Azon agyalok, hogy ennek véget vetek
Fülszöveg:
„Érzem, hogy erősödik a félelmem. Eljött a válasz ideje.
Csak egyetlen kérdés. Egyetlen kérdésre kell választ adni” – a Telefonbetyár
újra és újra ugyanezt az üzenetet hagyja a lány telefonján. Ez jár a fejében a
lánynak akkor is, amikor a barátjával, Jake-kel, autóznak Jake szüleinek
házához.
A látogatás felemásra sikeredik, s amikor visszafelé kitérőt tesznek Jake régi,
elhagyatott erdei középiskolájában, már teljes az aggodalom a lányban: ki az,
aki folyton figyeli, aki üldözi, és miért szól a kihalt folyosón az a
végtelenített, félelmetes zene?
Egy letehetetlen pszichothriller, ami a jóval az utolsó lapok után is kísérteni
fog.
Iain Reid kanadai szerző; első regénye hatalmas sikert ért
el mind a kritikusok, mind az olvasók körében. Fordulatos és meglepő csavarral
záruló pszichothrilleréből az Oscar-díjas Charlie Kaufman készül filmet
forgatni a Netflix számára.
Véleményem:
Nagyon ki voltam már éhezve egy jó kis pszicho-thrillerre, ráadásul kifejezetten valami olyasmire vágytam a szűkös időkeret miatt, amit akár egy este alatt is ki lehet olvasni, mégis képes felültetni egy izgalmas érzelmi hullámvasútra. Iain Reid neve eddig még nem volt ismerős a számomra, de szeretek új szerzőkkel kísérletezni, így éppen megfelelő jelöltnek tűnt frissen megjelent regénye, az Azon agyalok, hogy ennek véget vetek.
Ami rögtön, már az első oldalon szembeötlik, az a regény nagyon tömör, lakonikus stílusa. Egy fiatal lány narratívájából, belső monológjából ismerhetjük meg a kiinduló helyzetet, miszerint éppen egy autóban ül barátjával, és úton vannak, hogy meglátogassák a fiú szüleit a farmjukon. De az is hamar kiderül, hogy ebben az elbeszélésben nem a konkrét cselekmény lesz érdekes, hanem a lány belső vívódása és gondolatai, jól mutatja ezt a regény kezdő mondata is: "Azon agyalok, hogy ennek véget vetek". A lány (merthogy a nevét nem tudjuk meg) magában sorra veszi kapcsolatuk eddigi történéseit, illetve a cselekményt gyakran megszakítják visszaemlékezései. Így értesülünk a különös telefonbetyárról, aki hosszú ideje hagy rejtélyes üzeneteket a telefonján, szép lassan az őrületbe kergetve a lányt.
Ha valami egész biztosan kiderül már a legelső lapokon, az az, hogy valami nagyon nincs rendben. És pont attól lesz ez a rövidke regény zseniális, hogy egészen apró információ-morzsákkal, beszúrt félmondatokkal és a végig hátborzongatóan tömör és monoton stílussal éri el, hogy akkora gombóc nőjön a torkunkban, ami szinte fel akar robbanni az utolsó oldalakra. A jelen idejű cselekményt olykor megszakítják más, a jövőben játszódó fejezetek, melyek előre mutatnak afelé, hogy valami szörnyű tragédia van készülőben. De ezen túlmenően el sem tudjuk képzelni, hogyan vesznek majd az események olyan fordulatot, hogy végre választ kapjunk a kérdéseinkre és megtudjuk, ki az a rejtélyes férfi, aki a lányt figyeli és zaklatja. Amikor a pár megérkezik Jake szüleihez, csak még bizarrabb lesz minden. A fiú szülei kedvesek, ugyanakkor nagyon furcsán viselkednek, és a lány egyre inkább kezdi ugyanazt az egyre sürgetőbb félelmet érezni, mint az olvasó. Mire elindulnak, már tényleg csak szabadulni szeretne az egész helyzettől, Jake azonban szeretne egy kitérőt tenni egy régi középiskolánál...
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még így sem állíthatom, hogy mindent tökéletesen megértettem vagy minden kérdésemre választ kaptam- ha ez valakiben nagyon erős elvárás, akkor nem biztos, hogy elégedett lesz a kötettel. Olyan értelemben viszont egyáltalán nem volt hiányérzetem, hogy a szépen felépített, gondosan adagolt feszültség kellőképpen ki tudott csúcsosodni, hogy aztán valamiféle megoldásban megnyugodhasson az ember- mindezt úgy, hogy maga a konkrét cselekmény vagy a stílus egyáltalán nem volt megnyugtató egy percig sem, sőt. Pont az volt a legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan készenlétben tartotta az ember idegeit, én legalábbis jobban izgultam rajta, mint egy véres-borzalmas horror-történeten, és végig borzasztó kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből az egészből. Reid nagyon ügyesen bánik a szavakkal és a kifejező eszközökkel, sem az elbeszélés hangvételét, stílusát, sem a tartalmat tekintve nem bíz semmit a véletlenre, hanem egészen konkrét szándéka van minden papírra vetett karakterrel.
A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik egy thriller esetében a véres cselekmény helyett inkább a lélektani történésekre és a nagyszerűen adagolt feszültségre kíváncsiak.
Ami rögtön, már az első oldalon szembeötlik, az a regény nagyon tömör, lakonikus stílusa. Egy fiatal lány narratívájából, belső monológjából ismerhetjük meg a kiinduló helyzetet, miszerint éppen egy autóban ül barátjával, és úton vannak, hogy meglátogassák a fiú szüleit a farmjukon. De az is hamar kiderül, hogy ebben az elbeszélésben nem a konkrét cselekmény lesz érdekes, hanem a lány belső vívódása és gondolatai, jól mutatja ezt a regény kezdő mondata is: "Azon agyalok, hogy ennek véget vetek". A lány (merthogy a nevét nem tudjuk meg) magában sorra veszi kapcsolatuk eddigi történéseit, illetve a cselekményt gyakran megszakítják visszaemlékezései. Így értesülünk a különös telefonbetyárról, aki hosszú ideje hagy rejtélyes üzeneteket a telefonján, szép lassan az őrületbe kergetve a lányt.
Ha valami egész biztosan kiderül már a legelső lapokon, az az, hogy valami nagyon nincs rendben. És pont attól lesz ez a rövidke regény zseniális, hogy egészen apró információ-morzsákkal, beszúrt félmondatokkal és a végig hátborzongatóan tömör és monoton stílussal éri el, hogy akkora gombóc nőjön a torkunkban, ami szinte fel akar robbanni az utolsó oldalakra. A jelen idejű cselekményt olykor megszakítják más, a jövőben játszódó fejezetek, melyek előre mutatnak afelé, hogy valami szörnyű tragédia van készülőben. De ezen túlmenően el sem tudjuk képzelni, hogyan vesznek majd az események olyan fordulatot, hogy végre választ kapjunk a kérdéseinkre és megtudjuk, ki az a rejtélyes férfi, aki a lányt figyeli és zaklatja. Amikor a pár megérkezik Jake szüleihez, csak még bizarrabb lesz minden. A fiú szülei kedvesek, ugyanakkor nagyon furcsán viselkednek, és a lány egyre inkább kezdi ugyanazt az egyre sürgetőbb félelmet érezni, mint az olvasó. Mire elindulnak, már tényleg csak szabadulni szeretne az egész helyzettől, Jake azonban szeretne egy kitérőt tenni egy régi középiskolánál...
"Van, amikor a gondolat közelebb áll az igazsághoz, a valósághoz, mint a tett. Mert mondani mondhatsz bármit, tenni is tehetsz bármit, de a gondolatot nem hamisíthatod meg."Kicsit nehéz jól megfogalmaznom, mitől tetszett ennyire ez a történet, hiszen igazán konkrét dolgokat csak akkor írhatnék, ha elspoilerezem a végkifejletet (ami egyébként szerintem megosztó lett abból a szempontból, hogy mennyire lesznek elégedettek vele az olvasók). Amit azonban enélkül is ki tudok emelni, az az, hogy a regény végére érve rájövünk, mennyire tudatos volt az írói munka, hiszen minden korábban elejtett információ vagy látszólag jelentéktelen körülmény értelmet nyer majd a későbbiekben. Elég ritkán szokott velem előfordulni, hogy amint egy könyv végére érek, előrelapozok az első oldalra, és elkezdem elölről olvasni, itt pedig pontosan ez történt. Közben pedig sorba jöttek a kisebb megvilágosodások egyes részek kapcsán, amik csak a befejezés ismeretében kerültek a helyükre a teljes képen belül.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még így sem állíthatom, hogy mindent tökéletesen megértettem vagy minden kérdésemre választ kaptam- ha ez valakiben nagyon erős elvárás, akkor nem biztos, hogy elégedett lesz a kötettel. Olyan értelemben viszont egyáltalán nem volt hiányérzetem, hogy a szépen felépített, gondosan adagolt feszültség kellőképpen ki tudott csúcsosodni, hogy aztán valamiféle megoldásban megnyugodhasson az ember- mindezt úgy, hogy maga a konkrét cselekmény vagy a stílus egyáltalán nem volt megnyugtató egy percig sem, sőt. Pont az volt a legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan készenlétben tartotta az ember idegeit, én legalábbis jobban izgultam rajta, mint egy véres-borzalmas horror-történeten, és végig borzasztó kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből az egészből. Reid nagyon ügyesen bánik a szavakkal és a kifejező eszközökkel, sem az elbeszélés hangvételét, stílusát, sem a tartalmat tekintve nem bíz semmit a véletlenre, hanem egészen konkrét szándéka van minden papírra vetett karakterrel.
"A kérdés jobb, mint a válasz. Ha többet akarsz tudni az életről, meg arról, hogy hogyan működünk, hogy haladunk előre, akkor az a legfontosabb, hogy kérdezz. Mert a kérdés az, ami lökdösi, feszegeti az intellektust."Remélem, hogy ebből a kicsit ködös értékelésből is kiderül, hogy nagyjából mire számíthat az olvasó, én nagyon örülök neki, hogy eljutott hozzám ez a történet, leginkább azért, mert pontosan azt kaptam, amire éppen szükségem volt: egy rövid, gyorsan kiolvasható, borzongató regényt, ami a terjedelme ellenére is alkalmas arra, hogy magába szippantsa az olvasót nyomasztó, fullasztó atmoszférájába. Nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor a szerzőtől olvashattam, hiszen bebizonyította, hogy tud új színt vinni a kortárs pszicho-thriller műfajába.
A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Elsősorban azoknak, akik egy thriller esetében a véres cselekmény helyett inkább a lélektani történésekre és a nagyszerűen adagolt feszültségre kíváncsiak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése