Mákháború (értékelés és nyereményjáték)
R. F. Kuang Mákháború című regénye az Agave gondozásában jelent meg idén, 2019-ben. A történet egy Kínához nagyon hasonló fantasyvilágban játszódik, amelyben a béke csak látszat. Az emberek többsége már megfeledkezett az istenekről, de Zsin visszatér hozzájuk, hogy megnyerhesse a háborút az országának, Nikannak a Mugeni Föderációval szemben. Zsin izgalmas történetét ezúttal négy bloggerünkkel követheted végig, természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Kiadó: Agave, 2019
Oldalszám: 576 oldal
ISBN: 9789634196402
Eredeti cím: The Poppy War
Fordító: Ballai Mária
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Nikant elárasztja az ópium, amelyet a Mugeni Föderáció juttatott el a birodalom partjaihoz. A drog folyton emlékeztet a velük folytatott háborúra, amelynek csak a trifektaként elhíresült három hős – a Nőstényvipera, a Sárkánycsászár és a Kapuőr – tudott véget vetni. Ezen legendás lények mindegyike istenszerű hatalommal bírt, ők egyesítették a birodalom hadurait a Föderációval szemben. Azóta viszont évtizedek teltek el, és a trifekta felbomlott: a Sárkánycsászár meghalt, a Kapuőr eltűnt, egyedül a Nőstényvipera ül a trónon. Béke uralkodik, de az ópiumtól nem sikerült megszabadulni.
Amikor Zsin kiváló eredményt ér el a kedzsun – a birodalmi vizsgán, amely a legtehetségesebb fiatalokat válogatja ki az akadémiákra – mindenki megdöbben: a vizsgáztatók, akik képtelenek elfogadni, hogy egy Kakas tartományban élő háborús árva csalás nélkül teljesítheti a vizsgát; Zsin nevelőszülei, akik azt hitték, végre kiházasíthatják a lányt, és ezzel további üzleti előnyökre tehetnek szert; és maga Zsin is, aki ekkor jön rá, hogy végre búcsút inthet az addigi életét meghatározó rabszolgaságnak és kétségbeesésnek. Még nagyobb meglepetést okoz, hogy Zsin Nikan legkiválóbb katonai iskolájába, a Szinegardba nyer felvételt.
Közben a keskeny tengeren túl ismét mozgolódik a Mugeni Föderáció, az újabb háborúhoz már csak egy szikra kell… és lehet, hogy egyedül Zsin mentheti meg az országa népét. A lány ugyanis a Szinegardban rájön, hogy halálos, földöntúli erővel bír, tehetsége van a sámánizmus szinte mitikus művészetéhez. Pszichoaktív szerek és egy látszólag eszement tanár segítségével próbálja feltárni képessége mélységeit, és közben megtanulja, hogy a rég halottnak hitt istenek nagyon is élnek, ráadásul a hatalmuk uralása nemcsak az emberi mivoltát veszélyezteti, de egy teljes nemzet elpusztításával fenyeget.
Véleményem:
Mostanában viszonylag ritkán volt lehetőségem igazi böszme, monstrum fantasy-ket olvasni, pedig igencsak kedvelem őket, az Agave Kiadó neve pedig általában abszolút garancia számomra azzal kapcsolatban, hogy egyedi és izgalmas történetet fogok olvasni. Így nem is volt kérdés, hogy el szeretném olvasni a Mákháborút, az pedig még külön szimpatikus volt, hogy a regény a keleti világba, egy Kínához hasonló, alternatív birodalomba kalauzol el minket. Kicsit mondjuk feszült a hátsóm, hogy a jelenleg túlfeszített blogos menetrendbe hogyan fog kényelmesen beleférni egy ilyen hosszú könyv, de meglepetésemre sokkal gyorsabban tudtam haladni vele, mint gondoltam volna. Izgalmas, nagyon aprólékosan kidolgozott világba csöppentem, ahol a harc, a filozófia, a vallás, a mágia és a politika egyaránt fontos szerepet játszik, így gyakorlatilag mindent magába foglal, amit egy minőségi fantasy-től elvárhat az ember lánya.
A fiktív világ, amibe R.F. Kuang kalauzol minket, sok szempontból mutat hasonlóságot a valódi Kínával, de mind történelme, mind társadalmi berendezkedése és hitvilága sajátosan felépített. A birodalom neve Nikan, amely már túlélt két mákháborút, melyet az ellenséges Mugeni Föderációval folytatott, azonban ezek a győzelmek súlyos áldozatokkal jártak, a jelenlegi béke nem tűnik olyan stabilnak, hogy az bárki számára megnyugtató legyen. Itt ismerkedünk meg főhősünkkel, Zsinnel, akit háborús árvaként fogadott magához egy ópiumcsempészettel foglalkozó, rideg család, és akinek meglehetősen borús jövőt szánnak. Nevelőszülei szeretnék, ha hozzámenne egy befolyásos üzletemberhez, a fiatal lánynak viszont más vágya sincs, mint bekerülni Nikan legkiválóbb akadémiájára, a Szinegardba. Zsin erőn felül teljesít a vizsgára való felkészülés során, és szinte maga sem hiszi el, amikor legjobbként végez a saját tartományában. Bár nagyon örül szerencséjének, később bebizonyosodik számára, hogy a felkészülés semmi sem volt azokhoz a megpróbáltatásokhoz képest, melyek az iskolában várnak majd rá.
A könyv első fele tehát főleg a tanulás és kiképzés köré épül, ahol részletesen megismerhetjük a Szinegard felépítését és a különböző tanulmányokat, melyeket a növendékek folytathatnak. A legtöbben harcosok vagy stratégák szeretnének lenni, Zsinnel azonban egyre több furcsaság történik, ami miatt a hiedelemvilág tantárgya felé kezd húzni a szíve. A fejezetekben haladva egyre többet megtudunk a korábbi mákháborúk intrikáiról és hátteréről, illetve arról is, hogy milyen szerepet játszottak azokban az istenek, és kik azok a sámánok, akik képesek akaratukat rákényszeríteni ezekre a természetfeletti lényekre- még akkor is, ha ez nagyon súlyos következményekkel jár. Én a regénynek ezt a részét különösen élveztem, alapvetően nagyon szeretek minden olyan történetet, ami iskolában játszódik vagy valamilyen kiképzéssel kapcsolatos. A Szinegardban sok helyen ráismerünk a keleti filozófia nyomaira, akár a mester-tanítvány viszonyban, akár a harcművészeti oktatásban. Zsinnek nagyon keményen kell küzdenie ahhoz, hogy hátrányát behozza azokkal a tanítványokkal szemben, akik kiskoruktól kezdve erre a pályára készülnek. Barátokat és ellenségeket egyaránt talál, de még maga sem tudja, milyen fontos szerepet fog játszani az instabil béke után hamarosan bekövetkező konfliktusokban.
A regény legnagyobb erőssége szerintem a sámánizmus és az istenek bemutatása. Nagyon tetszett, hogy ezeket a lényeket nem jónak vagy rossznak ábrázolta az írónő, hanem olyan univerzális entitásként, akik csak az emberek szándékainak függvényében értelmezhetők. Azon kevesek, akik képesek az irányításuk alá vonni őket, garantáltan óriási kockázatot vállalnak, és azt, hogy előbb-utóbb visszavonhatatlanul elvesztik a kapcsolatot saját magukkal. Ebből kifolyólag a könyvben elég sok filozófiai okfejtéssel találkozunk, melyek lehetőséget adnak a további gondolkodásra. Nagyon szerettem azt is, hogy erkölcsi szempontból sem köteleződik el a regény. Minden karakter összetett és árnyalt, a döntések pedig szinte soha sem fekete-fehérek. Ahogy Zsin az iskolában megtanulja, úgy mi is tapasztaljuk a későbbi cselekményben, hogy sokszor olyan áldozatokat kell hozni, amiknek következményei rettenetesek, egy háborúban pedig nincsen olyan megoldás, ami ne járna ezrek pusztulásával, ettől fogva pedig nincs benne semmi dicsőséges. Az összetettség igaz magára a főhősre, Zsinre is. Igazság szerint én a könyv végéig sem tudtam őt megszeretni, inkább csak tisztelni és elfogadni. Sokszor viselkedik csökönyös, önző vagy kicsinyes módon, ami számomra sokkal hitelesebb volt a hátterét figyelembe véve, mintha egy talpig becsületes és jóságos hősként ábrázolták volna.
A regény második felében már jobban belekóstolhatunk a tényleges hadakozásba és vérontásba, ami sokszor egészen brutális és naturalisztikus módon kerül ábrázolásra, így érzékenyebb olvasóknak nem is biztos, hogy ajánlanám. Ugyanakkor ez a brutalitás nem öncélú, inkább csak igyekszik Kuang a grimdark műfajához illő módon reális képet nyújtani arról, milyen lehet egy háborút átélni. A kedvenc részeim onnantól következtek, amikor megismerjük a Cekót, a birodalom félhivatalos hadosztályát, ami főleg merényletekre és a császárnő ellenségeinek elpusztítására szakosodott, tagjai pedig különleges adottságokkal rendelkeznek. Bár az itteni szereplőkből jóval kevesebbet kapunk a kötet arányait tekintve, mégis nagyon hamar megkedveltem ezeket a különc alakokat és drukkoltam, hogy élve megússzák a háború borzalmait.
Összességében nagyon elégedett voltam a regénnyel, mindig ámulok, amikor azt látom, hogy fiatal szerzők ilyen komplex világépítéssel és izgalmas cselekménnyel rendelkező történetet tudnak letenni az asztalra (ráadásul itt még csak egy sorozat első részéről beszélünk). Valami hiányzott ugyan ahhoz, hogy abszolút kedvenccé váljon, de nehéz megfogalmazni, pontosan micsoda. Talán az, hogy Zsint nem tudtam igazán közel engedni magamhoz, vagy az, hogy a politikai és történelmi hátteret bemutató részekben néha kicsit elvesztettem a fonalat. Ettől függetlenül egy percig sem vitatnám, hogy a fantasy-irodalom egy újabb különleges darabbal bővült, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fognak folytatódni hőseink kalandjai.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha egy fantasy egy ősi mitológiából vagy hiedelemvilágból meríti az ihletet, és ha a hősöknek kemény erkölcsi dilemmákkal és következményekkel kell szembenéznie.
Nyereményjáték:
A Mákháborúban fontos szerepük van a rég elfeledett isteneknek, ezért most különböző népek isteneivel fogunk játszani. Minden blogon találtok egy képet, amely valamilyen kapcsolódik egy istenhez vagy istennőhöz, a feladatotok annyi lenne, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok ennek az istennek vagy istennőnek a nevét (ha több néphez is kapcsolódik, pl. létezik görög és római változata is, bármelyik nevét elfogadjuk). Ez alkalommal egy szerencsés olvasónk nyerhet majd egy példányt a könyvből.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
11. 27. Spirit Bliss Sárga könyves út
11. 29. Nem félünk a könyvektől
12. 01. Utószó
12. 03. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése