Találj rám! (értékelés és nyereményjáték)

Már itthon is megjelent a nagy sikerű Szólíts a neveden folytatása, amiből megtudhatjuk, egymásra talál-e végül Élio és Oliver. A kötetről három állomásos blogturné keretén belül mesélünk.

Kiadó: Athenaeum, 2019

Oldalszám: 296 oldal

ISBN: 9789632938752

Eredeti cím: Find Me

Fordító: Szigethy-Mallász Rita

A könyvet ITT tudod megrendelni

Fülszöveg:

A ​világszerte nagy népszerűségnek örvendő Szólíts a neveden szerzője visszatér csodásan összetett lelkű szereplőihez, hogy évtizedekkel első találkozásuk után tovább kutassa, vajon hány különféle alakban is jelenhet meg a szerelem.

Egyetlen közelmúltbeli regény sem beszélt olyan megrendítően a szerelem természetéről, mint André Aciman lenyűgöző könyve, a Szólíts a neveden. Legelső, 2007-es megjelenésekor Stacey D'Erasmo, a New York Times kritikusa „szerelmes levélnek, vallomásnak, különlegesen gyönyörű könyvnek” nevezte. Mintegy háromnegyedmillió eladott példány után pedig megszületett a később Oscar-díjjal is jutalmazott filmváltozat, amelyben Timothée Chalamet játszotta a kamasz Eliót, Armie Hammer pedig Olivert, a fiatal doktoranduszt, akivel egymásba szeretnek.

A Megtalállak-ban először Samuellel, Elio édesapjával találkozunk: épp látogatóba utazik Firenzéből Rómába a fiához, aki időközben sikeres zongoraművész lett. Egy fiatal nővel való véletlenszerű találkozása a vonaton fenekestül felforgatja az idős Sami terveit, örökre megváltoztatva életének hátralévő részét.

Nem sokkal ezután Elio Párizsba költözik, ahol ő maga is találkozik valakivel, Oliver pedig, aki időközben családos ember és főiskolai tanár lett Amerikában, hirtelen azon kapja magát, hogy szeretne visszalátogatni Európába.

Aciman érzékeny szerző, egyetlen rejtett rezdülés, az érzelmek egyetlen árnyalatnyi változása sem kerülheti el a figyelmét, hiszen ezekből áll össze a szenvedély. A Megtalállak visszatér az egyik legnagyszerűbb kortárs szerelmi regény világába, tovább feszegetve a kérdést, elmúlhat e valaha az igazi szerelem?

Véleményem:

André Aciman Szólíts a neveden című regénye elég meghatározó darabra sikeredett 2018-ban a romantikus irodalom műfaján belül. Számomra főként szépséges nyelvezete, a számtalan filozófiai eszmefuttatás és a szerelem kortalan-nemtelen-időtlen ábrázolása miatt volt nagyon értékes (értékelésem ITT). Ettől függetlenül egy kevéske mégis hiányzott ahhoz, hogy a kedvenceim sorába emelkedhessen. Nos, egy ilyen jellegű történet második része alapból is rengeteg buktatót rejt magában, és mindig kétesélyes, hogyan fog sikerülni, itt meg ráadásul amiatt is aggódtam, hogy ha a folytatás csak ugyanolyan lesz, nem rosszabb, akkor sem fogja megütni a kívánt mércét. Azzal kapcsolatban nem voltak igényeim, hogy a folytatás pontosan milyen formában történjen, én nem feltétlenül vártam el, hogy közvetlenül visszacsöppenjünk Elio és Oliver kapcsolatába, egyszerűen csak kíváncsi voltam, mi maradt még az íróban, amit meg szeretne osztani velünk. Most, az olvasás végeztével azt kell mondanom, hogy kellemesebben nem is lepődhettem volna meg, nekem ugyanis a második rész több szempontból is jobban tetszett, mint az első.

A kötet három szerkezeti egységből áll, mindegyik valamilyen módon egy-egy zenei kifejezéshez kötődik, melyek a fejezetek címét is adják. Az első fejezetben nem éppen szokványos módon Elio édesapjával találkozunk, aki az első részben csak mellékszereplő volt, de akiről már akkor kiderült, hogy fiához hasonlóan érzékeny, művelt ember, aki számára kiemelten fontosak az olyan értékek, mint a szerelem, művészet, vagy az önmagunkhoz való hűség. Igazából, még ha Elio lenne számomra a legfontosabb a történetben, akkor sem bántam volna ezt a hosszasabb elbeszélést, hiszen Samuelt megismerve a fiúhoz is közelebb kerülhetünk, megértjük, hogyan vált azzá a különleges kamasszá, akivel az első részben találkoztunk. Az időben már tizenöt évet előrehaladtunk, Elio éli az életét tehetséges zongoraművészként, Samuel pedig vonatra száll, hogy vele tölthesse a hétvégét. A vonaton aztán megismerkedik egy hozzá képest fele annyi idős fiatal nővel, Mirandával, akivel pillanatok alatt olyan mély és bizalmas beszélgetésbe kezdenek, amire egyikük sem számított. Innentől kezdve az egész elbeszélés egyfajta "szerelem első látásra" történet lesz (hasonlóan, mint a Szólíts a neveden esetében), ugyanakkor itt hőseink nem fiatal, tapasztalatlan fiúk, hanem felnőtt, sok sebbel és élménnyel rendelkező emberek, akik már letettek arról, hogy ilyesmiben részük lehet.

"Mind olyanok vagyunk, mint a hold, amely egyszerre csak az egyik oldalát fordítja a föld felé, az egész gömbjét soha."

Bevallom, nekem ez volt a háromból a kedvenc fejezetem, annyira belemerültem ebbe a nem mindennapi kapcsolatba, ami kettejük között szövődött, hogy szinte meg is feledkeztem arról, hogy voltaképpen Oliver és Elio miatt olvasom ezt a könyvet. Bár a két ember között nagy a korkülönbség, és temperamentumuk is eléggé különbözik egymástól, mégis képesek olyan szinten ráhangolódni egymásra, mintha mindig is ismerték volna egymást. Ugyanaz tetszett itt is, mint az első rész esetében, nevezetesen, hogy a szerelem olyan univerzális erőként jelenik meg, ahol teljesen mindegy az érintettek kora, neme vagy eddigi élettörténete. A szerző által megfogalmazott érzések olyan igaziak és szépek, hogy szinte fáj olvasni őket, és ha valakinek volt már hasonlóban része, pontosan tudja, hogy mennyire hitelesek az utolsó betűig. 

"Ha felnyithatnám a tested, belekuporodhatnék, és visszavarrhatnálak magamra, megtenném, csak hogy dédelgethessem a benned ébredő álmokat, te pedig az én álmaimat álmodd."

A második fejezetben Elio szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. Láthatjuk, milyen férfi lett belőle, hogyan éli mindennapjait, és hogyan küzd meg azzal az űrrel, amit Oliver hagyott benne maga után. Apjához hasonlóan ő is megismerkedik valakivel, csak éppen olyasvalakivel, aki kétszer annyi idős, mint ő. A Michellel való kapcsolata végtelenül szelíd és érzékeny, olvasás közben érezzük, számára a férfi jelenti azt az orvosságot, amire szüksége van a múlt sebei miatt és ahhoz, hogy valamikor a jövőben Oliver elé tudjon állni, akit soha nem felejtett el. Végül a harmadik fejezettől Oliverről olvashatunk, arról az életről kapunk néhány képkockát, amit az igazi érzései helyett választott, és azt is megtudhatjuk, sikerül-e rátalálnia újra Elióra, és ha igen, helyrehozható vagy folytatható-e, ami kettejük között volt.

Igazából az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, hogy számomra olyan erős volt a regény első fele, hogy ahhoz képest picit erőtlennek éreztem a végét. Lehet, hogy ez amiatt is van, hogy Oliver személye már az első részben sem került hozzám igazán közel, nem tudtam úgy a fejébe vagy a szívébe látni, mint Eliónak. Ettől függetlenül a történet úgy kerek egész, ahogy van, és az író nagyon szépen összekapcsolja az egyes emberi sorsokat és a cselekményszálakat egymással. Nekem ezt most nagyon jólesett olvasni, tetszett a zenével való erősebb párhuzam is, és az, hogy olyan sokféle érzést és élményt volt képes megfogalmazni, ami a legtöbb olvasónak ismerős, csak sosem tudnánk mondatba foglalni őket. És igen, most már tényleg meg kell néznem a filmet, amit azóta is halogattam. :)

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szerette az első részt, és nem feltétlenül bánja, ha nem a klasszikus értelemben vett folytatást fog kapni.

Nyereményjáték:

A folytatást nagyrészt annak köszönhetjük, hogy az első rész, a Szólíts a neveden hatalmas siker volt a mozikban, hála többek között Timothée Chalamet zseniális játékának.

A mostani nyereményjátékban a fiatal színész filmjeiből találtok képeket, ti pedig írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely Timothée Chalamet filmből származik a kép. A szerencsés nyertes 1 példányt kap a könyvből.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
12.09. - Sorok Között
12.11. - Nem félünk a könyvektől!
12.13. - Könyv és más blog