Nincs más út (értékelés és nyereményjáték)
Malala Yousafzai pakisztáni születésű emberjogi aktivista. 15 éves volt, amikor egy tálib katona fejbe lőtte, ő ugyanis a lányok oktatásáért és a tanuláshoz való jogáért kampányolt. Miután felépült súlyos sérüléséből édesapjával közösen létrehozták a Malala Alapítványt, amely elkötelezetten küzd világszerte azért, hogy a lányok ingyenes és jó minőségű oktatásban részesüljenek 12 éves korukig. Tevékenységéért számos nemzetközi elismerésben részesült, ő minden idők eddigi legfiatalabb Nobel-díjasa.
A Nincs más út című könyvben Malala saját és más menekült lányok történetét mutatja be. Tartsatok a Blogturné bloggereivel és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a könyvből.
Kiadó: Bookline Könyvek, 2019
Oldalszám: 228 oldal
ISBN: 9789634376118
Fordító: Kós Krisztina
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
A Nobel-békedíjas Malala Yousafzai már gyerekként belső menekült lett a hazájában, Pakisztánban. Később, nemzetközi aktivistaként, a világ bármely pontjára eljuthatott, egy helyet kivéve: a saját hazáját.
Fiataloknak és felnőtteknek szóló könyvében nemcsak saját, megrázó élettörténetét meséli el, hanem más lányokét is, akik a világ különböző pontjairól menekültek el az erőszak, a háború és a bűnözés elől. Menekültek ők is, akik a hozzájuk hasonló milliókkal együtt gyakran láthatatlanok maradnak a statisztikák és hírek közönyös tengerében.
A Nincs más út című könyv felnyitja a szemünket: a világ 68,5 millió menekültje semmiben sem különbözik tőlünk. Hétköznapi emberek ők is, akiknek nem volt más választásuk, mint elhagyni az otthonukat. Mert ez a választás életről és halálról szól.
Véleményem:
Malala Yousafzai nevéről szinte mindenki hallott már, különösen azóta, amióta minden idők legfiatalabb díjazottjaként átvehette a Nobel-békedíjat. De azt gondolom, attól még, hogy sokan hallottunk róla, még nem biztos, hogy pontosan és részleteiben ismerjük a történetét. Én nem ismertem annyira, mint szerettem volna, ezért egyből megakadt a szemem a Nincs más út című köteten, ami nem csak Malala, hanem más lányok és asszonyok sorsát is bemutatja. Terjedelmét tekintve a könyv nem vállalkozik arra, hogy egy-egy sorsot vagy életutat hosszasan tárgyaljon, sokkal inkább összegyűjtött életképek és emlékszilánkok ezek, amik viszont sokat segítenek abban, hogy jobban megértsük a menekült lét mögött húzódó okokat, és azt a nagyon összetett lelki állapotot, ami annak következménye lehet.
A könyv első részében Malala történetéről olvashatunk, mely kicsit tömörítve foglalja magába a fontosabb életeseményeket és mérföldköveket a pakisztáni lány életében. Láthatjuk, milyen szerető, támogató családban nevelkedett a Szvát-völgyben, mennyire szerette az iskolát, és olvashatunk arról, hogyan változott meg napról napra az élete, ahogyan a tálibok egyre nagyobb hatalomra tettek szert hazájában. Bár Malala gyerekkorában már éppen javult volna a nők helyzete, a vallási fundamentalisták radikálisan vissza szerettek volna térni a konzervatív törvényekhez és életmódhoz, ennek egyik következménye az volt, amikor megtiltották a lányok oktatását. Mivel a fiatal lány számára mindig is nagyon fontos volt az iskola és a tanulás, már ekkor szembesült azzal, milyen, amikor az ember jogait korlátozzák, látszólag minden fajta értelmes magyarázat nélkül. Mivel Malala olyan családból származott, ahol a szülők is aktívan kiálltak politikai és emberjogi nézeteik mellett, ő is olyan fiatal lánnyá vált, aki nem fél kimondani a véleményét és szembeszállni a hatalommal-akár egy névtelen blog, akár más felszólalások formájában. Azonban akkor, amikor egy buszon merényletet követtek el ellene, biztossá és véglegessé vált, hogy el kell hagynia a hazáját.
A kötet második felében már olyan lányok és nők történeteit olvashatjuk, akiknek szintén menekülniük kellett saját országukból, és akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek Malalaval. Számomra ezek a rövid fejezetek még érdekesebbek és elgondolkodtatóbbak voltak, leginkább abból a szempontból, hogy ráébresztettek, mennyire keveset tudok a világban a közelmúltban vagy jelenleg zajló fegyveres konfliktusokról. Az itt bemutatott sorsok földrajzi szempontból is nagyon széles spektrumon mozognak: Jemen, Szíria, Kolumbia, Guatemala, Kongó- csak néhány azok közül az országok közül, ahonnan az érintett fiataloknak el kellett menekülniük a háborús konfliktusok vagy erőszakos cselekmények miatt. A történeteket egy percig sem éreztem hatásvadásznak, nem állt mögöttük az a szándék, hogy minél brutálisabb vagy nyomasztóbb részleteket osszanak meg bárki életéből. A sorok írói egyszerű nők, akik semmi mást nem szerettek volna, mint elmesélni az élményeiket és az érzéseiket, ennek egyszerűsége pedig sokkal hatásosabbá és megrázóbbá tette számomra a könyvet.
Egy percig sem áll szándékomban bármilyen módon politizálni ezen a blogon, azt viszont le kell írnom, hogy szégyellem, ahogy a hazámban sokszor az emberek viszonyulnak a menekültekhez. És itt most nem arról beszélek, hogy ne lenne ez egy nagyon összetett kérdés, ami szakszerű politikai, társadalmi vagy gazdasági megközelítést és komoly megfontolást igényel, hanem arról az attitűdről, amikor nagyon le akarunk egyszerűsíteni olyan jelenségeket, amik mögött emberi életek és sorsok állnak. Ez a könyv tűélesen rámutat arra, milyen érzés, ha elszakítanak a családodtól, ha például te kapsz valahová vízumot, de a testvéred nem, milyen, ha olyan országba kerülsz, ahol a bőrszíned alapján ítélnek meg és közösítenek ki, és egyáltalán milyen lehet az a sehová sem tartozás érzése, amikor szó szerint mindent elveszítesz, ami valaha fontos volt a számodra. Ha csak annyit el lehetne érni hasonló könyvekkel, hogy ezekbe az élethelyzetekbe mindenki belegondol kicsit, talán már éppen elég lenne, hogy érzékenyebben és empatikusabban viszonyuljunk embertársainkhoz- nem csak menekültekhez, hanem bárkihez, aki valamilyen szempontból más, mint mi. A bemutatott történetek mögött olyan lányok és nők állnak, akik rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot, és akik a félelmeik és fájdalmuk ellenére is küzdöttek egy jobb jövő lehetőségéért. Szerintem érdemes példát venni róluk, amikor úgy érezzük, nem vagyunk képesek valamire.
A fentieket figyelembe véve szerintem nagyon fontos könyv a Nincs más út, és abszolút alkalmas arra, hogy akár a fiatalabb korosztályt is megszólítsa. Értéke nem az irodalmi minőségben rejlik, hiszen nem írók, hanem egyszerű emberek beszélnek belőle hozzánk, de pont ez teszi az egészet annyira hitelessé és húsba vágóvá, amellett, hogy a nyomasztó élmények mellett végig sugárzik belőle a remény és az emberek jóságába vetett hit. Nagyon örülök, hogy elolvashattam, és megerősített abban a véleményemben, hogy az információnak és a tudásnak központi szerepe van abban, hogy empatikusabban viszonyuljunk embertársainkhoz. Éppen ezért remélem, hogy az itt található információk és élmények minél több olvasóhoz fognak eljutni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne igazi emberi sorsokon keresztül tájékozódni a menekült-kérdésről, és megismerni azoknak a nőknek az érzéseit, akik érintettek benne.
Malala Yousafzai nevéről szinte mindenki hallott már, különösen azóta, amióta minden idők legfiatalabb díjazottjaként átvehette a Nobel-békedíjat. De azt gondolom, attól még, hogy sokan hallottunk róla, még nem biztos, hogy pontosan és részleteiben ismerjük a történetét. Én nem ismertem annyira, mint szerettem volna, ezért egyből megakadt a szemem a Nincs más út című köteten, ami nem csak Malala, hanem más lányok és asszonyok sorsát is bemutatja. Terjedelmét tekintve a könyv nem vállalkozik arra, hogy egy-egy sorsot vagy életutat hosszasan tárgyaljon, sokkal inkább összegyűjtött életképek és emlékszilánkok ezek, amik viszont sokat segítenek abban, hogy jobban megértsük a menekült lét mögött húzódó okokat, és azt a nagyon összetett lelki állapotot, ami annak következménye lehet.
"Mindig megdöbbenek azon, hogy az emberek mennyire magától értetődőnek tartják a békét. Én mindennap hálát adok érte."
A könyv első részében Malala történetéről olvashatunk, mely kicsit tömörítve foglalja magába a fontosabb életeseményeket és mérföldköveket a pakisztáni lány életében. Láthatjuk, milyen szerető, támogató családban nevelkedett a Szvát-völgyben, mennyire szerette az iskolát, és olvashatunk arról, hogyan változott meg napról napra az élete, ahogyan a tálibok egyre nagyobb hatalomra tettek szert hazájában. Bár Malala gyerekkorában már éppen javult volna a nők helyzete, a vallási fundamentalisták radikálisan vissza szerettek volna térni a konzervatív törvényekhez és életmódhoz, ennek egyik következménye az volt, amikor megtiltották a lányok oktatását. Mivel a fiatal lány számára mindig is nagyon fontos volt az iskola és a tanulás, már ekkor szembesült azzal, milyen, amikor az ember jogait korlátozzák, látszólag minden fajta értelmes magyarázat nélkül. Mivel Malala olyan családból származott, ahol a szülők is aktívan kiálltak politikai és emberjogi nézeteik mellett, ő is olyan fiatal lánnyá vált, aki nem fél kimondani a véleményét és szembeszállni a hatalommal-akár egy névtelen blog, akár más felszólalások formájában. Azonban akkor, amikor egy buszon merényletet követtek el ellene, biztossá és véglegessé vált, hogy el kell hagynia a hazáját.
A kötet második felében már olyan lányok és nők történeteit olvashatjuk, akiknek szintén menekülniük kellett saját országukból, és akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek Malalaval. Számomra ezek a rövid fejezetek még érdekesebbek és elgondolkodtatóbbak voltak, leginkább abból a szempontból, hogy ráébresztettek, mennyire keveset tudok a világban a közelmúltban vagy jelenleg zajló fegyveres konfliktusokról. Az itt bemutatott sorsok földrajzi szempontból is nagyon széles spektrumon mozognak: Jemen, Szíria, Kolumbia, Guatemala, Kongó- csak néhány azok közül az országok közül, ahonnan az érintett fiataloknak el kellett menekülniük a háborús konfliktusok vagy erőszakos cselekmények miatt. A történeteket egy percig sem éreztem hatásvadásznak, nem állt mögöttük az a szándék, hogy minél brutálisabb vagy nyomasztóbb részleteket osszanak meg bárki életéből. A sorok írói egyszerű nők, akik semmi mást nem szerettek volna, mint elmesélni az élményeiket és az érzéseiket, ennek egyszerűsége pedig sokkal hatásosabbá és megrázóbbá tette számomra a könyvet.
Egy percig sem áll szándékomban bármilyen módon politizálni ezen a blogon, azt viszont le kell írnom, hogy szégyellem, ahogy a hazámban sokszor az emberek viszonyulnak a menekültekhez. És itt most nem arról beszélek, hogy ne lenne ez egy nagyon összetett kérdés, ami szakszerű politikai, társadalmi vagy gazdasági megközelítést és komoly megfontolást igényel, hanem arról az attitűdről, amikor nagyon le akarunk egyszerűsíteni olyan jelenségeket, amik mögött emberi életek és sorsok állnak. Ez a könyv tűélesen rámutat arra, milyen érzés, ha elszakítanak a családodtól, ha például te kapsz valahová vízumot, de a testvéred nem, milyen, ha olyan országba kerülsz, ahol a bőrszíned alapján ítélnek meg és közösítenek ki, és egyáltalán milyen lehet az a sehová sem tartozás érzése, amikor szó szerint mindent elveszítesz, ami valaha fontos volt a számodra. Ha csak annyit el lehetne érni hasonló könyvekkel, hogy ezekbe az élethelyzetekbe mindenki belegondol kicsit, talán már éppen elég lenne, hogy érzékenyebben és empatikusabban viszonyuljunk embertársainkhoz- nem csak menekültekhez, hanem bárkihez, aki valamilyen szempontból más, mint mi. A bemutatott történetek mögött olyan lányok és nők állnak, akik rendkívüli bátorságról tettek tanúbizonyságot, és akik a félelmeik és fájdalmuk ellenére is küzdöttek egy jobb jövő lehetőségéért. Szerintem érdemes példát venni róluk, amikor úgy érezzük, nem vagyunk képesek valamire.
"Azért írtam meg ezt a könyvet, mert túlságosan sokan nem értik, hogy a menekültek is átlagos, hétköznapi emberek. Az egyetlen különbség köztük és közted, hogy ők egy konfliktus közepén találták magukat, és hátra kellett hagyniuk az otthonukat, szeretteiket, az addigi életüket. Hogy miért tettek mindent kockára? Azért, mert ez a választás nagyon sokszor életről és halálról szól. "
A fentieket figyelembe véve szerintem nagyon fontos könyv a Nincs más út, és abszolút alkalmas arra, hogy akár a fiatalabb korosztályt is megszólítsa. Értéke nem az irodalmi minőségben rejlik, hiszen nem írók, hanem egyszerű emberek beszélnek belőle hozzánk, de pont ez teszi az egészet annyira hitelessé és húsba vágóvá, amellett, hogy a nyomasztó élmények mellett végig sugárzik belőle a remény és az emberek jóságába vetett hit. Nagyon örülök, hogy elolvashattam, és megerősített abban a véleményemben, hogy az információnak és a tudásnak központi szerepe van abban, hogy empatikusabban viszonyuljunk embertársainkhoz. Éppen ezért remélem, hogy az itt található információk és élmények minél több olvasóhoz fognak eljutni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne igazi emberi sorsokon keresztül tájékozódni a menekült-kérdésről, és megismerni azoknak a nőknek az érzéseit, akik érintettek benne.
Nyereményjáték:
A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mennyire ismeritek Malala Yousafzai életét. Minden állomáson találni fogtok egy kérdést, a feladatotok pedig az lesz, hogy a választ beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Feladvány:
Melyik évben kapta meg a Nobel-békedíjat Malala?
Állomáslista:
11/26 Csak olvass!
11/28 Spirit Bliss Sárga könyves út
11/ 30 Utószó
12/02 Könyv és más
12/04 Kelly és Lupi olvas
Megjegyzések
Megjegyzés küldése