Szülői varázslat (értékelés és nyereményjáték)
Bár napjainkban elárasztják a polcokat a gyereknevelési kézikönyvek és kisokosok, a Partvonal Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet mégis tartogat némi újdonságot az olvasók számára. Hedvig Montgomery norvég pszichológus, családterapeuta és édesanya a skandináv nevelési elvek és módszerek rejtelmeibe avat be minket, segítve abban, hogy harmonikus és boldog kapcsolatot alakítsunk ki gyermekeinkkel. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Partvonal, 2019
Oldalszám: 184 oldal
ISBN: 9786155783739
Eredeti cím: Foreldremagi
Fordító: Rácz Kata
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Az egyik leggyakoribb tévhit szerint gyereknevelésre akkor van szükség, amikor a gyerekek rosszul viselkednek. Ám a skandináv nevelési elvek követői másképp gondolják mindezt. A norvég Hedvig Montgomery pszichológusként és családterapeutaként több mint húsz éve dolgozik gyerekekkel és családokkal, és az itt szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal a Szülői varázslat című kézikönyvében. A sorozat első kötetében a következő kérdésekre kapunk válaszokat: mitől boldogabb némelyik gyerek a többieknél? Hogyan fejleszthetjük az önbizalmat? Miért jó, ha inkább hagyjuk a gyerekeket játszani? Mennyire szabad mérgesnek lennünk? Röviden: mi az apák és anyák legfontosabb feladata a gyereknevelés során?
A szerző tanácsait követve hét lépésben érhetjük el, hogy a gyerekek és a felnőttek jóban legyenek egymással – és saját magukkal. Ha a szülők komolyan veszik gyerekeik sebezhetőségét, bölcsességét, és figyelik a kicsik reakcióit, a norvég szemlélet segítségével olyan szülővé válhatnak, amilyenek lenni szeretnének.
Véleményem:
Azt szokták mondani, hogy Magyarországon mindenki ért a futballhoz és a politikához. Én még ezt kiegészíteném azzal, hogy szerintem a gyerekneveléshez is, legalábbis ha megnézünk bármilyen fórumot vagy a kommenteket egy pedagógiai hír alatt, láthatjuk, hogy nagyon sokan akarják megmondani a tutit. Ez nyilván érthető is, hiszen a gyerek-szülő kapcsolat olyasmi, amiről biztos, hogy mindenkinek van valamilyen tapasztalata, akár az egyik, akár a másik oldalról. Én érzékelek egy elég erőteljes társadalmi nyomást is azzal kapcsolatban, hogy muszáj tökéletes szülőnek lennünk. Állandó reflektorfényben vagyunk ebben a szerepünkben, az óvodában, az iskolában, és most már a közösségi oldalakon is, ha pedig valami baj történik, rögtön az az első reakció, hogy mindenki elkezd töprengeni, mit rontottak el a szülők. Szóval rengeteg az elvárás, még több a kritikus figyelő szem, az ember meg, aki igyekszik jó szülő lenni, néha elveszik a különféle tanácsok és kézikönyvek sűrűjében. Hedvig Montgomery könyve nekem pont azért tetszett, mert a miénknél sokkal könnyedebb, lazább hozzáállással viszonyul a gyereknevelés kérdéséhez, ahol közel sem az a cél, hogy hibátlanok legyünk.
Azt szokták mondani, hogy Magyarországon mindenki ért a futballhoz és a politikához. Én még ezt kiegészíteném azzal, hogy szerintem a gyerekneveléshez is, legalábbis ha megnézünk bármilyen fórumot vagy a kommenteket egy pedagógiai hír alatt, láthatjuk, hogy nagyon sokan akarják megmondani a tutit. Ez nyilván érthető is, hiszen a gyerek-szülő kapcsolat olyasmi, amiről biztos, hogy mindenkinek van valamilyen tapasztalata, akár az egyik, akár a másik oldalról. Én érzékelek egy elég erőteljes társadalmi nyomást is azzal kapcsolatban, hogy muszáj tökéletes szülőnek lennünk. Állandó reflektorfényben vagyunk ebben a szerepünkben, az óvodában, az iskolában, és most már a közösségi oldalakon is, ha pedig valami baj történik, rögtön az az első reakció, hogy mindenki elkezd töprengeni, mit rontottak el a szülők. Szóval rengeteg az elvárás, még több a kritikus figyelő szem, az ember meg, aki igyekszik jó szülő lenni, néha elveszik a különféle tanácsok és kézikönyvek sűrűjében. Hedvig Montgomery könyve nekem pont azért tetszett, mert a miénknél sokkal könnyedebb, lazább hozzáállással viszonyul a gyereknevelés kérdéséhez, ahol közel sem az a cél, hogy hibátlanok legyünk.
A vékony kötet a bevezetést követően hét fejezetet tartalmaz, melyben a szerző azokra a témákra tér ki, melyeket a legfontosabbnak gondol a jó szülő-gyerek kapcsolat megalapozása céljából. Ezek között megjelenik a kötelék kialakítása, a heves érzelmek és dühkitörések kezelése, a határok felállítása és saját mintáink megváltoztatása. Mivel ez egy alapozó kötet, nem állít a fókuszába egy konkrét korosztályt, viszont a fejezetekben az adott témák kapcsán röviden végigveszi, milyen kérdések és problémák merülhetnek fel az egyes életkoroknak megfelelően.
Persze nem kell azt gondolni, hogy a szerző zsebében ott a bölcsek köve, és olyan praktikákat fog leírni, amikkel varázsütésre minden tökéletes lesz. Ebben a könyvben inkább a szemlélet az, ami erős és meghatározó, ezt éreztem egyébként a Gyereknevelés dán módra című könyvnél is, szóval már kezdem gyanítani, hogy ezek a skandinávok tudnak valamit. :) Na de viccet félretéve, a titok abban áll, hogy a Szülői varázslat határozottan kimondja, hogy nem vagyunk tökéletesek és nem is kell annak lennünk. Elég, ha jó szülők akarunk lenni, és ennek érdekében kellő tudatossággal és bizonyos alapelvek betartásával megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Emellett fontos a lazaság is, és itt most nem arra kell gondolni, hogy legyünk megengedők és hagyjunk rá mindent a gyerekekre. Inkább olyan lazaságról beszél a szerző, hogy tudjunk elengedni görcsös mintákat és befeszüléseket, és ne puszta tekintély-alapon akarjunk mindent megoldani. Jó példa erre, amikor a kisgyerekek dackorszakából kifolyólag szinte soha nem hajlandók szót fogadni. Montgomery szerint fontos nemet mondani (főleg, ha a helyzet súlya is megkívánja), viszont éreznünk kell azt a pontot, amin átlépve a sok tiltás már a gyermek autonómiája vagy a kapcsolat rovására mehet. Nyilván nehéz ezeket a pontokat megtalálni, mert nem tartozik hozzájuk fix, számszerűsíthető sztenderd, de én saját magamon is észrevettem az utóbbi időkben (nekem nincs gyerekem, de páromnak igen, aki sok időt tölt velünk), hogy sokat segít, ha bizonyos dolgokat tudatosítok magamban és próbálok nem ráfeszülni mindenre.
Nagyon tetszett, hogy a kötetben külön fejezetet szentelt az írónő a párkapcsolatok kérdésére. Egy házasságban gyakran előfordul, hogy a gyerekek születése után megváltozott szerepekbe kerülünk, és kicsit eltávolodunk egymástól, mint férfi és nő. Fontos, hogy ez kimondásra kerüljön, ahogyan az is, hogy ezzel kapcsolatban kapjon az ember néhány tanácsot, hiszen ez is olyasmi, amit kellő tudatossággal és elszántsággal lehet kezelni. A könyv arról is beszél, hogy néha jobb belátni, hogy külön kell folytatni, és a szakítás/válás folyamatát is végigveszi abból a szempontból, hogyan okozza a lehető legkevesebb sérülést a gyerekeknek.
Örültem, hogy szóba kerültek a gyerekek internetezési szokásai és az ezzel kapcsolatos lehetséges szabályok, de még fontosabbnak tartottam, hogy a szülő online magatartása is napirendre került. Manapság nagyon aktuális kérdés, hogy a szülők mit osztanak meg a gyerekükről az interneten, mennyit nyomkodják saját okostelefonjukat, és mennyi figyelmet vonnak el ezáltal a gyereküktől. Szóval már rég nem arról van szó, hogy ez egy olyan jelenség, ami kizárólag a gyerekeket érinti, hanem olyasmi, amit családi szinten érdemes végigbeszélni, és megfelelő stratégiát és kereteket kialakítani.
Összességében ez a kötet pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle: néhány új szempontot és megközelítést, megfontolásra érdemes tanácsokat. Nem akarja megváltani a világot, és ez így is van rendjén, mindössze segíteni próbál abban, hogy olyan szülők lehessünk, amilyenek szeretnénk. Számomra hiteles volt, hogy olyan szerzőtől olvashattam, akinek évtizedes tapasztalata van családterapeutaként, és aki maga is gyakorló édesanya. Ha majd aktuális lesz, biztos, hogy újra le fogom venni a polcról.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Gyakorló szülőknek mindenképpen, de olyanoknak is, akik még csak készülnek erre a szerepre vagy munkájukból kifolyólag gyerekekkel foglalkoznak.
Persze nem kell azt gondolni, hogy a szerző zsebében ott a bölcsek köve, és olyan praktikákat fog leírni, amikkel varázsütésre minden tökéletes lesz. Ebben a könyvben inkább a szemlélet az, ami erős és meghatározó, ezt éreztem egyébként a Gyereknevelés dán módra című könyvnél is, szóval már kezdem gyanítani, hogy ezek a skandinávok tudnak valamit. :) Na de viccet félretéve, a titok abban áll, hogy a Szülői varázslat határozottan kimondja, hogy nem vagyunk tökéletesek és nem is kell annak lennünk. Elég, ha jó szülők akarunk lenni, és ennek érdekében kellő tudatossággal és bizonyos alapelvek betartásával megteszünk mindent, ami tőlünk telik. Emellett fontos a lazaság is, és itt most nem arra kell gondolni, hogy legyünk megengedők és hagyjunk rá mindent a gyerekekre. Inkább olyan lazaságról beszél a szerző, hogy tudjunk elengedni görcsös mintákat és befeszüléseket, és ne puszta tekintély-alapon akarjunk mindent megoldani. Jó példa erre, amikor a kisgyerekek dackorszakából kifolyólag szinte soha nem hajlandók szót fogadni. Montgomery szerint fontos nemet mondani (főleg, ha a helyzet súlya is megkívánja), viszont éreznünk kell azt a pontot, amin átlépve a sok tiltás már a gyermek autonómiája vagy a kapcsolat rovására mehet. Nyilván nehéz ezeket a pontokat megtalálni, mert nem tartozik hozzájuk fix, számszerűsíthető sztenderd, de én saját magamon is észrevettem az utóbbi időkben (nekem nincs gyerekem, de páromnak igen, aki sok időt tölt velünk), hogy sokat segít, ha bizonyos dolgokat tudatosítok magamban és próbálok nem ráfeszülni mindenre.
Nagyon tetszett, hogy a kötetben külön fejezetet szentelt az írónő a párkapcsolatok kérdésére. Egy házasságban gyakran előfordul, hogy a gyerekek születése után megváltozott szerepekbe kerülünk, és kicsit eltávolodunk egymástól, mint férfi és nő. Fontos, hogy ez kimondásra kerüljön, ahogyan az is, hogy ezzel kapcsolatban kapjon az ember néhány tanácsot, hiszen ez is olyasmi, amit kellő tudatossággal és elszántsággal lehet kezelni. A könyv arról is beszél, hogy néha jobb belátni, hogy külön kell folytatni, és a szakítás/válás folyamatát is végigveszi abból a szempontból, hogyan okozza a lehető legkevesebb sérülést a gyerekeknek.
Örültem, hogy szóba kerültek a gyerekek internetezési szokásai és az ezzel kapcsolatos lehetséges szabályok, de még fontosabbnak tartottam, hogy a szülő online magatartása is napirendre került. Manapság nagyon aktuális kérdés, hogy a szülők mit osztanak meg a gyerekükről az interneten, mennyit nyomkodják saját okostelefonjukat, és mennyi figyelmet vonnak el ezáltal a gyereküktől. Szóval már rég nem arról van szó, hogy ez egy olyan jelenség, ami kizárólag a gyerekeket érinti, hanem olyasmi, amit családi szinten érdemes végigbeszélni, és megfelelő stratégiát és kereteket kialakítani.
Összességében ez a kötet pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle: néhány új szempontot és megközelítést, megfontolásra érdemes tanácsokat. Nem akarja megváltani a világot, és ez így is van rendjén, mindössze segíteni próbál abban, hogy olyan szülők lehessünk, amilyenek szeretnénk. Számomra hiteles volt, hogy olyan szerzőtől olvashattam, akinek évtizedes tapasztalata van családterapeutaként, és aki maga is gyakorló édesanya. Ha majd aktuális lesz, biztos, hogy újra le fogom venni a polcról.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Gyakorló szülőknek mindenképpen, de olyanoknak is, akik még csak készülnek erre a szerepre vagy munkájukból kifolyólag gyerekekkel foglalkoznak.
Nyereményjáték:
A könyv témájához illeszkedve aktuális nyereményjátékunkban híres pedagógusok vagy pedagógiai gondolkodók nyomába eredünk, kiknek munkássága meghatározó volt a gyermekekről és gyermeknevelésről alkotott kép alakulásában. Keressétek meg a bejegyzésekben a kiemelt betűket, és sorba rendezve őket írjátok a megfelelő személy nevét a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
11.28. Olvasónapló
12.01. Flora the Sweaterist
12.04. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése