A Narancsfa-kolostor (értékelés és nyereményjáték)
A Next21 Kiadó jelentette meg Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor című, hatalmas sikerű epikus fantasy regényét, mely számos más irodalmi díj mellett 2019-ben a Goodreads Choice Awards Fantasy kategóriájában az előkelő negyedik helyet szerezte meg. Bloggereink alig várták már, hogy bemutathassák nektek a történetről alkotott véleményüket, mert ez a regény méltán ejti ámulatba az olvasókat! Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
Kiadó: Next 21 Kiadó, 2023
Oldalszám: 862 oldal
Eredeti cím: The Priory of the Orange Tree
Fordította: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla
ISBN: 9786156606051
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól - de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.
Véleményem:
Samantha Shannon annak idején a Csontszüret című regényével lett ismert Magyarországon, amiről ugyan kifejezetten jókat hallottam, mégsem jutottam el az olvasásáig. Amikor kiderült, hogy a sorozatot el fogják kaszálni, nem is bántam már annyira ezt a döntésemet, és jó darabig nem is került a látóterembe az írónő. Most viszont, amikor először pillantottam meg A Narancsfa-kolostor című monstrumot, tudtam, hogy nem akarom tovább halogatni az ismeretséget. Bár az ilyen fantasy-féltéglák esetében mindig ott a rizikó, hogy valami miatt megbánja az ember, hogy beléjük kezdett, én nagyon hittem benne, hogy jó választás lesz, és végre olyan történetet olvashatok, ami felér a kedvenceimhez ebben a műfajban. Most, az olvasás után megkönnyebbülve mondhatom, hogy nem voltak alaptalanok a várakozásaim, lehet, hogy sok szempontból nem tökéletes a történet, de nekem teljes mértékben hozta azt az élményt, ami miatt szeretek fantasy történeteket olvasni.
Amikor először a kezünkbe vesszük ezt a könyvet, kicsit eltántoríthat vagy elbizonytalaníthat roppant terjedelme, a viszonylag vékony lapok és a kisbetűvel teleírt oldalak. Szerencsére ezt kompenzálja némileg, hogy a kiadás egyszerűen gyönyörűre sikeredett, a borító és az élfestés együtt egy átlagon felüli minőséget képvisel (persze azért jóformán így is gumikesztyűben olvastam, hogy a papírborító lehetőleg ne pöndörödjön fel, de ez szinte elkerülhetetlen ekkora kötet esetében. Nagyon jó lett volna kemény fedeles verzióban kiadni, de gondolom, akkor még drágább lett volna az előállítási költsége). Igaz, sokáig halogattam, hogy belekezdjek, és féltem is attól, hogy lassan fogok haladni vele, de az az igazság, hogy olyan hamar elkapott a világ, a történet és a különböző karakterek, hogy nem éreztem kimondottan megterhelőnek a több, mint 800 oldalt.
A történet sokat kér tőlünk, hiszen egy borzasztóan kiterjedt és szerteágazó világban játszódik, ráadásul négy főszereplő nézőpontjából meséli el a cselekményt, akik ennek a világnak más-más szeleteit képviselik. Az egyik főhősünk (és számomra egyébként a legkedvesebb) Ead Duryan, akit annak idején azért küldtek Inysbe, hogy udvarhölgyként épüljön be, és minden erejével védelmezze Sabran királynőt. Inysben régóta félik és megvetik a sárkányokat, azóta, hogy ezer évvel ezelőtt sikerült a mélybe taszítani a magát Névtelennek nevező fenevadat, aki az emberiség leigázására tört. Azóta a Berethnet-ház női tagjai uralkodnak, és a helyiek hite szerint addig vannak biztonságban, amíg az aktuális uralkodó mindig biztosítja a leányörököst a királynőségnek. De nem mindenki osztja a nyugati nézeteket: Keleten a víz eleme alá tartozó sárkányokat istenként tisztelik, és a legnagyobb dicsőség, ha valaki lovasként eggyé válhat velük: erre készül másik főszereplőnk, az árva Tané is, aki éppen a felesketése és próbatételei előtti éjszakán különös dilemmával szembesül. Egy idegen férfit sodor partra a víz, ő pedig ahelyett, hogy jelentené az esetet, eljuttatja a férfit az oriszimai száműzetését töltő alkimistához, Nyclays Roos-hoz, a regény harmadik főszereplőjéhez. Végül pedig ott van Areloth Beck, az inysi nemes, Sabrin királynő gyermekkori barátja, aki éppen egy veszélyes küldetésre indul a birodalom egy olyan szegletébe, ahol az erényességet megtagadva újra imádni kezdik a Névtelent. És ez a négy főszereplő semmi ahhoz képest, amennyi mellékszereplőt a történet felvonultat a fejezetekben, ebből a szempontból (is) kicsit olyan érzésem volt, mint amikor annak idején a Trónok harcát olvastam.
A történet legfőbb konfliktusa a nyugati sárkányokra vezethető vissza. Egyre többen suttogják, hogy a Névtelen vissza fog térni, így Sabran számára is egyre égetőbb, hogy megházasodjon és leánygyermeket szüljön. Ead a háttérből figyeli a szálakat, és úgy tűnik, nem csak neki vannak titkai az udvaron belül: a királynő ellen egyre több a kudarcot vallott merénylet, ráadásul az eddig szövetségesnek hitt népek között is többen a királynőség ellen fordultak. Úgy tűnik, egy olyan monumentális katasztrófa vagy harc elé néz az emberiség, amit csak igazi összefogással lehetne megoldani, de ennek útjában áll, hogy a különböző területek mind politikailag, mind vallási szempontból tejesen más nézeteket vallanak. Már önmagában az nagyon változatos, mit hisznek az egyes országokban a sárkányokról vagy éppen a Névtelen első legyőzéséről, és a legtöbb helyen nem csupán rossz szemmel nézik az eretnek gondolatokat, de középkori módszerekkel csírájában el is fojtják azokat. Minden borzasztóan bizonytalan, a látszólagos béke pengeélen táncol, az emberiség jövője pedig gyakorlatilag azon múlik, hogy hőseink külön-külön hogyan ébrednek rá a helyes útra, hogy aztán azt együttes erővel véghez is vigyék.
A cselekményről ennél többet nem érdemes spoilerezés nélkül elmondani, így a továbbiakban inkább az élményeimről, benyomásaimról beszélek. Először is, az hatalmas pozitívum, hogy ebben a rendkívül kidolgozott világban, ilyen sok szereplő mellett sem éreztem úgy egy pillanatig sem, hogy nem tudnám, ki kicsoda vagy mi történik éppen. Sokat segít egyébként a kötet végén található szereplőlista, kronológia és szószedet, de igazság nélkül ezek nélkül is elég magabiztosan haladtam a történettel. A karakterek kidolgozottak és élők, nem fekete-fehér sablonfigurák, hanem olyan emberek, akik egyaránt követnek el hibákat és cselekednek helyesen, ha kell. Bár neki nem volt saját nézőpontja, mindenképpen kiemelném Sabran királynőt is, akit eleinte egy cseppet sem kedveltem, később azonban, ahogy egyre jobban megismertem, már a kedvenceim közé lépett. Nagyon tetszett az is, hogy a sárkányok ennyire sokfélék, ahogy az is, ahogy a különböző népek viszonyulnak hozzájuk. Mindennek megkoronázása némi lovagi világgal és a mágiával pazar összhatást nyújtott, szóval világépítésből nálam jelest kapott az írónő.
Az egyetlen kritika, amit meg tudnék fogalmazni, az arányok terén található. A fő konfliktus vagy katarzis nagyon lassan épül fel, és akik pörgősebb cselekményhez vannak szokva, el tudom képzelni, hogy helyenként lassúnak érezhetik. Korábban hasonlítottam az élményt a Trónok harcához, ami komplexitás szempontjából így is van, ugyanakkor azt ne gondoljuk, hogy annyi liter vér fog szétfolyni, mint Martin történeteiben. Itt tényleg egy nagyon hosszú felvezetést kapunk, mielőtt igazán beindulnának a dolgok, de szerencsére én magát a felvezetést sem untam, jó érzés volt elmerülni ebben a nagyszerűen felépített világban és egyre jobban megismerni a szereplők múltját, vágyait és jellemét. Sokáig gondolkodtam rajta, hány pontot adjak, de mivel messze felülmúlja az esetleges hibáival együtt is a legtöbb fantasy regényt, amit olvastam, nem lenne szívem 5 csillagnál kevesebbre értékelni. A fordítói munka előtt pedig meghajlok, igazából ötletem sincs, mekkora meló lehet egy ilyen hosszú és összetett szöveget ilyen minőségben lefordítani, de hálás vagyok Kleinheincz Csillának és Tamás Gábornak, hogy megtették. Már csak azt mondja meg valaki, mikor érkezik a következő kötet?!
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy komplex, nagyszerűen felépített világban játszódó, karakter-központú fantasy regényt olvasni. (és a borítón szereplő "női fantasy" jelző ellenére nem gondolom, hogy csak nőknek nyújtana szórakozást).
Nyereményjáték:
Természetesen sárkányos a játék, minden állomáson láthattok egy híres sárkányt, először is ismerjétek fel. A feladat az, hogy beírjátok a sárkány nevét, vagy a film címét amiben szerepelt a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
01.30 Kelly és Lupi olvas
02.02 Utószó
02.05 Dreamworld
02.08 Readinspo
02.11 Könyv és más
02.14 Booktastic Boglinc
Megjegyzések
Megjegyzés küldése