VadÁdám-trilógia 1.: Guvat és Gazella (értékelés és nyereményjáték)

A Jelenkor Kiadónak köszönhetően Margaret Atwood egy újabb disztópiáját vehetik a magyar olvasók a kezükbe, ezúttal egy trilógia formájában. A MaddAddam-trilógia első része, a Guvat és Gazella egy olyan világban játszódik, amely egyszerre pokoli és paradicsomi. Az emberek kiirtották magukat, ám előtte egy tudóscsoport létrehozott egy az emberhez nagyon hasonló, mégis sokban különböző új, génmódosított fajt, a Guvatkákat. Ezeket a lényeket Hóember, a (talán) utolsó ember szemén keresztül ismerhetjük meg, ahogyan az ő emlékein keresztül tudhatjuk meg azt is, hogyan pusztult el az általunk ismert világ.

Kiadó: Jelenkor, 2019

Oldalszám: 524 oldal

ISBN: 9789636769673

Eredeti cím: Oryx and Crake

Fordító: Varga Zsuzsanna

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Az üszkös romokkal borított posztapokaliptikus, mégis furcsán paradicsomi tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a Guvatkák, a génmódosított faj, amely túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül.

Hóember magányosságában az emlékeibe menekül, így ismerjük meg a járvány előtti, tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Konszernek és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Ebben a könyörtelen világban határozza el Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus Guvat, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.

Margaret Atwood nagyszabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.

Véleményem:

A disztópia az egyik kedvenc műfajom. Ez kicsit ellentmondásos lehet abból a szempontból, hogy ezeket a történeteket nem mindig annyira jó érzés olvasni, hiszen alapvető elemük, hogy az emberiség vagy a világ általunk ismert formája megszűnik létezni bennük. Mégis azt gondolom, hogy nagyon fontosak ezek a regények, pontosan azért, mert gondolkodásra és önreflexióra késztetnek. Egy jó disztópia megmutatja, hová vezethet az emberi gyarlóság, felelőtlenség és önzőség, illetve azt is, hogy mennyire könnyen lehullhat a "kultúra" maszkja, amikor olyan helyzetbe kerülünk, ahol csak a valódi jellemünk és motivációink számítanak. Én valahogy úgy tekintek ezekre a történetekre, mint utolsó figyelmeztetésre, és csak remélni tudom, hogy üzenetük elég hatással lesz az emberekre ahhoz, hogy változtatni akarjanak. Margaret Atwood A szolgálólány meséjével már bebizonyította számomra, hogy jó közvetítője ezeknek az üzeneteknek, érzékenyen, mégis kíméletlenül tudja megmutatni, hová fajulhat egy-két kétségbeesett gondolatkísérlet vagy szándék. Éppen ezért mindenképpen el szerettem volna olvasni a MaddAddam-trilógiát, ami végre teljes egészében elérhető a magyar olvasóközönség számára. 

Történetünk kezdetén megismerjük főhősünket, Hóembert, aki a régi világ paradicsomi romjain utolsó emberként éli mindennapjait. Utolsó ember, mégsem teljesen magányos: vele élnek ugyanis a Guvatkák, a genetikailag módosított, emberszerű lények, akiket még az emberiség teljes pusztulása előtt teremtettek. A Guvatkák minden szempontból tökéletesek: szépek, arányosak, immunisak a legtöbb betegségre, soha nem lesznek öregek és nem fognak haldokolni. Nem ismerik a hazugságot, álnokságot, nincsenek komplex motivációik és hátsó szándékaik, és gyermeki ártatlansággal, kritika nélkül fogadnak mindent, amit Hóember mond nekik. De vajon tényleg annyira tökéletes és idilli ez az állapot? Nos, erre a kérdésre még nem feltétlenül kapunk választ ebben a kötetben, arra viszont igen, hogy ki volt Hóember, mielőtt bekövetkezett a katasztrófa, mi vezetett idáig, és ki volt az a zseniális, ugyanakkor ördögi figura, aki megálmodta a Guvatkákat.

A magas elvárásaim ellenére viszonylag nehezen rázódtam bele a történetbe. Bár a stílusa nagyon olvasmányos, a nyelvezete pedig igényes és szépirodalmi minőségű, kellett egy kis idő, hogy igazán ráhangolódjak. Amikor viszont sikerült, már nem tudtam letenni, a több idősíkon játszódó cselekmény egyre feszültebb hangulatban vezetett át az oldalakon. Sokat kalandozhatunk Hóember (akkor még Jimmy) múltjában, és az ő szemén keresztül kristályosodik ki, milyen volt az emberiség és a társadalmi berendezkedés a katasztrófa bekövetkezte előtt. Talán ezen a területen volt egy kis hiányérzetem. Atwood ugyanis nem magyarázza hosszasan, miért lett a világ olyan, amilyen, tehát nem látjuk azokat a lépéseket, amik mondjuk a mi jelenünktől vezettek az ott ábrázolt múltig. Ehelyett szilánkokat kapunk, amiket nekünk kell összeilleszteni, de ha nem zavar, hogy a kép egy pár helyen hiányos lesz, akkor igazán zseniális, bizarr és érdekes végeredményt kapunk. A regény világában mindennaposak a génmódosítással kapcsolatos eljárások, az emberiség igyekszik olyan élőlényeket vagy gyógymódokat létrehozni, melyek a lehető leggazdaságosabbak és nyereségesebbek a számukra (például a csak bizonyos csirkerészeket fejlesztő csirke, vagy a tökéletes gyermek megtervezése). Ezeket olvasva elborzadunk és viszolygunk, ugyanakkor beláthatjuk, hogy ahol most tartunk, egyáltalán nem áll annyira messze Atwood víziójától. A gazdag tudományos és üzleti réteg mellett természetesen ugyanúgy jelen van az elnyomottak és szegények világa is, erről azonban egyelőre keveset tudunk meg az első részben. A kötet inkább Jimmy személyes sorsára fókuszál, illetve különös barátságára a Guvat nevű fiatalemberrel, akinek zsenialitása egyszerre vonzó és ijesztő.

Nagyon sok erkölcsi kérdés merül fel a történetben, amiken elrágódhat az olvasó a fejezetek között. Meddig mehet el az ember annak érdekében, hogy saját életminőségét javítsa? Hol van az a határ, ahonnan a természetbe való beavatkozás már nemcsak bizarr, hanem egyenesen bűn? Mennyit ér a látszólagos jólét és gazdagság, amikor az csak a kevés kiválasztottnak adatik meg? Jimmy/Hóember nézőpontján keresztül mi is eltöprenghetünk ezeken a kérdéseken, illetve vele együtt tapasztaljuk meg, hogy egy ilyen világban mennyire könnyű kiüresedni és elveszíteni a reményt.

" Az életében minden átmeneti volt, nem voltak gyökerei. Még a nyelv is elvesztette a megbízhatóságát: vékony, esetleges, csúszós, nyúlós filmmé változott, amin úgy csúszkált körbe, mint egy szemgolyó a tányéron. Azonban ő olyan szemgolyó volt, aki még mindig lát. És ez volt a baj." 

Amikor éppen nem a múltban járunk, kicsit olyan a történet, mint egy robinzonádban: Hóember, bár nincs teljesen egyedül, akár lehetne is, hiszen a Guvatkák nem jelentenek egyenrangú szellemi/erkölcsi partnert a számára. Ráadásul készletei is vészesen fogyatkoznak, így előbb-utóbb kénytelen lesz utánajárni, mi maradt a halálos járvány pusztítása után a világból, és maradtak-e esetleg más túlélők rajta kívül. A befejezés kellőképpen függővéges ahhoz, hogy azonnal fel akarjuk csapni a folytatást, ugyanakkor azt már most lehet tudni, hogy a második kötet inkább egy párhuzamosan futó történetszál lesz. Én mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, mert bőven van potenciál ebben a történetben, és remélem, hogy az eddig felmerül kérdéseimre is választ kapok előbb-utóbb. Az pedig csak hab a tortán (de mindenképpen kiemelendő hab), hogy az új kiadás lenyűgözően szépre sikeredett, amit öröm kézbe venni és forgatni.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek húsba vágó történeteket olvasni, és akik a disztópiák közül a könnyedebb, ifjúsági vonal helyett egy komolyabb darabot választanának.

Nyereményjáték:

A MaddAddam-trilógia 1. része, a Guvat és Gazella részben azt is bemutatja, milyen egy teljesen magányos ember élete. A turné állomásain ezúttal olyan filmekből láthattok képeket, amelyekben egy-egy karakter valamilyen okból magányra ítéltetett. Találjátok ki a filmek címét, és írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába őket.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

05. 25. Always Love a Wild Book

05. 28. Spirit Bliss Sárga könyves út

05. 31. ASzofisztikált Macska

06. 03. Könyv és más