A házvezetőnő és a professzor (értékelés és nyereményjáték)
A Kossuth Kiadó jóvoltából egy igazán érdekes japán regénnyel ismerkedhetünk meg. A házvezetőnő és a professzor az emlékezés fontosságával foglalkozik egy olyan helyzetben, amikor valaki képtelen emlékezni. Ezúttal három bloggerünk írja meg a véleményét a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.
Kiadó: Kossuth Kiadó, 2024
Oldalszám: 256 oldal
Fordította: Erdős Veronika
ISBN: 9789636362782
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.
A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.
Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.
Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.
Véleményem:
Az utóbbi években egyre bátrabban kísérletezek japán szerzők regényeivel, különösen akkor, ha valami mélyebb, befelé fordulást igénylő olvasmányra vágyok. Ogava Jóko A házvezetőnő és a professzor című kötete mind a borítójával, mind a fülszövegével magára vonta a figyelmemet, és bíztam benne, hogy egy érzékeny, különleges történetben lesz részem. Az a szerencsés helyzet állt elő, hogy pontosan azt kaptam, amit szerettem volna, sok akciódúsabb olvasmány után nagyon jólesett kicsit elcsendesedni és egy nem látványos, nem harsány, mégis szépséges regényt olvasni barátságról, emlékezésről és szeretetről.
A történetünk egyik főszereplője és elbeszélője a házvezetőnő, aki fiatalon vált egyedülálló anyává, és aki egy ügynökség által közvetített munkákból tartja el magát és kisfiát. Egy nap szokatlan megbízást kap: egy idős matematikaprofesszorról kell gondoskodnia, akinek az emlékezetével komoly problémák vannak, mióta évekkel ezelőtt autóbalesetet szenvedett. A professzor mindössze nyolcvan percig képes megtartani elméjében az emlékeket, utána mindig minden kitörlődik, és kezdheti elölről annak megértését, ki is ő és mi történik körülötte. A munkát már sokan feladták főszereplőnk előtt, hamarosan az is kiderül, hogy ennek részben oka lehetett a sok furcsa szabály, illetve a professzor sokszor nem éppen megnyerő természete. Mégis, hősünk valahogy más, mint a többiek, mert gyakorlatias hozzáállásával, tapintatosságával és gondoskodásával hamar sikerül közel férkőznie a férfihoz, ezt a kapcsolódást pedig csak elmélyíti, amikor a professzor tudomást szerez a nő kisfiáról, Root-ról, és ezután ragaszkodik hozzá, hogy ő is mindig velük legyen a délutánok során.
A professzor életében nagyon fontos szerepet tölt be a matematika és a számok, és szinte óhatatlan, hogy az ezzel kapcsolatos rajongás megfertőzzön mindenkit, a házvezetőnőtől kezdve az olvasóig. Bár sosem voltam nagy szakértője ennek a tantárgynak, az a mély szeretet és tisztelet, ahogyan a férfi a számokról beszél, engem is megérintett, és még ha nem is értettem, de éreztem mindazt, amit számára jelentenek. A számok kulcsszerepet töltenek be a regényben a kommunikáció és kapcsolódás eszközeként is. Bár a professzor néha eléggé ügyetlen a társas érintkezésben vagy az érzései kifejezésében, ilyenkor mindig segítségére van a matematika, amivel a világ összes dolgát érthetővé és világossá lehet tenni - még az emberek közti különös kapcsolatokat is. A regényben igazából nem sok minden történik a konkrét cselekmény szintjén, egyszerű mindennapoknak lehetünk a tanúi, mégis, az írónő csodaszépen ábrázolta, hogy három ember, akik kezdetben idegenek, hogyan válnak szép lassan barátokká, majd annál is többé, valamint azt is, hogy a szeretet ereje hogyan képes áttörni az emlékezés vizén keletkező gátakon.
Azt nem tudom pontosan megítélni, hogy orvosi szempontból mennyire volt hitelesen ábrázolva a professzor betegsége, mindenesetre a történetből azért bőven kiderül, mennyi nehézség és fájdalom jár együtt egy ilyen állapottal. De úgy éreztem, nem is a konkrétumokon vagy a részleteken van a hangsúly, sokkal inkább az érzelmeken és bizonyos filozófiai kérdéseken. A hasonló témában írt regények esetében általában kulcskérdés, hogy egy ember mennyiben tekinthető az emlékei összességének, és mi az, ami ezen felül a személyiségünk lényege, esszenciája. Nincs ez másként ebben a történetben sem, hiszen folyamatosan ott lebeg a kérdés, hogy ha egyszer mindent elveszítünk, ami az elmúlt x időben történik velünk, akkor mi az, ami megmarad? Ezekkel a nehezen megfogható, cseppfolyós kérdésekkel nagyon jó párost alkot a matematika megbízható racionalitása és biztonságossága, összességében egy igazán különleges hangulatú könyvet eredményezve.
Nagyon megszerettem a szereplőket, a házvezetőnő állhatatosságát, a professzor lelkesedését hivatása iránt, és Root feltétel nélküli elfogadását. A történetet olvasva ismét eszembe jutott, hogy a család mennyivel több annál, mint amibe az ember beleszületik, és hányféleképpen érkezhetnek ajándékként az életünkbe különböző szereplők. Egyedül a sógornő alakja hagyott bennem minimális hiányérzetet, szívesen megismertem volna az ő történetét is, de valószínűleg így volt jó, hogy bizonyos dolgok megmaradtak a titokzatosság és felejtés homályában. Ahogy korábban is utaltam rá, szerintem ez egy szerény történet, nem próbál olyan színben tetszelegni, mintha valami eget rengetően újszerűt kínálna, mégis ez a csendes szerénység lesz az, ami igazán különlegessé és szerethetővé teszi. Az biztos, hogy a professzor története még sokáig velem fog maradni, és bízom benne, hogy a jövőben mást is olvashatunk majd magyar nyelven az írónőtől.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy szép, érzékeny történetet szeretne olvasni barátságról, elfogadásról és emlékezésről.
Nyereményjáték:
Ezúttal olyan könyvek magyar címét kell kitalálnotok, amelyben szerepel az emlékezéssel kapcsolatos szó. Mindegyik állomáson összekevert betűket találhattok, amelyek kiadják az adott könyv írójának a nevét, a ti feladatotok, hogy beírjátok az adott könyv magyar címét a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
VEJSZIJKSZODOT
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése