Persepolis (értékelés és nyereményjáték)
Az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kultikus képregénye, a Persepolis, idén októberben végre újra, teljes kiadásban jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában. Az iráni forradalom borzalmaiból menekülő Marjane Satrapi képregényes önelbeszélését ezúttal a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be nektek és ha velünk tartotok, akkor megnyerhetitek a kötet egy példányát is!
Kiadó: Libri, 2019
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789634334651
Eredeti cím: Persepolis
Fordította: Rády Krisztina
Fordította: Rády Krisztina
Illusztrálta: Marjane Satrapi
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Mardzsi tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre.
Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít…
Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám forradalomról, a félelemben és gyászban eltöltött évekről, és két világ – az iráni és nyugati gondolkodás – kibékíthetetlennek tűnő ellentéteiről.
Véleményem:
Rövid időn belül másodjára érkezem egy képregénnyel, és pontosan ez a két kötet ébresztett rá (az előző a Nimona volt), hogy még ezen a műfajon belül is mennyire sokféle és változatos téma és stílus kerülhet a középpontba. Marjane Satrapi Persepolis című képregénye csak a magyar megjelenés kapcsán került a látóterembe, és borzasztóan kíváncsi lettem, hogy egy ilyen jellegű, önéletrajzi ihletésű mű hogyan jeleníthető meg ebben a formában. Azt hiszem, sokak nevében mondhatom- főleg a saját generációmat és a fiatalabbakat tekintve- hogy Irán múltja a történelem egy olyan szelete, amiről viszonylag kevés információval rendelkezünk, ha másért nem, egyszerűen azért, mert az iskolában nem tanultunk ennyire friss eseményekről, pláne távoli országok esetében. Az olvasástól tehát egyaránt reméltem ezeknek a fekete foltoknak a megvilágítását, illetve egy olyan "női sors" történetet, amely mind kulturális, mind történelmi szempontból nagyon érdekes lehet.
A történetünk kezdete 1979-1980-ra tehető, amikor az írónő és egyben főhős, Marjane tíz esztendős kislány volt Iránban. A cselekmény közvetlen történelmi háttere az 1978-ban kitört iráni iszlám forradalom, mely az akkori sah, Mohammad Reza Pahlavi uralmának megdöntésére irányult. 1979-ben kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot, mely teokratikus és konzervatív berendezkedésével számos változást hozott az addig viszonylag szabadabb mindennapokba. Nagyon érdekes volt, hogy már a kezdetektől Marjane szemüvegén keresztül látjuk ezeket az eseményeket és változásokat, mindig annak megfelelő súlypontokkal, amik az ő életkori sajátosságaiból erednek. Jó példa erre, hogy a tízéves kislányt kezdetben főleg az foglalkoztatja, miért kell ezentúl kendővel eltakarnia a fejét, vagy miért nem tanulhat az iskolában együtt a fiúkkal.
Tovább haladva a történelemben és Marjane személyes élettörténetében, végigkövethetjük a forradalom következményeit, a később kibontakozó irak-iráni háború eseményeit, és láthatjuk, mennyire sajátos politikai és kulturális helyzet alakult ki ezekben az években Iránban. Nagyon kettős időszaknak tekinthető ez sok szempontból, hiszen az országot már elérte korábban a nyugat hatása és az igény a felszabadultabb gondolkodásra vagy világiasabb életmódra, ugyanakkor az újonnan bevezetett szigorú szabályok szöges ellentétben álltak ezekkel. Marjane szülei felvilágosult, modern gondolkodású és szeretetteljes emberek, akik lányukat liberális szellemiségben nevelték. Pont emiatt a lánynak borzasztó nehéz megszoknia, hogy sem külsejét, sem gondolatait vagy véleményét tekintve nem lehet igazán önmaga. Ez a helyzet később odáig fajul, hogy szülei úgy látják, biztonságosabb, ha Marjane elhagyja Iránt, és egy európai országban próbál szerencsét, így kerül középiskolás korában Ausztriába.
Innentől kezdve új fejezet kezdődik a lány életében. A kötet nagyon pontosan és érzékenyen mutatja be, mennyire nehéz egy ember számára ekkora kulturális váltás, és milyen komoly identitás-válságot okozhat, hogy új országba kell beilleszkednie. Marjane úgy érzi, már nem egészen iráni, viszont európainak sem tekinti magát, megreked e között a két, nagyon különböző világ között, melynek komoly hatásai vannak személyiségére is. Életében eljut egy olyan mélypontra is, amikor már attól kell félnünk, végleg elveszíti önmagát, és nem sikerül kiutat találnia a depresszióból. Szerencsére az akkor már felnőtt, fiatal nő akaratereje és határozott egyénisége megbirkózik azokkal az akadályokkal, amiket az élet elé gördít, és sikerül azzá az emberré válnia, akire büszkék lehetnek az általa oly nagy becsben tartott felmenői és szülei.
Számomra ez a könyv nagyon sok szempontból volt tanulságos és informatív. Először is rengeteget megtudtam Irán akkori helyzetéről, olvasás közben pedig többször felhördültem magamban, mennyire kiábrándító, hogy alig tudunk valamit a körülöttünk zajló világpolitikai események hátteréről (akinek nem inge, ne vegye magára, de szerintem nem vagyok egyedül az ilyen hiányosságokkal). Még az is felvetődött bennem párszor, hogy nem lenne-e mindez sokkal fontosabb egy pun háború tényeinek ismereténél, főleg, hogy sok gyerek még ennyire sincsen képben más népek, kultúrák hátterével.
Nagyon tetszett a rendkívül személyes hangvétel, és hogy Marjane egészen közel engedett önmagához és a legbelsőbb gondolataihoz. A komoly és sokszor megrázó tartalom ellenére rengeteg humor van a kötetben, ami csak megerősíti az olvasóban, hogy élhetünk bárhol, bármilyen körülmények között, a legelemibb emberi sajátosságaink és érzéseink pontosan ugyanolyanok. A képregény képi megjelenítése izgalmas volt a fekete-fehér rajzokkal, ehhez a témához szerintem ez sokkal jobban passzolt hangulatában, mintha színes lett volna. A képek mégsem lesznek nyomasztóak, inkább élénkek és dinamikusak, és nagyon jól sikerült általuk ábrázolni mind a háború szörnyűségeit, mind a hétköznapi, emberi történéseket. Nagyon érdekesnek tartottam azt is, hogy az iráni emberek hogyan próbálják megragadni a lázadás és önkifejezés egészen apró darabkáit. Lehet, hogy ez csak egy finoman felvitt sminkben vagy egy-egy nyugati csempészkazettában nyilvánult meg, de azt még hazánkban is tudják az idősebb generáció képviselői, milyen felszabadító erővel bírnak néha ezek az apró, belső forradalmak.
Összességében nagyon örülök tehát, hogy kézbe vettem a Persepolist, úgy érzem, nagyon sok szempontból több lettem az elolvasásával. Azzal alapvetően sosem volt baj, hogy empatikusan és nyitottan viszonyuljak más kultúrákhoz, de a konkrét tények és személyes sorsok mindig segítenek abban, hogy ez a viszonyulás hiteles és valós alapokon nyugodjon. Szerintem fontos, hogy lányok és fiúk egyaránt megismerjék a világnak vagy a történelemnek azon szeleteit, ahol a szabadság egyáltalán nem magától értetődő, és ahol egy számunkra teljesen átlagos Iron Maiden poszter elhelyezése egy tinédzser szobájában sokkal nagyobb súllyal bíró cselekedet, mint amit el tudunk képzelni. Egyszerre volt történelmi könyv, női sors-történet, humoros és megható életrajz, így azt gondolom, nagyon sok olvasó meg fogja találni benne a hozzá közelálló tartalmat.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki nyitott más kultúrák és népek történelmére, vagy egy bátor és szókimondó fiatal nő kalandos és elgondolkodtató történetére.
Rövid időn belül másodjára érkezem egy képregénnyel, és pontosan ez a két kötet ébresztett rá (az előző a Nimona volt), hogy még ezen a műfajon belül is mennyire sokféle és változatos téma és stílus kerülhet a középpontba. Marjane Satrapi Persepolis című képregénye csak a magyar megjelenés kapcsán került a látóterembe, és borzasztóan kíváncsi lettem, hogy egy ilyen jellegű, önéletrajzi ihletésű mű hogyan jeleníthető meg ebben a formában. Azt hiszem, sokak nevében mondhatom- főleg a saját generációmat és a fiatalabbakat tekintve- hogy Irán múltja a történelem egy olyan szelete, amiről viszonylag kevés információval rendelkezünk, ha másért nem, egyszerűen azért, mert az iskolában nem tanultunk ennyire friss eseményekről, pláne távoli országok esetében. Az olvasástól tehát egyaránt reméltem ezeknek a fekete foltoknak a megvilágítását, illetve egy olyan "női sors" történetet, amely mind kulturális, mind történelmi szempontból nagyon érdekes lehet.
A történetünk kezdete 1979-1980-ra tehető, amikor az írónő és egyben főhős, Marjane tíz esztendős kislány volt Iránban. A cselekmény közvetlen történelmi háttere az 1978-ban kitört iráni iszlám forradalom, mely az akkori sah, Mohammad Reza Pahlavi uralmának megdöntésére irányult. 1979-ben kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot, mely teokratikus és konzervatív berendezkedésével számos változást hozott az addig viszonylag szabadabb mindennapokba. Nagyon érdekes volt, hogy már a kezdetektől Marjane szemüvegén keresztül látjuk ezeket az eseményeket és változásokat, mindig annak megfelelő súlypontokkal, amik az ő életkori sajátosságaiból erednek. Jó példa erre, hogy a tízéves kislányt kezdetben főleg az foglalkoztatja, miért kell ezentúl kendővel eltakarnia a fejét, vagy miért nem tanulhat az iskolában együtt a fiúkkal.
Tovább haladva a történelemben és Marjane személyes élettörténetében, végigkövethetjük a forradalom következményeit, a később kibontakozó irak-iráni háború eseményeit, és láthatjuk, mennyire sajátos politikai és kulturális helyzet alakult ki ezekben az években Iránban. Nagyon kettős időszaknak tekinthető ez sok szempontból, hiszen az országot már elérte korábban a nyugat hatása és az igény a felszabadultabb gondolkodásra vagy világiasabb életmódra, ugyanakkor az újonnan bevezetett szigorú szabályok szöges ellentétben álltak ezekkel. Marjane szülei felvilágosult, modern gondolkodású és szeretetteljes emberek, akik lányukat liberális szellemiségben nevelték. Pont emiatt a lánynak borzasztó nehéz megszoknia, hogy sem külsejét, sem gondolatait vagy véleményét tekintve nem lehet igazán önmaga. Ez a helyzet később odáig fajul, hogy szülei úgy látják, biztonságosabb, ha Marjane elhagyja Iránt, és egy európai országban próbál szerencsét, így kerül középiskolás korában Ausztriába.
Innentől kezdve új fejezet kezdődik a lány életében. A kötet nagyon pontosan és érzékenyen mutatja be, mennyire nehéz egy ember számára ekkora kulturális váltás, és milyen komoly identitás-válságot okozhat, hogy új országba kell beilleszkednie. Marjane úgy érzi, már nem egészen iráni, viszont európainak sem tekinti magát, megreked e között a két, nagyon különböző világ között, melynek komoly hatásai vannak személyiségére is. Életében eljut egy olyan mélypontra is, amikor már attól kell félnünk, végleg elveszíti önmagát, és nem sikerül kiutat találnia a depresszióból. Szerencsére az akkor már felnőtt, fiatal nő akaratereje és határozott egyénisége megbirkózik azokkal az akadályokkal, amiket az élet elé gördít, és sikerül azzá az emberré válnia, akire büszkék lehetnek az általa oly nagy becsben tartott felmenői és szülei.
Számomra ez a könyv nagyon sok szempontból volt tanulságos és informatív. Először is rengeteget megtudtam Irán akkori helyzetéről, olvasás közben pedig többször felhördültem magamban, mennyire kiábrándító, hogy alig tudunk valamit a körülöttünk zajló világpolitikai események hátteréről (akinek nem inge, ne vegye magára, de szerintem nem vagyok egyedül az ilyen hiányosságokkal). Még az is felvetődött bennem párszor, hogy nem lenne-e mindez sokkal fontosabb egy pun háború tényeinek ismereténél, főleg, hogy sok gyerek még ennyire sincsen képben más népek, kultúrák hátterével.
Nagyon tetszett a rendkívül személyes hangvétel, és hogy Marjane egészen közel engedett önmagához és a legbelsőbb gondolataihoz. A komoly és sokszor megrázó tartalom ellenére rengeteg humor van a kötetben, ami csak megerősíti az olvasóban, hogy élhetünk bárhol, bármilyen körülmények között, a legelemibb emberi sajátosságaink és érzéseink pontosan ugyanolyanok. A képregény képi megjelenítése izgalmas volt a fekete-fehér rajzokkal, ehhez a témához szerintem ez sokkal jobban passzolt hangulatában, mintha színes lett volna. A képek mégsem lesznek nyomasztóak, inkább élénkek és dinamikusak, és nagyon jól sikerült általuk ábrázolni mind a háború szörnyűségeit, mind a hétköznapi, emberi történéseket. Nagyon érdekesnek tartottam azt is, hogy az iráni emberek hogyan próbálják megragadni a lázadás és önkifejezés egészen apró darabkáit. Lehet, hogy ez csak egy finoman felvitt sminkben vagy egy-egy nyugati csempészkazettában nyilvánult meg, de azt még hazánkban is tudják az idősebb generáció képviselői, milyen felszabadító erővel bírnak néha ezek az apró, belső forradalmak.
Összességében nagyon örülök tehát, hogy kézbe vettem a Persepolist, úgy érzem, nagyon sok szempontból több lettem az elolvasásával. Azzal alapvetően sosem volt baj, hogy empatikusan és nyitottan viszonyuljak más kultúrákhoz, de a konkrét tények és személyes sorsok mindig segítenek abban, hogy ez a viszonyulás hiteles és valós alapokon nyugodjon. Szerintem fontos, hogy lányok és fiúk egyaránt megismerjék a világnak vagy a történelemnek azon szeleteit, ahol a szabadság egyáltalán nem magától értetődő, és ahol egy számunkra teljesen átlagos Iron Maiden poszter elhelyezése egy tinédzser szobájában sokkal nagyobb súllyal bíró cselekedet, mint amit el tudunk képzelni. Egyszerre volt történelmi könyv, női sors-történet, humoros és megható életrajz, így azt gondolom, nagyon sok olvasó meg fogja találni benne a hozzá közelálló tartalmat.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki nyitott más kultúrák és népek történelmére, vagy egy bátor és szókimondó fiatal nő kalandos és elgondolkodtató történetére.
Nyereményjáték:
A képregények világa nem csak a szuperhősöké. Számos szerzőt ihlettek már meg a valós, hús-vér emberek, azok élete vagy épp szenvedéseik... épp ahogy Marjane esetében is. Ezúttal minden állomáson egy önéletrajzi ihletésű alkotás borítójából láthattok egy részletet, a feladatotok pedig nem más, mint a képek alapján kitalálni, hogy melyik képregényről van szó, majd ennek szerzőjét és címét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
12. 05. - Nem félünk a könyvektől
12. 07. - Csak olvass!
12. 09. - Könyv és más
12. 11. - Readinspo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése