Nyakbavaló Párizs


A legutóbbi könyv, ami nagyobb hatással volt rám, és még ihletet is adott, Romain Puértolas új regénye, A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony volt (értékelés ITT). Biztos voltam benne, hogy szeretnék belőle készíteni valamit, és mivel jó ideje nem foglalkoztam a süthető gyurmáimmal, egy kicsit antik hatású gyurma-medál mellett döntöttem.

A gyurmáim kéznél voltak, viszont be kellett még szereznem a hobbiboltból egy medál-alapot, amire aztán felvihettem a mintát. 


Kicsit meggyűlt a bajom a formázással, ugyanis a gyurmáim eléggé régiek és jól meg voltak keményedve, de mint kiderült, a mikrózás ilyenkor csodákra képes, és újra megpuhítja az alapanyagokat. Újonnan vásárolt gyurmánál (főleg, ha Soft-ot veszünk) ez a probléma nem merülhet fel. Első lépésként az alapot adó rózsaszín hátteret nyomkodtam a medálba, majd igyekeztem simára eligazgatni. Utána jött a nehezebb meló, nevezetesen az Eiffel-torony megformázása. Nem is lettem tökéletesen elégedett, látszik, hogy kicsit már kijöttem a gyakorlatból, de aztán megvigasztaltam magam, hogy ha nagyon nem lenne felismerhető, még mindig mondhatom, hogy A-betü.:)
Végül felbiggyesztettem a kis felhőcskéket, majd elővettem a jól bevált metál-pasztámat. Ez egy nagyon hasznos kis cucc, sokféle felületre felkenhető, és segít abban, hogy az anyag (jelen esetben a gyurma) kapjon egy kis patinás, fémes beütést. 


Ezután már csak sütnöm kellett, majd a kihűlt medált lekennem egy kis fényes gyurma-lakkal. Fontos lehet, hogy ilyen medálok esetében az egész belső rész ki tud jönni száradás után, éppen ezért én direkt ki is szoktam óvatosan piszkálni, hogy utána odaragasszam a fém alaphoz. Így már biztosan stabil marad.
Végül nagyjából megbékéltem az összhatással, mert ha nem is tökéletes, jól szimbolizálja számomra a regény hangulatát, és még egy uncsi ruhát is garantáltan feldob.:)







Megjegyzések

Megjegyzés küldése