Buddha-tálak (értékelés és nyereményjáték)

A Boook kiadó gondozásában jelent meg Janits-Szabó Virág harmadik kötete, melyben a Buddha-tálak szemkápráztató és ízletes világába kalauzol el bennünket. Ételkompozíciói egyszerre táplálják a testet és a lelket, továbbá rengeteget tanít a keleti filozófiáról és az örömteli étkezésről, amivel harmonikusabbá tehetjük életünket. 

Tarts három bloggerünkkel és nyerd meg a Boook kiadó által felajánlott két példány egyikét.

Kiadó: Boook, 2019

Oldalszám: 208 oldal

ISBN: 9786155417443

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Vegetáriánus ​és vegán ételkompozíciók

Pazar tálakon találkoznak vegetáriánus és vegán fogások ebben a nem mindennapi receptkönyvben. A többségében könnyen elkészíthető, kivétel nélkül egészséges és harmonikus receptek más-más hangulatvilágot idéznek meg, miközben olyan csodálatos tálak kerülnek elénk, mint a Stresszoldó vagy az Édes ébredés Buddha-tál.

Virág, a Városi Jógi tanítója és az Örömfőzés című szakácskönyv, valamint a Látó mese szerzője újraálmodta a Buddha-tálak műfaját. Új könyvében ázsiai tálak, édes tálak, reggeliző és gyógyító tálak egyaránt helyet kaptak. Kipróbálásukkal a test és a lélek is feltöltődik, hiszen a szerző a tőle megszokott bölcsességgel és derűvel segít a tudatos, örömteli táplálkozásban. Olyan, mintha nem is szakácskönyvet, hanem egy bölcs útmutatásokkal teli képeskönyvet lapozgatnánk. A Buddha-tálak nemcsak remek receptgyűjtemény, hanem bárhol és bármikor elővehető értékes olvasmány.

„Ez az élet nem elegendő ahhoz, hogy lerójam hálámat Ázsiának és magának Buddhának, aki örökké inspirál – ezekkel a tálakkal neki kedveskedem.” (Virág)

Véleményem:

Eredetileg nem terveztem elolvasni ezt a könyvet, talán azért, mert elrettentett a vegetáriánus/vegán címke, ami a benne található recepteket jellemzi. Aztán végül kettő dolog volt, ami meggyőzött. Az egyik, hogy a Blogturné keretein belül többen nagyon lelkesen viszonyultak a kötethez, a másik, hogy rájöttem, ugyanaz a Janits-Szabó Virág írta, akinek Látó mese című könyve az egyik kedvencem volt az idei évben. Szóval vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, kilépek egy picit a komfortzónámból, főleg, hogy a saját táplálkozásomat elnézve mindig arra jutok, hogy nagyon ráférne némi újdonság és vérfrissítés. Miután a kötetet és a benne lévő recepteket alaposan áttanulmányoztam, annyit biztosan elmondhatok, hogy a vegetáriánus alapanyagok és variációk sokkal izgalmasabbak, mint eddig gondoltam volna, ugyanakkor az is tény, hogy ezekhez a receptekhez eléggé fel kell kötni a gatyát, és szükséges hozzájuk egy alapvető szemléletváltás az ételhez fűződő kapcsolatunkban. A továbbiakban a szakácskönyveknél megszokott szempontok alapján boncolgatom kicsit a kötetet, majd arra is fényt derítek, én hogyan birkóztam meg az egyik, benne található recepttel.

Felépítés/külalak:

Ez a szakácskönyv tipikusan olyan volt a számomra, ami első pillantásra kicsit a zsúfoltság hatását keltette, nem olyan a felépítése, mint az eddig megszokott köteteké. Persze amikor már vettem a fáradtságot, hogy alaposabban áttanulmányozzam, rájöttem, hogy ami kezdetben káoszosnak tűnt, nagyon is átgondolt és teljesen logikus rendszert képez. Első körben a szerző a műfajhoz képest hosszasabb bevezetőben tárgyalja, hogy egyáltalán mik azok a Buddha-tálak, hogyan helyezhetők el az egészségtudatos szemléleten vagy a keleti filozófián belül, és mi az ő személyes érintettsége ezzel a fajta konyhaművészettel kapcsolatban. Hozzám mindig is közel állt a keleti gondolkodás, és manapság is látjuk, hogy a felgyorsult világban egyre több emberben fogalmazódik meg az igény erre a fajta nyitottságra, nyugalomra és harmóniára. 

A Buddha-tál recepteket öt csoportba sorolva találjuk meg a köteten belül: vannak ázsiai tálak, levesek, zöldségtálak, gyógyító és - az édesszájúakra is gondolva- édes Buddha-tálak. Egy-egy recept leírása sokkal összetettebb, mint egy hagyományos szakácskönyv esetében, hiszen itt egy olyan műfajról beszélünk, ahol a kész kompozíción belül legalább ötféle különböző étel vagy hozzávaló szerepel. Miután az étvágygerjesztő ételfotót megcsodáljuk az egyes fejezetekben, a tál minden alkotóeleméről megtaláljuk a hozzávalókat és az elkészítés módját, illetve olvashatunk pár sort arról is, hogy Virág milyen időszakban vagy alkalmakra ajánlja az adott ételt.

Hozzávalók/alapanyagok:

Hát, nem árulok zsákbamacskát, a szakácskönyv legtöbb receptje tartalmazott olyan hozzávalót, ami nem állt rendelkezésre itthon, vagy amit nem egyszerű beszerezni a sarki közértben. Ennek oka egyrészt, hogy eleve sok alapanyaggal dolgozik. Egy ilyen Buddha-tál legalább három fő alkotórészt tartalmaz, plusz számtalan kiegészítőt. Fontos a hozzávalók minősége szempontjából is az egyensúly, ideális esetben egy tálon egyaránt találunk teljes értékű gabonát, fehérjében gazdag növényi összetevőt, nyers, főtt vagy sült zöldségeket, illetve krémes, fűszeres ízesítőket. Sokszor szempont, hogy az elkészített tálunk minél színesebb, ízekben és textúrákban minél változatosabb legyen, így már jobban érthető, miért nem tudunk nekiállni a recepteknek alaposabb felkészülés nélkül. 

Valószínűnek tartom, hogy akik már járatosabbak a keleti ételek vagy a vegán receptek világában, azoknak sok hozzávaló be van már tárazva a kamrájába, én a különleges fűszerekkel egész jól állok, de az egyéb alapanyagokkal nem annyira (pl. ramen tészta, rizsborecet, currypaszta). Az igazi nehézséget mégsem ez jelenti szerintem, hanem a friss zöldségek és gyümölcsök, amikhez télen sokkal bajosabb hozzájutni, főleg, ha jó minőségű terméket szeretnénk vásárolni. Így tehát az is nehézkes, hogy meghatározzuk, olcsó vagy drága recepteket tartalmaz a kötet, hiszen nagyon nem mindegy, mit mikor szeretnénk beszerezni.

Tartalom/leírás:

Ahogy feljebb már említettem, az írónő részletes bevezetőben mesél nekünk a Buddha-tálak rejtelmeiről, és nekem nagyon tetszett, hogy érződött, nem csak beszél róla, hanem az életmódja része az örömteli és kiegyensúlyozott táplálkozás. Ez a kötet ugyan önmagában nem vállalkozik arra, hogy a mögöttes filozófiát vagy az egyes hozzávalók pontos hatásait nagyon részletesen leírja, de annyit felvillant ezekből, hogy az érdeklődő már tovább tudjon tapogatózni. Az egész könyvből árad az a fajta hozzáállás, amely az ételt szent dolognak tekinti, annak elkészítését pedig olyan cselekedetnek, ami abszolút megtölthető spirituális tartalommal. Más kérdés persze, hogy ez mennyire fér bele egy elfoglalt háziasszony életébe, én azt gondolom, hogy nem lehetetlen a dolog, de tényleg szükség van hozzá bizonyos fokú életmódváltásra. 

A receptek leírása érthető és követhető, bár bevallom, én a legtöbb esetében még nem érzem a bátorságot, hogy nekikezdjek. A különféle konyhai eljárások nem tűnnek nagyon bonyolultnak, de mivel szokatlan alapanyagokkal és formában történnek, én biztos, hogy csak szép fokozatosan próbálom majd beépíteni őket a mindennapi ételkészítésbe. Mindenképpen érdemes, hiszen tényleg nagyon változatos tálakat találunk, ráadásul az egyes összetevőket akkor is a tányérra tehetjük köretként, ha nem Buddha-tálban, hanem egy szimpla ebédben gondolkodunk. 

A kötet végén találunk még egy kis gyűjteményt a leggyakoribb hozzávalók egészségünkre gyakorolt hatásáról, szigorúan a teljesség igénye nélkül, amit Virág is hangsúlyoz. Ez tényleg arra jó, hogy alapszinten tájékozódunk, és ha szeretnénk, tovább kutakodhassunk a témában.

Kipróbálás:

Mindig ez a legizgalmasabb rész egy receptkönyv esetében, bár itt ahogy utaltam rá, most az volt a legizgalmasabb, hogy találjak olyan ételt, amit viszonylag kevés utánajárással is el tudok készíteni. Olyasmit szerettem volna választani, ami könnyen juttat sikerélményhez, és inkább kedvet ad a további kísérletezéshez, mint hogy elbátortalanítson. Így esett a választásom a mennyei kásatálra, ami az édes Buddha-tálak fejezetben található (haha, nem is én lennék, ha nem ezt a részt preferálnám :)). Bár az alapanyagok ismerősek és egyszerűek voltak (őszibarack, banán, gránátalma, pisztácia, zabkása), azért a beszerzéssel így is meggyűlt a bajom. Hát igen, decemberben nem annyira egyszerű friss barackhoz jutni, így igyekeztem kreatív lenni, és felváltani azt mangóval. A kötet elején egyébként a szerző ír arról, hogy bátran kísérletezzünk és cserélgessük a hozzávalókat, szóval nem éreztem, hogy nagy eretnekséget követek el. :)

Zabkását viszonylag gyakran szoktunk készíteni reggelire, hogy megadja a kellő lendületet a naphoz, viszont már sokat nyafogtam itthon amiatt, hogy kéne valamit újítani rajta, mert már unom a szokásos alapanyagokat benne. A könyvben található kásatál a friss gyümölcsök hozzáadásával, és a pisztácia meghökkentő jelenlétével csavar egyet a megszokott formán, és nagyon üde, izgalmas ízvilágba kalauzol. Tahiniszósz helyett én agave szirupot használtam a végén ízesítésre, ezzel  a kis csalással végképp borzasztó egyszerűvé vált a dolog. Igaz, hogy egy picivel több előkészületet igényelt, így inkább hétvégi reggelikhez alkalmas, de az összkép és az íz megérte a fáradtságot. 

Az elkészítés során ügyeltem arra is, hogy valamennyit átvegyek abból a szemléletből és hangulatból, ami a kötetet átjárja: az alapanyagok előkészítése és a tál elrendezése közben igyekeztem nyugodt lenni és arra gondolni, hogy ez a sok egészséges alapanyag hogyan fog majd táplálni engem, amiért hálás vagyok. Ez kicsit furcsának tűnhet, és én sem gondolom, hogy könnyű minden nap átadni magunkat ennek az érzésnek, de ha csak néha sikerül, már akkor sokat tettünk testi-lelki egészségünkért.

Összességében nekem ez a könyv nagyon pozitív meglepetés volt, hiszen képes volt arra, hogy felkeltse az érdeklődésemet több növényi alapanyag és elkészítési mód irányába. Talán csak azt hiányoltam kicsit, hogy több olyan recept legyen benne, ami nagyon egyszerű alapanyagokkal dolgozik, amiket beszerezni is könnyű bármikor. Ugyanakkor a kötetben található tálak egyszerűen gyönyörűek, és szinte unszolják az embert, hogy megpróbálja elkészíteni őket. Bár a legkönnyebb recepttel kezdtem, úgy érzem, most lett kellő önbizalmam ahhoz, hogy a többi étel felé is kikacsintsak, és remélem, hogy hamarosan újabb tállal büszkélkedhetek. 

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Határozottan nem csak vegetáriánusoknak és vegánoknak, hanem mindenkinek, aki szeretné tágítani a határait, és aki nyitott a keleti szemléletmódra és ízvilágra.

Nyereményjáték:

Virág könyvében szót ejt a különböző típusú ételek energiáiról is, melyekből öt féle létezik. Fa, Fém, Föld, Tűz és Víz. A feladatotok az lesz, hogy megtaláljátok, melyik típusú energia képét rejtettük el az adott állomáson, majd írjátok meg a nevét a Rafflecopter megfelelő sorában.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
12.09. Booktastic Boglinc
12.11. Könyv és más
12.13. Olvasónapló