Az emlékteremtés művészete (értékelés és nyereményjáték)
A Kossuth Kiadó munkájának hála idén újabb Meik Wiking kötettel gazdagodhatnak a nagysikerű Hygge és Lykke könyvek kedvelői: a dán boldogságkutató ezúttal az emlékek fontosságára és milyenségére koncentrálva alkotta meg az idei szezon tökéletes takaróba burkolózva melegedős, teát szürcsölős olvasmányát. Ennek örvendezvén tíz bloggerünk döntött úgy, hogy egy turné keretein belül maga is nyomába ered az emlékeknek, úgyhogy tartsatok velünk extrahosszú turnénkon, és a végén akár a kötet egy példányával is gazdagabbak lehettek!
Kiadó: Kossuth, 2019
Oldalszám: 288 oldal
ISBN: 9789630997294
Eredeti cím: The Art of Making Memories
Fordító: Nagy Boldizsár
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
"Némelyik nap csak úgy tovatűnik anélkül, hogy bármi nyomot hagyna, de vannak olyan napok, amelyekre egész életünkben emlékszünk.
Emlékszel az első csókra? A legfinomabb ételre, amit valaha kóstoltál? Vagy a frissen nyírt fű illatára egy verőfényes nyári napon?
Ha valami ingerli az érzékszerveinket, ha igába fogjuk az első élmények erejét, ha tudatosítjuk magunkban érzéseinket és érzelmeinket, valószínűleg sikerül megőrizni a boldog emlékeket.
De milyen összetevők alkotják ezeket a boldog emlékeket? Miért van az, hogy egy dallam, egy illat, egy íz vissza tud minket röpíteni valamihez, amiről azt hisszük, rég elfelejtettük? Meg lehet tanulni, hogyan alkossunk boldog emlékeket, és hogyan őrizzük meg ezeket mindörökre?
A boldogságkutatás eredményeit felhasználva Meik Wiking erre tanítja meg olvasóit. Adatok és naplók, interjúk és globális felmérések, tanulmányok és pszichológiai kísérletek eredményeire támaszkodva ez a könyv megmutatja, hogyan készíthetünk tökéletes pillanatokat, olyanokat, amelyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Olyanokat, amelyek átformálják énünket."
Véleményem:
Mielőtt bármit is írnék erről a könyvről, be kell vallanom egy nagy-nagy eretnekséget: korábban semmit nem olvastam Meik Wiking-től. Valahogy engem elkerült a nagy Hygge-őrület, bár nem ódzkodtam tőle, de valamiért az tapadt be a fejembe, hogy biztos ez is csak egy új életmód-hullám, aminek nagyobb a füstje, mint a lángja. Ennek az új könyvnek viszont nem tudtam ellenállni a témája miatt. Számomra nagyon fontosak az emlékek, rettenetesen szentimentális vagyok, és szinte fizikai fájdalommal jár, ha szelektálnom kell az ezeréves mozijegyek, mókás emlékeztető-cédulák vagy egyéb, számomra jelentőséggel bíró emléktárgyak között. Pont ezért kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ami azt ígéri, segít az emlékezést tudatosabb és szervezettebb folyamattá alakítani, bár azt nem tudtam, ezen belül pontosan mire számíthatok. Azt hiszem, valamiféle életmód-tanácsadást és gyakorlati tippeket vártam, de ehhez képest sokkal többet kaptam: egy tudományosan nagyon korrektül alátámasztott, laikusabb olvasók számára is emészthető pszichológiai kötetet, ami nem mellesleg élvezetes és humoros is.
Milyen emlékek jutnak eszedbe az alábbi szavak kapcsán?
Naplemente: Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor minden nyár végén utoljára fürdök a Balatonban, és nézem, ahogy megy le a nap. A tó nagyon fontos szerepet töltött be a gyerekkoromban, és mindig kicsit szomorú voltam, amikor tudtam, újabb háromnegyed évig nélkülöznöm kell, ennek ellenére ez egy szép emlék a számomra.
Táska: Egyszer az Alle-ban elmentem a mosdóba, és csak másfél órával később, otthon jöttem rá, hogy a wc-ajtó fogasán hagytam a táskámat. Azóta se értem, hogy sikerült ennyire benézni a dolgot, de szerencsére amikor visszamentem, egy kedves biztonsági őr kinyitotta nekem az addigra bezárt wc-t, és meglett a táskám is. Akkor eléggé meg voltam ijedve, de utólag már inkább vicces erre visszaemlékezni.
Hó: 1996 telén hatalmas hó volt, az egész kert vakítóan fehér volt tőle. Az akkor még kölyök husky kutyámmal (aki azóta az égi szánokat húzza és lopja el mások fagylaltját) egész nap kint voltunk, és építettünk egy hatalmas hó-kunyhót (persze nem biztos, hogy tényleg hatalmas volt, mindenesetre mind a ketten belefértünk). Azt képzeltem, hogy eszkimó vagyok, és nagyon boldog voltam.
Nos, talán ez az értékelés kicsit személyesebben kezdődik a szokásosnál, de kötődik is a könyvhöz, hiszen Az emlékteremtés művészetében számtalan olyan témát és kérdést találunk (például a fentit is), ami az emlékeinkkel és a hozzájuk fűződő viszonyunkkal kapcsolatos. A bevezetőből megtudhatjuk, hogy az egész téma apropója Meik Wiking főbb kutatási területe, mely nem más, mint a boldogság (lehet, hogy ez köztudott azok számára, akik már olvastak tőle, nekem minden infó új volt vele kapcsolatban). A szerző régóta kutatja, hogyan növelhető az emberek elégedettsége, és hogy min múlik, hogy valaki boldognak érzi-e magát. A kötetből megtudjuk, hogy az emlékeknek milyen fontos szerepe van ebben, és hogy mit tehetünk azért, hogy minél gondosabban és tudatosabban bánjunk saját emlékeinkkel. Nyolc fejezet épül a különféle jó tanácsokra ezzel kapcsolatban, ugyanakkor ez a könyv sokkal többet ad puszta életvezetési tippeknél.
Wiking beavat minket az emlékezéssel kapcsolatos legfontosabb és legizgalmasabb pszichológiai háttértudásba, és leírja a témában készült főbb kutatások eredményeit is. Ami pedig nagyon pozitív, hogy mindezt tudományosan, mégis közérthető és szórakoztató nyelvezettel teszi, aminek köszönhetően azok is könnyen megérthetik, akik nem rendelkeznek különösebb előismeretekkel. Akik pedig igen, azok is garantáltan fognak találni benne olyan információkat, amikkel eddig nem rendelkeztek. Számomra például nagyon izgalmas volt, hogy végre megtudtam, mi a trükkjük azoknak, akik meg tudják jegyezni egy pakli franciakártya lapjait, vagy az azzal kapcsolatos statisztikák, hogy milyen gyakran keletkeznek hamis emlékeink (arról nem is beszélve, hogy most már tudom, sokkal nagyobb hatást érhetek el a gyerekeknél az óráimon, ha magammal viszek egy ananászt).
Ez a sok érdekes háttérinformáció és pszichológiai ismeret pedig végig arra a vezérfonalra van felfűzve, hogy a mindennapi életünkben hogyan tehetünk valamit azért, hogy megélt pillanataink jelentőségteljesebbek legyenek, és hogyan érdemes megőriznünk ezeket, hogy később erőt meríthessünk belőlük. Innen nézve vehetjük egyfajta tanácsadó könyvnek is, de a konkrét tippek helyett sokkal hangsúlyosabbnak éreztem benne a szemléletformálást. A mai, felgyorsult digitális világunkban luxus egy-egy élményben alaposabban elmerülni, az pedig végképp, hogy a bennük keletkezett emlékeinket dédelgessük vagy valamilyen formában materializáljuk (olyan érdekes például, hogy amióta akárhány fotót készíthetünk és tárolhatunk, azóta sokkal ritkábban nézegetjük őket). Mégis azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az ilyesmire időt szánni, hiszen életünk végén nem a pénzünk vagy a pozíciónk fog számítani, hanem a kapcsolatok és élmények, amikre visszaemlékezhetünk.
Nagyon tetszett a korábban említett humor-faktor, Wiking rendkívül szellemesen fogalmaz, anélkül, hogy túlságosan elpoénkodná a könyvet. Mintha csak érezné, mikor kezdenénk el picit unni magunkat olvasás közben, mindig a lehető legjobbkor dob be valamilyen vicces és szerethető anekdotát a saját életéről, vagy elmagyaráz valamilyen pszichológiai fogalmat egy mókás hasonlat segítségével. A stílusából érezni lehet, hogy tényleg szívén viseli embertársai jóllétét, nem csak meglovagolt egy divatos életmód-hullámot, hogy azon gazdagodjon meg. Én nagyon élveztem végig az olvasást, ami a gazdag illusztrációknak köszönhetően nem volt fárasztó a tudományosabb részek közben sem.
Számomra ez a könyv nagyon inspiráló és gondolatébresztő volt, jó volt alaposabban górcső alá venni egy olyan jelenséget, ami egész életünk minden napján elkísér minket, mégse szánunk általában időt arra, hogy tudatosan töprengjünk rajta. A tudományos háttér mellett rengeteg személyességet csempészett bele a szerző, ami által egyrészt hozzá is közelebb kerülhetünk, másrészt jobban tudjuk a leírtakat a saját életünkre vonatkoztatni. Végezetül természetesen akadnak konkrét tippek is, amiket mi is kipróbálhatunk, ha szeretnénk nagyobb jelentőséget tulajdonítani a múltunknak és a jelenünknek, összességében pedig segít abban, hogy kicsit lelassuljunk és észrevegyük az igazán fontos dolgokat az életünkben. Szóval azt kell mondjam, ezek után jöhet a Hygge meg a Lykke is. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek pszichológiai jelenségekről közérthetően olvasni, és akik szeretnének ötleteket kapni ahhoz, hogy boldogabbá tegyék mindennapjaikat.
Nos, talán ez az értékelés kicsit személyesebben kezdődik a szokásosnál, de kötődik is a könyvhöz, hiszen Az emlékteremtés művészetében számtalan olyan témát és kérdést találunk (például a fentit is), ami az emlékeinkkel és a hozzájuk fűződő viszonyunkkal kapcsolatos. A bevezetőből megtudhatjuk, hogy az egész téma apropója Meik Wiking főbb kutatási területe, mely nem más, mint a boldogság (lehet, hogy ez köztudott azok számára, akik már olvastak tőle, nekem minden infó új volt vele kapcsolatban). A szerző régóta kutatja, hogyan növelhető az emberek elégedettsége, és hogy min múlik, hogy valaki boldognak érzi-e magát. A kötetből megtudjuk, hogy az emlékeknek milyen fontos szerepe van ebben, és hogy mit tehetünk azért, hogy minél gondosabban és tudatosabban bánjunk saját emlékeinkkel. Nyolc fejezet épül a különféle jó tanácsokra ezzel kapcsolatban, ugyanakkor ez a könyv sokkal többet ad puszta életvezetési tippeknél.
Wiking beavat minket az emlékezéssel kapcsolatos legfontosabb és legizgalmasabb pszichológiai háttértudásba, és leírja a témában készült főbb kutatások eredményeit is. Ami pedig nagyon pozitív, hogy mindezt tudományosan, mégis közérthető és szórakoztató nyelvezettel teszi, aminek köszönhetően azok is könnyen megérthetik, akik nem rendelkeznek különösebb előismeretekkel. Akik pedig igen, azok is garantáltan fognak találni benne olyan információkat, amikkel eddig nem rendelkeztek. Számomra például nagyon izgalmas volt, hogy végre megtudtam, mi a trükkjük azoknak, akik meg tudják jegyezni egy pakli franciakártya lapjait, vagy az azzal kapcsolatos statisztikák, hogy milyen gyakran keletkeznek hamis emlékeink (arról nem is beszélve, hogy most már tudom, sokkal nagyobb hatást érhetek el a gyerekeknél az óráimon, ha magammal viszek egy ananászt).
Ez a sok érdekes háttérinformáció és pszichológiai ismeret pedig végig arra a vezérfonalra van felfűzve, hogy a mindennapi életünkben hogyan tehetünk valamit azért, hogy megélt pillanataink jelentőségteljesebbek legyenek, és hogyan érdemes megőriznünk ezeket, hogy később erőt meríthessünk belőlük. Innen nézve vehetjük egyfajta tanácsadó könyvnek is, de a konkrét tippek helyett sokkal hangsúlyosabbnak éreztem benne a szemléletformálást. A mai, felgyorsult digitális világunkban luxus egy-egy élményben alaposabban elmerülni, az pedig végképp, hogy a bennük keletkezett emlékeinket dédelgessük vagy valamilyen formában materializáljuk (olyan érdekes például, hogy amióta akárhány fotót készíthetünk és tárolhatunk, azóta sokkal ritkábban nézegetjük őket). Mégis azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne az ilyesmire időt szánni, hiszen életünk végén nem a pénzünk vagy a pozíciónk fog számítani, hanem a kapcsolatok és élmények, amikre visszaemlékezhetünk.
Nagyon tetszett a korábban említett humor-faktor, Wiking rendkívül szellemesen fogalmaz, anélkül, hogy túlságosan elpoénkodná a könyvet. Mintha csak érezné, mikor kezdenénk el picit unni magunkat olvasás közben, mindig a lehető legjobbkor dob be valamilyen vicces és szerethető anekdotát a saját életéről, vagy elmagyaráz valamilyen pszichológiai fogalmat egy mókás hasonlat segítségével. A stílusából érezni lehet, hogy tényleg szívén viseli embertársai jóllétét, nem csak meglovagolt egy divatos életmód-hullámot, hogy azon gazdagodjon meg. Én nagyon élveztem végig az olvasást, ami a gazdag illusztrációknak köszönhetően nem volt fárasztó a tudományosabb részek közben sem.
Számomra ez a könyv nagyon inspiráló és gondolatébresztő volt, jó volt alaposabban górcső alá venni egy olyan jelenséget, ami egész életünk minden napján elkísér minket, mégse szánunk általában időt arra, hogy tudatosan töprengjünk rajta. A tudományos háttér mellett rengeteg személyességet csempészett bele a szerző, ami által egyrészt hozzá is közelebb kerülhetünk, másrészt jobban tudjuk a leírtakat a saját életünkre vonatkoztatni. Végezetül természetesen akadnak konkrét tippek is, amiket mi is kipróbálhatunk, ha szeretnénk nagyobb jelentőséget tulajdonítani a múltunknak és a jelenünknek, összességében pedig segít abban, hogy kicsit lelassuljunk és észrevegyük az igazán fontos dolgokat az életünkben. Szóval azt kell mondjam, ezek után jöhet a Hygge meg a Lykke is. :)
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek pszichológiai jelenségekről közérthetően olvasni, és akik szeretnének ötleteket kapni ahhoz, hogy boldogabbá tegyék mindennapjaikat.
Nyereményjáték:
Meik Wiking legújabb kötete az emlékekre, ezek megőrzésére és teremtésére koncentrál, ezért ezennel blogturnénkon is rendhagyó feladatokkal készülünk számotokra, továbbgondolva kissé Az emlékteremtés művészetének témáját. Nem lesznek cseles feladványok, sem képek, sem elrejtett betűk vagy idézetek - nem, ezúttal arra kérünk Benneteket, hogy osszatok meg velünk egy-egy szeletet az emlékeitekből: minden állomáson találhattok majd egy emlékekkel kapcsolatos kérdést, a feladatotok csupán annyit, hogy egy-két szóban válaszoljatok! A turné végén egy szerencsés gazdagabb lehet a könyv egy példányával!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Mi az az íz számodra, ami egy boldog emléket idéz fel, valahányszor érzed?
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
2019.12.03. Flora the Sweaterist
2019.12.05. Never Let Me Go
2019.12.07. Zakkant olvas
2019.12.09. Olvasónapló
2019.12.11. Spirit Bliss Sárga könyves út
2019.12.13. Csak olvass
2019.12.15. Szofisztikált macska
2019.12.17. Könyv és Más
2019.12.19. Nem félünk a könyvektől
2019.12.21. Readinspo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése