből a szempontból kicsit kilóg a sorból. Egyáltalán nem szeretne férjhez menni, anyagi szempontból nincs is rászorulva erre, és egyébként sem érzi úgy, hogy bárki elég jó lenne ahhoz, hogy megdobogtassa a szívét.

Kerítőnői tevékenysége akkor vált élesebb fokozatra, amikor összebarátkozik a kétes származású, de bájos és szerény Harriet Smith-szel. Bár Miss Smith gyengéd érzelmeket táplál egy bizonyos Mr. Martin iránt, Emma szerint a férfi egyáltalán nem megfelelő parti barátnője számára, és azonmód megpróbálja összeboronálni a társaság egyik tiszteletreméltó férfiújával, Mr. Eltonnal. Önhittsége okán tökéletesen biztos tévedhetetlenségében és abban, hogy pártfogoltjai végül őszintén egymásra találnak, de az olvasó már igen korán rájön, hogy ennek a történetnek éppen az adja majd az izgalmát és helyzetkomikumait, hogy Emma teljesen tévesen észleli a környezetében élő emberek szándékait és vonzalmait. Hiába próbálja a családi barát, Mr. Knightley folyamatosan kijózanítani és rávilágítani arra, hogy nem megfelelő dolgokba avatkozik bele, főhősnőnk jó sokáig nem látja a fától az erdőt, és a regény további részében még számtalan szereplő életét és kapcsolatait kavarja meg egyébként jó szándékból. Persze, ahogy egy hasonló regénytől elvárnánk, a történet végére ráeszmél hibáira és ő is megtalálja végre saját boldogságát, addig azonban számtalan bonyodalom kerekedik ügyködéseiből.

Emma karaktere már a megjelenéskor igen megosztónak számított, és ahogy olvasom az értékeléseket, ez azóta sem sokat változott. Szerintem kifejezetten összetett figurára sikeredett, hiszen nem lehet egyértelműen szimpatikusnak vagy ellenszenvesnek elkönyvelni. Az kiderül hamar, hogy jó szándékú, értelmes teremtés, ugyanakkor sok szempontból önhitt, és hajlamos leegyszerűsíteni a dolgokat vagy másokat lenézni. Bár alapvetően nem kedvelem, ha valaki folyton beleavatkozik mások dolgába, őt valahogy mégsem tudtam zsigerből utálni, és nem csak azért, mert főszereplőként jobban beláthattam a fejébe, hanem azért sem, mert azért mutatott pozitív fejlődést a regény során. Nagyon kedveltem Mr. Knightleyt, gyakorlatilag ő volt az egyetlen, aki elejétől fogva pontosan és reálisan látta Emma erényeit és gyengeségeit, és próbálta őt a helyes útra terelni. A személyes szívem csücske pedig Emma édesapja, Mr. Woodhouse volt, aki mindig megnevettetett sopánkodásával és a mások jóllétével kapcsolatos aggodalmaival. Érdekesnek találtam a regény által diszkréten felvetett társadalmi kérdéseket is, legfőként azzal kapcsolatban, hogy mennyiben befolyásolta az anyagi jólét azt, hogy egy korabeli hölgy milyen lehetőségekkel rendelkezett (például Emma maga is kifejti, hogy ha szegénynek született volna, szánalmas és nevetséges dolog lenne vénlánynak maradni, így viszont, hogy gazdag, megengedheti magának ezt a luxust anélkül, hogy a társaság kivetné magából).

Az egyetlen gondom ezzel a regénnyel, hogy szerintem jelentősen túl van írva. Maga a cselekmény nem indokolja, hogy ilyen hosszú terjedelemben kerüljön kifejtésre, talán ha száz oldallal rövidebb lenne, sokkal pörgősebb és feszesebb lenne az egész. Persze, ehhez a műfajhoz hozzátartoznak a terjengősebb mondatok vagy a hosszas belső monológok, de még ezzel együtt is úgy éreztem néha, hogy kicsit egy helyben toporgunk Emmával. Szerencsére az írásmód és az olvasmányos stílus ezeken a szakaszokon is átlendített, és összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy ezt a történetet is megismertem az írónőtől.

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Bárkinek, aki szereti a 19. századi angol irodalmat és a szerteágazó, sok félreértésen alapuló romantikus történeteket.

Nyereményjáték:

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. Sokan már az első mondatból felismerik, hogy melyik regényéről van szó. A mostani játékunkon arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeretek a tőrténetek szereplőit. Minden oldalon találtok egy férfi nevet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába megírni, hogy melyik könyvben szerepel az adott karakter.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

Edmund Bertram

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

02.18.: Csak olvass!

02.22.: Hagyjatok! Olvasok!

02.24.: Könyv és más

02.26.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.28.: Readinspo